Hevesi Szemle 4. (1976)
1976 / 4. szám - MÚLTUNK JELENE - Pásztor Emil: A tizennegyedik aradi vértanú tábornok haditörvényszéki pere és kivégzése
— Van-e még valami előadnivalója? — Más előadnivalóm nincs. Vallomásomra hajlandó vagyok esküt is tenni. Az előadottakat megerősíti Dobay József százados. A tanú elvezetése után a jegyzőkönyv lezáratott és bizottságilag aláíratott." Kazinczy újabb kihallgatása: október 11-én A tanúkihallgatások másnapján ismét Kazinczyt szólítják elő. Eredeti kihallgatási jegyzőkönyve — az október 1-i és az október 2-i rész után — most 11-én a következőképpen folytatódik: ,,A jegyzőkönyvhöz csatoltatik a Molnár Ferdinánd, Bayer József és Dobay József vizsgálati foglyokkal f. hó 10-én készült jegyzőkönyv. A vádlott előszólíttatván, az igazmondásra figyelmeztetve, következőleg hallgattatik ki: — A vádlott kérte, hogy saját igazolására az eddigi kihallgatások kiegészítéseként még több körülményt adhasson elő. Mondja el, amit előadni óhajt! — Az a körülmény, hogy engem szigorúbban őriznek mint a többieket, azt a meggyőződést alakította ki bennem, hogy önök engem tábornoknak és a fő vezérek egyikének tartanak, pedig én egyik sem voltam a magyar hadseregben. — Az említett nézetnék megdöntésére a következőket kell előadnom: — Legutóbb egy gyönge hadosztályt vezényeltem Demfoins'ki parancsnoksága alatt Bereg megyében. Ottani haderőm 10 gyalog- és 1 lovasszázad önkéntesből, valamint 6 háromfontos ágyúból állott. Máramarosszi- getnél csatlakozott hozzám 2 gyalogzászlóalj, 1 lovasszázad és 8 ágyú, három- és egyfontosak. Végül Ung- váron 1 zászlóalj. — Midőn a hadtest Eperjesről visszavonult, az oroszoknak Tokai felé történt előnvomulása az én hadosztályomat elvágta a hadtestemtől, ezért vissza kellett vo. nulnom Mármarosba. Az oroszok azonban Tokajt kiürítették, s ekkor azt Perczel hadteste szállta meg. Engem akkor Perczelnek rendeltek alá. Parancsot kaptam, hogy Unqvárra nyomuljak elő, támogassam Görgey visszavonulását, azután Debrecenben csatlakozzam a hadtestemhez. — Az oroszok azonban gyorsan elérték Tiszafüredet, és enaem ismét elvágtak a hadtestemtől. Görgey az ekkor küldött parancsát »Kazinczy ezredes hadosztályának címezte«. — Azután Bem elrendeli Erdélybe való menetelemet. Naavbányán még 1200 szatmári önkéntes csatlakozik hozzám, akik Görgeyt már nem érhették el; majd Joksman is hozzám jön ágyúival. Azután 16-án Désre, 20-án Zsibóra értem. Itt találtam a volt erdélyi hadsereget, de teljes feloszlásban. Bem és Stein már elhagyták az országot. Czetz már Kolozsváron elhagyta a hadsereget. Gál és Kemény, akik rangban idősebb ezredesek voltak, otthagyták a parancsnoksáqot. — lav voltunk parancsnok nélkül két napig, amikor jött a Görgey levele. Az e körül történteket jelentésemben már leírtam. — A tábornoki rendfokozatra vonatkozólag mea- ieqvzem, hogy én sem tábornok, sem kinevezett hadtestparancsnok nem voltam, csak a szétszaladni készülő sereget tartottam nagy nehezen össze. — Ha ön nem volt is tábornok, de saiát vallomásából, valamint a tanúként kihallgatott Molnár Ferdinánd és Bayer József lázadótisztek vallomásából kitetszik, hogy teljesen önálló parancsnok volt, és Magyar- ország északkeleti részében oly energiával szervezte a szövetséges császárok hadseregeivel szemben a lázadó ellenállást, hogy annak jelentős eredménye is volt. A felségsértésben okvetlenül bűnössé vált, és ennek súlván könnyíteni