Hevesi Szemle 4. (1976)
1976 / 3. szám - HAZA ÉS NAGYVILÁG - Gyurkó Géza: Jegyzetek Mongóliáról
GYURKÓ GÉZA: Jegyzetek Mongóliáról | Az út, amelyet a teherautók kerekei építettek és nem az útépítők, az út, amely az egykori és a mai tevekaravánok nyomvonalát követi, meredeken szökken, mindenféle szerpentinézés nélkül, a több száz méter magasba. Néma csend van, a köves pusztaságban a ritkás, zöld füvek között a nyár tobzódó színű vörös, lila, aranysárga virágai nyújtózkodnak a valószínűtlenül kék ég felé. Az út aranysárga, az ég mélykék, a tájék opálosan zöld, csak a természet merészelhet bátran dacolni és győzni is a giccs felett. A zöld, krémszínű, öttonnás ZIL teherautó úgy kapaszkodik fel az európai fogalmak szerint járhatatlanul meredek, az életveszélyen is túl levő lejtőn, mintha nem is kerekei, de tapadókorongjai lennének. És ráadásul a teherautó nem üres, magasan pakolva szálfarönkökkel, a közelből, a nem messzi új építkezéshez tart mongol sofőrjével. A „közel": vagy száz kilométer; a „nem messze" is legalább ugyanennyi, ha nem több. Mongóliában mások a fogalmak a távolságot illetően. Mongóliában jóformán nem is ismerik ezt a fogalmat. A sofőr kikönyököl az ablakon, foga között ott füstölög a nélkülözhetetlen cigaretta, egykedvű nyugalommal hallgatja a motor dohogó nyögését, biztos a dolgában. Pontosabban: biztos önmagában, hiszen a kisujjában van a motor minden titka és éppen ezért, e titok birtokában biztos a ZIL erejében, és végső soron abban is, hogy eljut a sorjázó hegygerinceken keresztül az építkezéshez. Néhány éve csak, hogy nomád őseihez hasonlóan, a lovat tekintette az egyetlen és nélkülözhetetlen közlekedési eszköznek. De ez sem pontos kifejezés. Mongóliában ma sem, így hát ennek előtte még kevésbé volt közlekedési eszköz a ló. A ló: ló volt. A mongol nomád lába, testének része, életének legszervesebb tartozéka, Láb nélkül el lehet az ember, de ló nélkül... Nem, erről még a régi vallás szörnyistenei sem beszélték. Dohog a motor, kapaszkodik a szédületes meredélyen fel a modern kor örök csodája, az autó, nyergében a modern kor tipikus alakja — a sofőr. És abban a pillanatban, amikor a kocsi felér a gerincre, a mongol sofőr arcán vad, szinte félelmetes változás fut végig. iimUiliiliiliitlIllliíiilliiliiiHilUliiilitlíIMiiiiMiliitiltiilllUlinUIIIUIIIIi Oda az egykedvűség, a végtelenbe tekintő nyugodt tekintet mélybarna fénye: farkas ugrik meg hirtelen, éppen a teherautó előtt. Farkas, az ősi ellenség, amely pusztítja a nyájat, tizedeli a juhokat, farkas, amely ellen ma is fegyverrel kell gyakran védekeznie az ordító tél hidegében a jurták lakóinak, s nem is mindig az ember és fegyvere, hanem néha az állat és az agyarai lesznek a győztesek. Fellobban a vad gyűlölet a mongol gépkocsivezetőben és fellobban az ősi vadászösztön. .. ...az öttonnás teherautó, hátára fordulva, az óriási szálfarönkök szanaszét a meredélyen: nem, teherautóval még síkságon sem, hát még itt, a szédítő meredek hegyoldalakban nem lehet farkast üldözni és elütni. A sarkán guggoló és ismét egykedvű arccal cigarettát sodró sofőr már újra tudja és érti, hogy az egy-két óra múlva ideérő rendőrök nem lesznek elnézőek vele szemben. De hát mit tehetett volna mást? Farkas volt! Farkas! A farkast teherautóval üldöző mongol gépkocsivezető, a farkas és a teherautó, az ősi nomád vadász és a modern