Hevesi Szemle 4. (1976)

1976 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Dráviczky Imre - Sereg József: Szocialista hazafiság és internacionalizmus II.

I DRÁViCZKI IMRE-SEREG JÓZSEF: !

i. s

s §

Szocialista hazaílság és internacionalizmus II.

.5 l

mm«tWMiMiMiti.M*>iH«ini«iiHltHti>iiiiiiiMtiiiniiiitir»i;iiiiin:ii'iiiiiiiiiiiiiiiw|»i>i>iiitiHiiHiiiiiiiiiiiiiiii.iiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiMiiiiiMiiiMiiuin>i>iiiiiiiwiiiuiiiHtMiiniMt'twniM»iw»Hm»HWWwmi«w

A szocialista hazafiságra és az internacionalizmusra nevelés feltételezi a harcot a nacionalizmus és a kozmopolitizmus minden megnyilvánulásával szemben. Eszméink pozitív kifejtése, valamint a téveszmék helyreigazítása és az ellenséges nézetek leküzdése ugyanannak a nevelési feladatnak különböző oldalait jelenti. A szocialista hazafiság és internacionalizmus eszméje és érzése mentes minden nemzeti. korlátoltságtól, nemzeti gőgtől, .más nemzetek lebecsülésétől. A nemzeti gőg, a faji előítélet, a nemzetek alacsonyabb és magasabb rendűnek való besorolása a burzsoá nacionalizmus jellemzője. A szocialista hazafiság és internacionalizmus elutasítja a nacionalizmus minden formáját, s ami vele rendszerint együttjár, a kozmopolitizmust. A nacionalizmus elleni harcban gyakori veszély, hogy az egyik nacionalizmusra a másik nacionalizmus a válasz. Ezt a veszélyt bár nem könnyű elkerülni, de nem is lehetetlen. Az ideológiai nevelőmunka különösen fontos feladata annak tudatosítása, hogy az egyik nacionalizmus nem ,ellenszere a másik nacionalizmusnak, hanem a nacionalizmus elleni sikeres harc feltétele a szocialista hazafiság és internacionalizmus eszméinek pozitív kifejtése és torzításmentes terjesztése. A nacionalizmus elleni harc dialektikája azt követeli, hogy minden nemzetnek saját nacionalizmusa ellen kell fellépni, elsősorban saját tudatában kell tisztázni a fogalmakat és érzéseket, ahogy mondani szoktuk „saját portánkon kell rendet teremteni”. Csak ez a megközelítés ad erkölcsi alapot ahhoz, hogy elutasítsuk a nacionalizmust, ha az más nemzeteknél jelentkezik.

A szocialista nevelés intézményes, családi, mozgalmi és munkahelyi formái és fórumai a felszabadulásunk óta eltelt 30 esztendőben óriási utat hagytak maguk mögött, tiszteletre méltó eredményeket értek el, olyanokat, amelyekre a magyar nevelés több évszázados történetében nincs példa. Méltán vagyunk büszkék arra, hogy a fejlett szocialista társadalom építéséhez az új nemzedéket már e szocialista nevelési tényezők sorakoztatták fel. üzemeink szocialista brigádjainak 30 éven aluli tagjai már a mi nevelési ráhatásunk alapján formálódtak szocialista .típusú munkásokká, ők is, ifjú értelmiségieink is, a mi iskoláinkban, a m.i ifjúsági, szervezeteinkben, szerezték meg a tudást és a ^mozgalmi gyakorlatot. Ifjúságunk a szocializmus építésének nagyszerű csatáiban eddig is. mindenütt élen járt, lelkesen és eredményesen vállalta és teljesítétte a ráeső részt. Mégis ahhoz, hogy a fejlett szocialista társadalom építése országunkban is meggyorsuljon, ennél is többet kell tennünk, ennél is tudatosabban kell cselekednünk. Fel kell tehát tennünk, önmagunknak a kérdést, hoqy világnézeti nevelésünk egyik legfontosabb területén miért nem értük azt a kívánt szintet, amelyet pedig méltán elvárnánk már, miért kell a szocialista hazafiságra való nevelés kérdéseiben olyan mélyrehatóan és határozott céltudatossággal előbbre lépnünk.

Előre bocsátanám, nem arról van szó, hogy ifjúságunk túlzott követelésnek tartaná „a szocialista módon élni, tanulni, dolgozni” hármas jelszó mögötti kprnoly értékmérő szinteket, hanem inkább arról van szó, hogy önmagunkban és az ifjúság tudatában is helyre kell tennünk a hazafiság új vonásainak jellemzőit és tudatosabban kell a következő években ezeket az elveket a hivatásos iskolai, a szülői és az üzemi-munkahelyi nevelési’ fórumokon szolgálni.