semmivel sem sikerült. Csupán azt lehet kegyelmi úton esetleg figyelembe venni, hogy a fegyvert letette, és hogy megfékezte rendetlenkedő csapatait, — Biztosíthatom önöket: mi valamennyien abban a meggyőződésben voltunk eleinte, hogy a király érdekeit szolgáljuk, akit a kamarilla (= a császári udvar titkos tanácsa) akadályoz meg szabad akaratának érvényesítésében. — Később pedig az a meggyőződés vezetett, hogy minden lépésem hazám iránti kötelességteljesítés. Minden elöljárónk a kötelességét teljesítette, őket kellett követnünk. — Nem akarom magamat mentegetni, nem kívánok más sorsot, mint a bajtársaimé. Csupán azt kérem, hogy ne azért ítéljenek el, ami egyáltalán nem voltam. Ez minden, amit önöktől kérek. — Soha tábornok nem voltam, hadtestet nem vezényeltem. — ön parancsnoka volt egy huszárezrednek, és egy ezredparancs miatt a tisztikarával kellemetlensége volt. Mi volt ez: adja elő! — Tulajdonképp nem tartozik ide. Mint ezredparancsnok nagyon szigorú hangon kikeltem az ellen, hogy a tisztek nem fizették meg az igénybe vett előfogato- kat. Végül azt írtam, hogy igyekezzenek a hadsereg becsülését visszanyerni. Ezért a tisztikar egy része megneheztelt rám, panaszt tett ellenem. Engem ez annyira bosszantott, hogy Debrecenbe mentem, és beadtam a nyugdíjazás iránti kérelmemet. Kossuth Lajos azonban ehhez nem járult hozzá, hanem elrendelte, hogy új beosztást kapjak. A felolvasás után: — Vallomásomat nincs. megerősítem, más előadnivalóm Kazinczy Lajos s. k. A vádlott elvezettetvén, a jegyzőkönyv lezáratott és bizottságilag aláíratott. Mathias Merkovan őrvezető Venzel Schmidt őrmester Adolf von Lenk százados Josef Woratz közlegény Prader tizedes Wilehelim Wendelin főhadnagy Moser ezredes mint elnök Ernst törzshadbíró” Mindezen jegyzőkönyvek elolvasása után állíthatjuk-e még, hogy Kazinczy tábornok volt? Igen is, nem is! Nem volt tábornok abban az értelemben, ahogy ezt ő maga a három tanúval egyetemben kifejtette. Mivel az életéről volt szó, természetes, hogy nem akarta vállalni a tábornoki címmel a biztos halált, sőt annak is egy katona számára legcsúfosabb nemét: a hóhérkötél általi kivégeztetést; hiszen valóiában eqyáltalán nem is volt lehetősége tábornokként működni. Kinevezése akkor jutott a kezébe, amikor a kinevező kormány már nem volt kormány, Kossuth már nem volt kormányzó, Görgey pedig —- mint ezeknek „diktátor” utóda — letette a feayvert. De ha Kazinczy a tábornokká való kinevezésének tényét — súlyos kényszerhelyzetében — nem vallotta is be a hadbíróság előtt, nézetem szerint mégis jog- qal nevezzük őt szabadságharcunk egyik tábornokának, hiszen kinevezése a magyar kormány egyik utolsó ténykedéseként — megtörtént: az erről szóló okiratot a hadügyminiszter írta alá és Kossuth Lajos mint kormányzó láttamozta. így tudjuk ezt Kazinczy emlékiratából. Amikor a kinevezés eljutott hozzá, ő még nem tudhatta biztosan, hogy közben mi történt Aradon és Világosnál, de ezt a hírt is hamarosan meghozta táborába Görgevnek az a levele, amelyet Görgey már orosz hadifogolyként írt az erdélyi magvar hadsereg főparancsnokának. Kinek használt volna Kazinczy azzal, ha e köny- nyen rá nem bizonyítható kinevezés tényét fölfedi az osztrák hadbíróság előtt? Senkinek, csak saját maaát szolgáltatta volna ki teljesen az ellenségnek. Uqvanak- kor azonban a börtönben írt és a szalmazsákjában rei- tegetett emlékiratában az utókor elől nem hallgatta el