kor volánt forgató, a holnapot szó szerint is építő ember sajátos ötvözete: az a mai mongol valóság is egyben. A végtelen pusztaság, alatta a még felderítetlen kincsek ki tudja milyen tömege: megszámlálhatatlan lónyájak, tevecsordák, jak- és tehéngulyák, jurták és bennük telepes világvevő rádiók, erőteljes urbanizáció és iparosodás, krónikus munkaerőgondok és dinamikus fejlődés, szomjhalált hozó pusztaság, téli mínusz 50 fokkal, hó nélkül és nyáron ugyanennyi pluszban árnyék nélkül; és hatalmas sós tavak és hatalmas édesvizű tavak: és vadaktól terhes vadászparadicsom, erdők, vízesések, tigrisek, medvék, anti. lopok, égbe nyúló hegyóriások és a Góbi-sivatag. Mindez Mongólia. Ez is, meg több is, más is. Egy más világban, egy volt világban kiteljesedő mi világunk. 0 Temüdzsinnek hívták azt a kisfiút, aki apja halála után az ellenséges törzsek, sőt a rokonok ádáz támadásai közepette felcseperedve és soha harcolni meg nem szűnve, először saját családja sorsát védte meg, hogy aztán maga köré gyűjtse a szolgákat, a legyőzött rokonokat, majd a rokontörzseket is, elérje, hogy a nagy ku- riltáj megválassza a minden mongolok nagy kagánjává. Történt mindez 1206- ban, a történelem és az Ulánbátort állami múzeum adatai, valamint rek- vizitumai szerint. És hívták az egykori kisfiút, Temüdzsint most már Dzsingisz kánnak. így már ismerősebb a név? A Mongolok Titkos Története — ez a XVI. században feljegyzett mű, a maga dokumentalitásával örökítette az utókorra, hogyan lett egy kisfiúból, aki a feljegyzések szerint még a kutyától is félt, nyomorból, szegénységből elszánt küzdelemmel, kikapaszkodva, nem kevés cselszövéssel és még több vérrel, a tűz és a vas erejével a világ ura. Dzsingisz kánnak és közvetlen utódainak története mái magyar történelem is. Ami Muhi-pusz- tán tragédiaként jegyeztetett fel a magyarok számára, az a korabeli mongol birodalom fénykorának örökíttetett meg az e kort megőrző írásokban. Dzsingisz kánnak egyébként nincs szobra Mongóliában. Emlékét és arcvonásait egykorú, sajátosan realisztikus hatású metszet őrzi csak a főváros állami múzeumában. A múzeum ablakából azonban jól ellátni és kilátni Ulánbátor központi terére, ahol a parlament előtt egy kivont kardú lovas hatalmas szobra áll. Talapzata körül kis park, benne padok, esténként az itt ténfergő, üldögélő szerelmespárokkal, a múlton meditáló, hajlott hátú öregekkel, rneg-megrebbenő galambokkal. A lovasszobor egy volt nincstelen napszámost emelt az emlékezés panteonjába: Szube Bátort. Ő a mai Mongólia megteremtője. Neve, léte, harcai elválaszthatatlanok az e tájon élők igazi „fénykorától". Szu- he Bátor a mongol párt egyik megalapítója, az első újkori mongol állam élén, aki a legkorszerűbb eszméket szegezte szembe a kétségbeejtő sötétséget árasztó lámaizmussal. A kard vonala, a kar suhintó lendülete, az ugrani készülő ló, szinte egyetlen ívként fogja össze a kompozíciót: hatalmas ugrással egy egész társadalmi korszakot kikerülve, ótszökellve a feudalizmusból a szocialista társadalom felé vezette népét a szobor egykor élő hasonmása. Mongólia. Csak fel kell lapozni bármely atlaszt, hogy megtudjuk, merre is fekszik. Csak bele kell olvasni bármely lexikonba, hogy a számok és a tények precízen száraz adatközlései nyomán mindent megtudjunk róla — ami lexikális. Hogy másfél millió négyzetkilométer a területe. Hogy 29
