Hevesi Szemle 4. (1976)
1976 / 3. szám - HAZA ÉS NAGYVILÁG - Gyurkó Géza: Jegyzetek Mongóliáról
32 Az út megművelt földek között vezet. Olyan ez, mint valami bővített mondat egy általános iskolai könyvből? Ám, ha tudjuk, hogy az a bizonyos út műút, amely a megművelt földek között vezet, Ulánbátort köti össze Darhannal és Szuhe Bátorral, hogy e bővített mondat alanya, az a bizonyos út, a mongol sztyeppékén, hegyek, völgyeik között kanyarog, ezután is mondhatjuk ugyan, hogy: bővített mondat — de hozzá kell tennünk -, többszörösen bővített. Az út, amely széles aszfaltcsíkjával hidakon keresztül lohol Mongólia második legnagyobb városa felé és azon is túl, már önmaga meglepetés annak, aki fél évtizednél is több ideje, hogy r.em járt erre. Mert akkor az út bizony még inkább csak a terepjárók által kitaposott ösvénye volt a közlekedési civilizációnak, karavánét csak, ahová illetlennek tűnő merészséggel tört be az ötven meg hatvan lóerő, az ötven meg hatvan ló helyett. Európai értelemben véve, itt földek sem voltak, nem hogy még megműveltek. Európai értelemben véve a földekhez hozzátenni a jelzőt, hogy „megműveltek”, különben is felesleges szószaporítás, mert a föld — többes számban, egyes számban — attól föld, hogy meg van művelve. Ha nincs megművelve, akkor az nem föld, hanem parlag, amelyet valami miatt gondatlanul elhanyagolt a gazdája, vagy gazdái. Mongóliában, ebben az ezért még ma is tipikusan állatte- /esztő és jószágtartó országban, ahol a másfél millió lakosra kereken 25 milliós állatállomány jut — ló, kecske, szarvasmarha, juh, meg teve — a megművelt földnek új értelme van: benne van a megművelt társadalom értelme és a földművelésre kiművelődő szellem tartalma is. Talán fél évtizede, hogy arról írtam, járva már e tájon, hogyan próbálkoznak a gabonatermesztés meghonosításával, és hogy egyes helyeken már a hektáronkénti hat mázsa búzatermést is elérték. Akkor. Ma Mongólia lényegében önellátó lett a kenyérnek valóból, s ez még akkor is figyelemre méltó, ha tudjuK, hogy a mongol ember nem a iegkenyérpusz- títóbb fajtából való. Azt meg egyenesen meghökkentő volt látni, hogy felsorakoztak már az öntezőgépek is, a közeli Hara folyó partján ' Az út megművelt földek között vezet, most éppen a szelenaa' ajmak — megye - Hongor kolhozának megművelt földjei között. A kolhoz neve magyarul drágát jelent, pontosabban kedvest, és gondolom, a majd 700 tag sem véletlenül adta ezt a nevet a 28 ezer hektáros gazdaságnak. — Nem bizony. A név pontosan azt fejezi ki, amit mi érzünk a kolhozunkkal szemben - magyarázza Aljusz- zsav, az immáron 17 éves gazdaság főkönyvelője, aki úgy citálja fejből is a kolhoz adatait, mintha előtte lenne az a bizonyos főkönyv. Tőle tudtam meg, hogy a tizenkétmilíiós évi termelés egy jelentős része tejből és gabonatermesztésből adódik, pedig van itt ám több mint harmincezer jószág is, de a szövetkezet mind erőteljesebben igyekszik azon, hogy belterjes módon végezze gazdálkodását.- Azzal kezdtük és így folytatjuk - mutat a gazdaság előtt egy szó szerint is piedesztálra emelt traktorra, azután az emeletes házakból álló, szinte városias majorra, ahol központi fűtés, iskola, üzlet járja az embereknek, istálló, fejőzet, tejfeldolgozó, magtár, gépszín a jussa a termelésnek. Az a bizonyos traktor az első volt nemcsak e tájon, de egész Mongóliában is: 1959-ben itt vágott mély nyomot a szűzföldibe először a traktor vontatta eke. Az itt-ott volt, de termést csak mutatóban hozó kapás földművelést ekkor váltotta fel a gép. Ez a traktor ott a gazdaság előtt a termelés forradalma nehéz fegyverzetének bizonyult, az első harcosnak, amelynek minden köszönhető. Jelképesen is, de egy kicsit a valóságban is. Ma emlékmű, de a holnapra ösztönző műve az emléknek. A most következő, a hatodik ötéves tervben 232 ezer újabb hektárt hódítanak el a mongolok a szerény és szegény igényű lovak, juhok, szarvasmarhák eleddig még ásót sem ismerő birodalmából. Marad még bőven le- gelnivaló hely természetesen, és erős az a szándék, hogy maradjon, ha nem is bőven, de szükségesen takarmány is a száraz időkre: takarmányt termeszteni, füvet gyűjteni tanítják sikerrel a mongol pásztorokat. Mert ez is a belterjességre és a tervszerű állat- tenyésztésre ösztönöz. A beruházások bő kétharmada az iparnak jut — még a tervhivatal elnökihelyettese, Mönhzsargal tájékoztatott így -, de a fennmaradó egyhar- mad is jó alkalmat nyújt ahhoz, hogy a mezőgazdaság - éppen az iparfejlődésére is támaszkodva — évente négyöt százalékkal növelje termelését. A Hongar kolhoz, itt az út mentén, az előtte emlékműként álló és immáron két évtizedes traktorral, a sok-sok ezer hektár megművelt földdel, az öntözőberendezésékkel, az istállózott szarvasmarha tartásával egymaga is igazolja: biztosítva lesz ez a négy-öl százalék. Egyszerű, bővített mondat: az út megművelt földek között vezet — Európáiban. Mongóliában napjaink történelme is. H Dulma, a mérnök, Mönhzsargal, a közgazdász, Abjuszzsav, a fiatal ag- ronómus, Urjinbadam, az újságíró, Mijaszuren, a gyárigazgató, Baldan Terelzstoől, dr. Adiva Dzummodból: nevek és helyek és arcok. Nevek és névtelenek, pillanatok és csillagsátrat a nyugvó föld fölé borító hosszú, titokzatos éjszakáik a jurták tövében. Igen, a csillagok számára mindaz, ami itt történt és történik, kozmosz! mértékkel mérve — mérhetetlen. Oly parányi. De hát mi emberek vagyunk, véges élettel a végtelen világban. Nekünk minden oly sok, oly megkapóan nagyszerű, hogy nem kevés romantikus hevülettel a tetteket szívesen hasonlítjuk a végtelenhez és mérjük is ezzel a mérhetetlen mértékkel. Kereken tízezer kilométer Magyar- országtól Mongólia. Valamikor valóban végtelennek tűnő távolság volt ez. Az ember számára, aki itt élt, az ott a világ vége volt, s aki ott élt, annak a miénk volt az. Ma e két „világvége” között menetrendszerű járat viszi a levegő óceánján át az utast, óránként 900 kilométeres sebességgel. Mindig keletnek, mindig a nap elé és felé. És onnan mindig nyugatnak, a nap nyomában és utána. És végig, mindenütt a szocializmus országai felett száguld a gépmadár. És ez már nem is Mongólia, hanem a modern emberiség története. Sőt: történelme immár.