Iskoláink, sőt nem túlzók, ha mellette mindjárt azt mondom, hocjy az üzemek is immár tudatos műhelyei a szocialista hazafiságra való nevelésnek. Az üzemi-munkahelyi légkör szocialista hazafiságra való nevelő hatásának egyrészt elismerése, másrészt a tapasztalatok tudományos

elemzése viszont még kívánnivalót hagy különösképpen a pedagógiát csak az iskolára, legfeljebb a szülői házra értelmező tudatban és a pedagógiai közgondolkodásban. Az új, szocialista munkásosztály utánpótlása, a fiatalok felnevelése, az iskola és az üzemek, munkahelyek pedagógiai formalitásokon túllépő tartalmi-nevelési kapcsolatai nélkül már egyáltalán nem szolgálható. Egész nevelési tevékenységünket a szocialista építőmunka aktív vállalására, az öntudatos, sőt lelkes; — pontos, magas szinten fegyelmezett alkotó tevékenység iránti igényre úgy kell beállítanunk, hogy ifjúságunk tudatosan lássa a mindent mozgósító célt; a szocializmus építésének történelmi küzdelmeinket is szintetizáló, jövőbe mutató távlatait, s ebben a korosztályok tevékenységeinek egymásba kapcsolódó folytonosságát.

A nevelési kérdések központba állításáról a pedagógusok minden fórumon és számtalan alkalommal hallanak, s ugyanakkor mellé követelményként állítjuk, hogy a marxista eszmeiség az egész oktatási folyamatunkat hassa át. A megszokott, már-már jelszóvá kopott követelmény támasztása pedig nagyon is indokolt. Súlyos tévedés volna mást állítani, azt hinni, hogy minden rendben van. Az igazság inkább az, hogy a marxista világnézeti azonosulás fokát a témához ki-ki a maga módján adja hozzá. Bőven találkozhatunk iskolában és közművelődési intézményben is olyan nevelővel, kultúrmunkással, aki a tényanyag „objektív" közlésével megelégszik, sőt inkább tendenciózusan nem fűz kommentárt; apolitikusnak látszik, de talán ennéi is több ez az álláspont, nevezzük nevén, ál objektivitás. Finomabb, szemérmesebb formában is jelentkezik ez az álláspont, és veszélyesebb is, mert cinizmusra nevel, tudniillik a nevelő levonja ugyan a következtetést, de azt úgy tolmácsolja, mint hivatalos álláspontot, s magát elszemély- telenítve függetleníti a következtetéstől — „nekem fizetnek, mondanom kell" — látszatát teremti — tanítványaiban, és ezzel a magatartással visszafog, csírában megfojt minden pozitív, értelmező, tisztázó vitát. Találkozhatunk olyan nevelői, közművelődési magatartásformával is, amely nyíltságával, fellépési biztonságával ellenkezőleg, meglepően hatásos, Jól értesült és megfellebbezhetetlen módon eltorzít tényeket, más beállításba helyez, félmondattal, egy jól alkalmazott jelzővel ellenkező megítélési irányba terel. Például a II. világháborúban a 11. front megnyitását eldöntő tényezőként közli, holott a világ sorsa éppen nem itt, hanem Sztálingrádnál fordult meg.

Világnézeti-nevelési tevékenységünk állandó újraértékelést, lépéstartást követel, olyan naprakész, friss informáltságot, hogy egyrészt képesek legyünk az előbb sorolt állásformák felismerésére, leleplezésére, másrészt a vitában a saját magunk igazának védelmére, elfogadtatására. A szocialista hazafiságra való nevelés világnézeti-eszmei tisztázottság. értelmi és érzelmi azonosulás nélkül el sem képzelhető.

A felnövekvő fiatal cselekvésének mozgatói között az élettapasztalat még nem jelenthet lényeges alapot, ezért a társadalom e rétegéhez tartozók következtetések levonásában is merészebbek, nem köti őket beidegződés, megtanult formula, nem éreznek a fogalmak mögött tekintélyt sem személyben, sem történetiségben. A marxista álláspont tananyagként jelentkezik, sok esetben e tananyaghoz is fenntartásokkal közelednek, vitatkoznak vele. Nem is ott a hiba, hogy a fiatalok vitatkozni szeretnének, hanem ott, hogy a vitát irányítani, fiatalos medrében nézetformáló folyamattá duzzasztani, hullámai fölött uralkodni tudni, sajnos kevesen vagyunk képesek, pedig sokról van ilyenkor szó, mert ifjúságunk a jelenségeket csak mélyeb-