Hevesi Szemle 4. (1976)

1976 / 3. szám - MÚLTUNK JELENE - Sugár István: A posta újjászületése Heves megyében

34

tetve tépték fel hosszú távon keresztül a vasúti síneket is. A postai vonatkozásban rendkívül jelentékeny eger— putnoki vasútvonal fasiszta pusztítását fényesen jellemzi egy kimutatás rideg számadata: felrobban toltak három alagutat, 17 hidat, több aluliárát, sőt, a vasúti váltók és kitérők 70 százalékát is megsemmisítették. A sínpárt pedig több kilométer hosszan felszedték. Úgy ezek, mind pedig a hadieseményekkel kapcsolatos pusztítás a felszabadulás után azután rendkívül jelentékeny mértékben hátráltatta nemcsak a vasúti, de nem utolsó sorban a postai forgalom újból való megindítását.

A felszabadulás után Heves megye két városa és községei részére nem pusztán az egymással, de kivált a járási és a megyei székhellyel való postai kapcsolat (azaz a levélforgalom, a telefon- és távíró-összeköttetés) megteremtése súlyponti fontosságú igényként jelentkezett. Az pedig csak természetes volt, hogy a háború tragikusan véres eseményeinek az elvihar- zása után a lakosság részéről is egyre fokozódó jelentőséggel lépett fel a postaforgalom mielőbbi megindítása. Az újjászülető közigazgatás, nem utolsósorban pedig a napról napra élénkebb politikai élet részére kellően még ma sem felismert fontosságot jelentett a teljességgel szétzilált postai levél-, távbeszélő- és távíróforgalom szükségszerű és sürgős helyreállítása.

Heves megye felszabadulás utáni történetéből eddig kimaradt, noha az első lapra kívánkozik a posta, a vasút és a közigazgatás azon dolgozóinak munkája, mellyel első pillanatra leküzdhetetlennek tűnő nehézségek közepette, szinte a semmiből teremtették meg a postai összeköttetési lehetőségeket, sőt, egyre tökéletesebb keretek között biztosították annak egyre zavartalanabb működését a Debrecenben székelő Ideiglenes Nemzeti Kormány, a megyei, a járási állami hivatalok és szervek, valamint a lakosság részére.

A LEVÉLPOSTAI FORGALOM

MEGINDÍTÁSA

A megye két városában: Egerben és Gyöngyösön, valamint Hatvan nagyközségben és a Budapest—Hat- van-Füzesabony-Miskolc vasúti fővonal mentén, illetve a közelében fekvő községekben viszonylag hamarosan, már 1944. decemberének az utolján, zömében azonban 1945. januárjának első felében megindult kezdetleges mértékben és szórványosan a levélpostai küldemények forgalma. Ennek a rendkívül fontos vasútvonalnak a használatát hátrányosan befolyásolta a vasúti kocsiparknak és a mozdonyállománynak elégtelen volta, valamint hogy a pályatest fontos és tekintélyes szovjet katonai igénybevétel alatt állott, hiszen itt történt a Budapestet felszabadító Vörös Hadsereg szállítása, Természetszerűen a vasútvonaltól távol fekvő, vagy éppen a Bükk és a Mátra hegység kis falvaiban összehasonlíthatatlanul kedvezőtlenebb volt a helyzet. — Vegyük először vizsgálat alá Eger és Gyöngyös városát.

Az egri főposta, azaz az 1. számú postahivatal levélforgalma már 1944. december 27-én megindult, A demokratikus pártok akkor még közös lapja: az Igazság így tájékoztatta a lakosságot: „Az egri postahivatal főnöke közli, hogy közönséges levelek a levélszekrényekből történő kiszedése, továbbítása, az érkező levelek kézbesítése, valamint a postai értékcikkek korlátozott árusítása a mai napon megkezdődött." Sőt. az egri 2. és 3. számú postahivatalok is az Almagyar utcában, illetve a mai Lenin úton e napokban újból megnyitották kapuikat. Az egri hivatalok ezekben az első, kezdeti időkben délelőtt 9 órától délután 2 óráig működtek.

Eger postaforgalmának újjászületésében nagy előnyt jelentett az, hogy a füzesabonyi szárnyvonal fel- robbantására a fasiszta csapatoknak már nem futotta idejéből. „A vasúti forgalom teljes helyreállításáig Füzesabonyból naponta egyszer, éspedig reggel 8 óra tájban érkezik a levélzárlat, melynek anyagát a posta 9 órára feldolgozza és 5 levélkézbesítő útján házhoz kézbesíti." A levélszekrények útján, vagy pedig a hivatalokban feladott levélküldeményeket is naponként egyszer, délelőtt 11 órakor továbbították Füzesabonyba, „ahonnan a már rendszeresen közlekedő vasúti szerelvények vitték tovább.”

