Hevesi Szemle 4. (1976)

1976 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Pásztor Emil: Kazinczy Lajos az utókor emlékezetében II.

— Vóczy Jánostól. 1929-ben a budapesti 8 Örai Újság közli az október 6-i tizenhárom aradi vértanú perének anyaga után az övét is, kivégzése körülményeinek ismertetésével. (Újabb akták az aradi gyásznapokról. 8 Órai Újság, 1929. ápr. 13—19.) Ezután több mint negyven év telt el úgy, hogy Kazinczy Lajos valamilyen igényesebb írásban szerepelt volna. (Legalábbis én nem találkoztam ilyennel.)

Hogy a nemzeti köztudatban egészen az utóbbi évekig mennyire nem volt benne Kazinczy Lajos, azt nagyon szemléletesen mutatja az a negatívum, hogy 1848—49-es forradalmunk és szabadságharcunk legújabb nagy monográfiája (Spira György: A magyar forradalom 1848—49- ben. Bp., 1959.) Kazinczy tábornokot egyáltalán meg sem említi.

Az ország Nemeskürty István „Tizennégy vértanú" c'míi, 1970-ben készült tévéfilmjében hallott ismét Kazinczy Lajosról. ö volt a film tizennégy aradi vértanújának egyike. Filmbeli alakját Nemeskürty az emlékiratnak Becske Bálinttól származó szövegközlése alapján formálta meg.

Kazinczy Lajos filmbeli alakja nagyjából meg is felel a valóságbelinek. Itt-ott persze módosultak a drámában a valóság tényei, mert így kívánta a drámaszerűség. Nemes- kürtynél a tizenhárom tábornok halálos ítéletének október 5-i kihirdetésekor hozzák be a császári katonák Kazinczy Lajost az aradi várba; a valóságban nem ekkor, hanem egy hónappal korábban. Nemeskürty tévéfilmje szerint megtalálják Kazinczy szobájában a titkos emlékiratot, elveszik, Ernst törzshadbíró beleolvastat, majd visszaadatjc a vádlottnak. A valóságban semmi nyoma annak, hogy az emlékiratról Kazinczyn és a tót katonán kívül bárki is tudott volna.

Egyébként a „Tizennégy vértanú” című irodalmi forgatókönyv, mely a filmnek alapul szolgált, nyomtatásban is megjelent, Nemeskürtynek egy szép bevezető tanulmányával. (Rádió és Televízió Évkönyv 1971. 86—110. lap.)

Hogyan él Kazinczy Lajos emléke lexikonainkban? A Pallas Nagy Lexikonában (1893) és a Révai Nagy Lexikonában (1914) egy-egy önálló kis cikket találunk róla. Kivégzésének napját mind a két helyen hibásan október 20- ára teszik, holott ez születésének a napja — 1820-ban. Halálának a napja helyesen: 1849. október 25. Hibás e lexikonok következő közlése is: ,,Az aradi haditörvényszék kötél általi halálra ítélte, Haynau kegyelme azonban az ítéletet golyó általi halálra változtatta." (A valóságban az utóbbi halálnemet a bíróság állapította meg, Haynau csak megerősítette, sőt enyhítés helyett legszívesebben még súlyosbította volna: akasztásra, amint maga mondta Ka- zinczynak.)

A Magyar Életrajzi Lexikon (1967) szerint Kazinczy Lajos már 1849 áprilisában tábornok lett; igazában nem ekkor, hanem négy hónappal később, augusztus 1—10. között nevezte ki a magyar kormány tábornokká, de őhozzá az erről szóló okirat csak 16-án, tehát már Görgey világosi fegyverletétele után jutott el. Az Új Magyar Lexikon (1961) és a Kislexikon (1968) Kazinczy Lajost egyáltalán meg sem említi, még az „aradi vértanúk” között sem.

Pedig ő is megérdemli az utókor emlékezetét, hiszen 1848—49. évi szabadságharcunknak igen jelentős vezető személyisége volt. Kazinczy nem olyan nagy hadvezér, mint Görgey, de politikai nézeteiben haladóbb, aki nemcsak 1848-nak, hanem 1849-nek az eszméit is határozottan vállalta cselekedeteiben. Az 1849 októberében kivégzett tizennégy aradi vértanú között jelentőség szempontjából nem állíthatjuk Aulich és Damjanich mellé, de nagyobb volt a szerepe, mint például Lahner és Schweidel tábornokoknak.

Mint katonát talán Gelich Richard jellemezte őt legtalálóbban: „Kazinczy elszánt és vitéz tiszt és körültekintő csapatparancsnok volt; e mellett nagy társadalmi műveltséggel bírt s kitűnő bajtárs volt." (Brankovics György: A magyar szabadságharc története. Bp., 1909. 412. lap.)

48