Hevesi Szemle 4. (1976)
1976 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bereczky László: Nemzetközi folyóirat és lapszemle
VEGYÉSZET ÉS A KÖRNYEZET NEMZETKÖZI FOLYÓIRAT ÉS LAPSZEMLE | Ember és a környezete | •imutMiiHHiimiiiiiimiiimmiMiiiitiimmiiiuiiiimiiiiiiiiiimiiiiiimiiiiiiiiHiimMiiiimiiimiuiiiiiiHitmtiiHiiü A természetnek mindig igaza van; a tévedéseket és hibákat mindig az ember követi el. Goethe Az io fény, hogy „az ember a természetben és a természetből él", az emberiség történetének évezredein át egyszerű és Imagától értetődő igazság volt. Ezért nem is igen gondoltak rá. Az emberi környezet azonos volt a természettel, 's kapcsolatuk harmonikus, problémamentes volt. Az emberi tevékenység nem jelentett lényeges beavatkozást a természet nagy folyamataiba és (nem bontotta meg io bioszféra: a föld, víz és levegő egyensúlyrendszerét. A változás az ipari forradalommal és az azt követő, azelőtt nem ismert méretű technikai és ipari fejlődéssel kezdődött. A korai kapitalizmusból kibontakozó klasszikus kapitalizmus blapvető magatartása, a kíméletlen protit- hajhászás —■, szabad prédává, vadászterületté változtatta a természetet. Az ember élettere az ipari civilizáció lett, amely már nem simult többé bele a természetbe, hanem kizsákmányolóként állt szemben (vele. A föld, a víz és a levegő, ezek az elemi életfeltételek, nyersanyaggá váltak, amelyeket a nagyobb haszonszerzés érdekében önkényesen és a következményekre való tekintet nélkül használtak fel. Bármilyen intenzív is volt ez a rablógazdálkodás, a természeti környezet egy ideig eléggé „rugalmasnak" és „teherbírónak" bizonyult elviselésére. A helyzet a második világháború után, az ötvenes-hatvanas években vált igazán drámaivá, pmikor \a (nyugati országokban az ipari termelés példátlan koncentrációja, új anyagok, technológiák bevezetése, a nyersanyagéhség, a vegyipar robbanásszerű fejlődése már olyan brutális és szembeötlő kihatással voltak az emberi környezetre, hogy nem lehetett többé eltitkolni: ez a „fejlődés" tmár közvetlenül az emberi lét feltételeit, is így magát az embert fenyegeti. „A szövetségi köztársaság folyói bűzös szennycsatornává változtak" — írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung 1968-ban. A riasztó tények az emberi környezetre irányították nemcsak a közvélemény, hanem a kormányok és a tudományos Világ figyelmét js. Megkezdődött — ha nem is akadály- és ellentmondásmentesen - a helyzet felmérése és a szükséges intézkedések kidolgozása. Megszületett a jelszó: „Meg kell menteni \az emberi környezetet, vissza kell állítani (a természet és a civilizáció egyensúlyát". A szocialista országokban — nyilvánvaló okokból — az emberi környezet károsodása soha nem öltött olyan méreteket és inem jelentett olyan fenyegetést, \mint a fejlett nyugati tőkés országokban. A helyzet \azonban — éppen a nagyarányú ipari és mezőgazdasági fejlődés következtében — itt sem problémamentes, bár a környezet védelmében jelentős és példamutató intézkedések történtek és történnek. Mindenesetre, ma már teljesen világos, hogy az emberi környezet, a természetes életfeltételek megmentése és az ember-természet együttélésének, egyensúlyának visz- szaállitása olyan óriási és bonyolult feladat, amely csak a politikai hatalom, a tudomány, \a gazdaság és társadalom komplex, világméretű és összehangolt tevékenységével oldható meg. Az alábbiakban az ember és környezete viszonyának, a környezet védelmének néhány mai problémáját és megoldásuk kísérletét mutatjuk be a nemzetközi sajtó tükrében. A vegyipar jelentősége az utóbbi évtizedekben rendkívüli megnőtt. Ma már a vegygazdaság nélkül nem lehetne