Ebben az időben a levélpostai küldemények vasúti szállítása nem mozgóposta vagy jegyzékelő menet útján történt, hanem az egyes postahivatalok által összeállított levélzárlatokat, levélcsomagokat a postások átadták a vonatvezetőknek, akik azután a címállomáson azokat leadták. Hazánk különböző postaigazgatósági iratanyagában való kutatásom tanú- bizonysága szerint ez a megoldás azokban a hónapokban az országban általánosan elterjedt volt, mert ez látszott és bizonyult az egyetlen járható és célravezető eljárásnak, nagyobb távolságok áthidalásának viszonylatában.

De természetszerűen a vasúti személyzet segítségével történő levélzár- lat-továbbítás sem volt mentes a zavaroktól, mert hisz a vasúti közlekedés is még kezdetleges és rendszertelen, s a MAV-dolgozók számára is megterhelő volt. így például a Debrecen 1. számú postahivatal egyik altisztje, aki a levélkötegeket a vasutasoknak átadta, 1945. március 3-án arról tett jelentést, hogy „a pályaudvarra kiszállított és indulásra kész zárlatoknak az átvételét, amik olyan vonatokra szólnak, amelyen személy- forgalom még nincsen, a vasúti alkalmazottak, illetve vonatvezetök megtagadják azzal az indokolással, hogy ők maguk is a féken utaznak és saját élelmiszerüket sem tudják elhelyezni, s a posta levelezéséért nem vállalnak felelősséget." Ezekben az oly gyakran nehezen leküzdhető nehézségekben rejlett annak a magyarázata,

hogy még a vasúti szállítással továbbított levelek is gyakorta csak igen .nagy késéssel jutottak el címzettjeikhez.

Kedvezően befolyásolta a posta- szolgálat kifejlődését az a körülmény, hogy hétről hétre több dolgozó jelentkezett munkára. Például az Eger 1. számú postahivatalban, amíg 1945. januárjában csak 56, addig februárjában 86, áprilisában 89 dolgozó állott munkába.

Gyöngyösön is az egrihez hasonlóan, a helyzet konszolidálódása nyomán hozzákezdtek a levélforgalom megszervezéséhez. A távolsági záriatokat, levélkötegeket Vámosgyörkre juttatták el, ahonnan azután a vonatvezetők segítségével továbbították azokat címzettjeik lakóhelyéhez legközelebbi vasútállomásra.

Hatvanban, az oly rendkívül jelentékeny vasúti gócponton az 1. számú postahivatal működését Fogarassy István főellenőr, mint hivatalvezető igen hamar, már 1945. január 3-án megindította, s azt a község elöljárósága dobszó útján tette közhírré.

A megye községeinek postái igen különböző időben nyíltak meg és csak igen változatos úton-módon tudtak belekapcsolódni valamelyesen is a városok, illetve a nagyobb helységek postai forgalmába. Kápolna hivatala, mivel a helység a vasúti fővonal mellett feküdt, már 1945. január 10-én megkezdte működését. A gyöngyösi postakiküldött utasítása nyomán csak közönséges leveleket vettek fel itt is, — aki pedig ragaszkodott ajánlott küldemények felvételéhez, úgy az csakis „szavatolás nélkül", a feladó veszélyére történt.

Egerbaktáró\ már 1945. január folyamán „külön küldöncszolgálat“-ot rendszeresítettek az egri főpostára. Február első napjaiban azonban már „rendszeres postaküldöncjárat" működött ugyanitt. A községi elöljáróság arra kérte a megye alispánját, hogy ezentúl a szokásos módon, az egri postahivatal útján juttassa el a részére szóló küldeményeket.

Igen gyakran a falvak minden leleményességére szükség volt, hogy valamelyes mértékben is bekapcsolódhassanak a levélforgalomba. így például a bátort postahivatal Hevesaranyoson lakó postaküldönce és szerződéses postaszállítója két gazdátlan lóra tett valahol a környéken szert, s ez arra bátorította fel, hogy engedélyt kérjen az alispántól az állatoknak postai szolgálatba való állítására. Az engedélyt gyorsan meg is kapta, s ezután már naponta eleget tudott tenni a postaküldemények szállításának.

A szarvaskői és a Borsod megyei sátai „vasúti átjáró" felrobbantása rendkívül súlyos helyzetbe hozta az e környéken fekvő kis bükki falvakat. A problémát az élelmes bélapátfalvi postamester, az egri főposta vezetőjének, Udvardy Jenőnek a segítségével valamelyesen megoldotta. A postamester vállalta, hogy Egerből „a putnoki völgyben fekvő összes közsé-