biztosítani az emberek élelmezését és egészségét. Az emberi élelmezéshez szükséges szénhidrát, zsír és fehérje mennyiségeit a növényi termelés egymagában már nem tudja előteremteni. A vegyészet teremtette meg többek között a mesterséges műtrágya alkalmazásával a mezőgazdasági termelés fokozásának lehetőségét vagy azokat a szereket is, amelyek segítségével a gyomnövények elpusztítása révén a kultúrnövények korlátlan növekedése lehetségessé válik. A vegyészet teremti meg a növényi kórokozókat irtó szereket is. A növényvédő szer és a rovarirtó szer alkalmazása egyben környezetkárosítást is jelent. Ezért a vegyiparnak meg kell teremtenie azokat a környezetvédelmi intézkedéseket is, amelyek segítségével enyhítjük a rovarirtó szerek, orvosi szerek, kozmetikai szerék, mosó- és tisztítószerek, műanyagok, festékek, műtrágyák alkalmazása okozta hátrányos következményeket. A vegyipar fejlődése egyre komolyabb környezetvédelmi problémákkal jár, mivel a gyártás során számos olyan anyag keletkezik, amely az egészséget veszélyezteti. Sok olyan vegyipari termék is veszélyezteti az egészséget, amelyet éppen a környezetvédelem érdekében hoztak létre, gondoljunk csak a növényvédő szerekre vagy az orvosságokra. Pl. bizonyos klórozott szénhidrogének - a DDT, a gam- mexon és hasonló vegyületek — a vetés és aratás védelmével nagyban hozzájárultak a háborús károkat szenvedett kultúrák helyreállításához. Főleg a régóta ismert DDT-vegyület (diklór— difenil—trildóretán) rovarirtó tulajdonságai adtak okot örömujjongásra. Ez a szer, amelyről azt mondták, hogy megmentette az emberiség életét, legalábbis közvetve hozzájárult különböző járványok kiirtásához. Ma bizonyos utóhatásai miatt a környezetvédelem biológiai indexre tette. A vegyipar tehát számos tékintetben hozzájárul a környezetvédelemhez, egyidejűleg azonban arról is gondoskodnia kell, hogy a termékeknek ne legyen mellékhatása. (WEST-OST PANORAMA, 1975/1.) A JAPAN IPAR ÁLDOZATAI Az ötvenes évek óta a japán törvényszékeken mind gyakrabban kerül sor olyan perek tárgyalására, amilyenek korábban ismeretlenek voltak a joggyakorlatban. A vádlók: a japán lakosság különböző rétegei és csoportjai - munkásók, nyugdíjasok, halászok, háziasszonyok, tizenéves fiatalok vagy éppen gyermekek: a vádlottak: különböző japán cégek, főleg a vegyipar területéről, amelyek tevékenységük során súlyos károkat okoztak és okoznak a környezetnek, a víznek és levegőnek. Végső soron pedig - a környezet szennyezése, sőt megmérgezése révén — az üzemeik hatókörében élő lakosságnak. . . Néhány példa a sok közül: KyusChu szigetén először az állatok estek tömegével áldozatul. Sertések, kutyák elhullottak, a macskák őrültként pörögtek körbe, majd mozdulatlanul nyúltak el. Az öbölben a döglött halakat tömegével vetette fel a tenger. A levegőből röptűkből hullottak a madarak a földre — s végük volt. Majd egy fiatal lány vakult meg. Egy asszony görcsökben kezdett rángatózni. És szaporodott a megbénultak, rokkantak száma. ■ . A vizsgálat megállapította: a Chisso Corporation cég ottani gyára acetildehydet állít elő, a szennyvizet az öbölbe engedték. És a szennyvízben higany volt. . . A bíróság 138 vádlónak — nem egy közülük tolókocsiban jött el a tárgyalásra — 3,6 millió dollár kártérítést ítélt meg. (Utószó: összesen 397 férfi, asszony és gyermek betegedett meg ezen az egyetlen szigeten. Közülük 68 már nincs életben. . .) Ugyancsak higanymérgezést okozott egy másik japán szigeten, Hontschun a Showa Denko Company vegyiüzem. Itt 300 áldozatnak, illetve hozzátartozóiknak 810 ezer dollár kártérítést fizettek ki. 1972 nyarán egy Osaka melletti kisvárosban a Yokkai-
