Hevesi Szemle 4. (1976)

1976 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Dráviczki Imre - Sereg József: Szocialista hazafiság és internacionalizmus I.

hogy egy gazdagabb tablóból választhat magának példa­képet; s talán könnyebben felismeri, hogy példát a hő­siességre, a forradalmisógra nemcsak a csatatereken, ha­nem a békés alkotómunka terein is kereshet magának. A múltban és a jelenben a dolgozó, alkotó, küzdő em­bert tiszteljük. A dolgozó nép sorsának vállalása, sorsá­nak jobbra fordítósáért, felemelkedéséért végzett munka és harc vállalása, a néphez való hűség a szocialista ha- zofisóg erköicsi tartalmának az alopját képezi. A szocialista hazafisóg legfőbb tartalmi jegye a szo­cialista társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális rend igenlése, az a felismerés, hogy a munkásosztály és a töb­bi dolgozó osztály és réteg alapvető érdeke a szocializ­mus megteremtése, (gy vált a szocializmus ügye nemzeti érdekké hazánkban. A szocialista társadalom, fejlődésünk mai szakaszában már a fejlett szocialista társadalom épí­tésében és védelmében való tudatos, aktív részvétel a legelső erkölcsi követelmény. A szocialista hazafiságtól elválaszthatatlan a szocialis­ta internacionalizmus, amelyben a munkásosztály nemzeti és nemzetközi érdekeinek egysége jut kifejezésre. Kiala­kult és fejlődik a szocialista országok közössége, s közös érdekeinek alapján fejlődik az internacionalizmus eszmé­je, növekszik szerepe. A hazafias és internacionalista ne­velésben egyik legidőszerűbb feladatunk a nemzeti és a nemzetközi érdekek összhangjának felmutatása és tudato­sítása. A magyar történelem, de a jelen időszaka is rend­kívül szemléletesen mutatja a nemzeti és a nemzetközi érdekek összefüggésének fontosságát hazánk szempontjá­ból. Múltunk nagy forradalmi időszakai — az 1848—49-es forradalom és szabadságharc, az 1919-es Magyar Tanács- köztársaság —, nem utolsósorban hazánk felszabadulása és az azóta eltelt három évtized egyértelműen bizonyítja, hogy a magyar nemzet emelkedése a kedvező nemzetközi helyzet alakulásának függvényében jelentkezett, sikere at­tól függött elsősorban, hogy milyenek voltak az adott történelmi korszakban a nemzetközi haladás erői és ho­gyan kapcsolódott ahhoz a magyar progresszió. Történel­münk sajnos azt is bőven tanúsítja, hogy a tragédiák min­dig összefüggtek a nemzetközi helyzet kedvezőtlen ala­kulásával, a haladás erőinek gyengeségével, illetve a ha­ladás erőitől való elszigeteltséggel. Ma, amikor hazánk a társadalmi haladás élvonalába tartozik, különösen fon­tos ennek az összefüggésnek a tudatosítása. A szocialista internacionalizmus központi kérdése a Szov­jetunióhoz való viszony, a szovjet néppel való testvéri ba­rátság, szoros együttműködés. A magyar-szovjet barátság elvi alapokon nyugszik, az alapvető érdekek, elvek és cé­lok azonosságára támaszkodik. A szovjet népben a törté­nelem első győztes szocialista forradalmának végrehaj­tóit, a történelem első szocialista rendszerének megte­remtőit tiszteljük. A Szovjetunió történelmi tette hazánk felszabadítása a II. világháborúban aratott győzelem kö­vetkeztében, s annak a lehetőségnek biztosítása, hogy a magyar nép a munkásosztály és a munkásosztály párt­ja vezetésével a szocializmus építésének útjára léphetett. A Szovjetunió a szocialista világrendszer bázishatalma, a vele való gazdasági, politikai, diplomáciai, kulturális együttműködés fejlődésünk biztonságának záloga és nél­külözhetetlen erőforrása. A szocialista internacionalizmus, mint erkölcsi elv azt követeli, hogy az érdekek és az el­vek azonosságát felismerve, dolgozzunk közös feladataink megoldásán. A szocialista világrendszer — ellentmondásai ellenére is - korunk legforradalmibb, leghaladóbb erejét képviseli, o nemzetközi helyzet alakulásának döntő, meghatározó tényezőjévé vált. Hazánk tagja a szocialista országok kö­zösségének, sokoldalú gazdasági, politikai, kulturális kap­csolatok fűzik a testvéri szocialista országokhoz. A velük való szolidaritás, testvéri együttműködés internacionalis­ta kötelesség. Hazafias és internacionalista nevelésünk részeként jobban kell tudatosítani, hogy a Kárpát-meden­ce az itt élő népek közös történelmének a területe. A közös sors és küzdelem gyakran állította szembe egy­mással az itt élő népeket. A társadalmi haladás az itt élő népek közös érdeke, amely jelen esetben minden nép nemzeti érdeke is, s ez azt diktálja, hogy a viszályok helyett testvéri összefogással építsék és védjék hazájukat, s a szocializmust. A nemzetközi munkásmozgalommal és a világ minden haladó erejével való szolidaritás ugyancsak része a szo­cialista internacionalizmusnak. Amint a szocialista haza- fiság, úgy a szocialista internacionalizmus is osztályjellegű eszme, érzés és magatartás, benne a munkásosztály osz­tálytudata jut kifejezésre más nemzetekkel és más népek hazájával kapcsolatban. 3. A szocialista hazafiság és internacionalizmus, mint erkölcsi követelmény azt jelenti, hogy az ember szeres­se hazáját, legyen hű hozzá, tegye magáévá a nemzeti érdekeket — a szocializmus, a béke és a haladás ügyét — védje és építse hazáját. Ezzel szolgálja legeredményeseb­ben a társadalmi haladás egyetemes ügyét . A szocialista hazafiság és internacionalizmus, mint er­kölcsi elv nem önmagában, a szocialista erkölcs más el­vétől függetlenül tölti be magatartást szabályozó szere­pét. A marxista-leninista etika kidolgozta a szocialista erkölcs követelményrendszerét - az erkölcsi eszményt, az erkölcsi alapelveket és kategóriákat -, amelyek között fon­tos helyet foglal el a szocialista hazafiság és internacio­nalizmus. A szocialista hazafiság és internacionalizmus a szocialista kollektivizmus, a szocialista munkaerkölcs és a szocialista humanizmus egységes követelményrendszerében kölcsönhatásban, egymást erősítve fejlődik és szabályozza a magatartást. A szocialista kollektivizmus feltételezi az objektív tár­sadalmi érdekek felismerését és azok elsőbbségének el­ismerését a társadalom bonyolult érdekviszonyainak rend­szerében. A szocialista munkaerkölcs a munkát a társa­dalom és az egyén boldogulásának meghatározó feltétele­ként fogja fel, amely a társadalom minden munkaképes állampolgárának kötelességévé teszi a becsületes munka­végzést. A szocialista humanizmus a dolgozó és a haladó osztályok (és egyének) jogát hirdeti az emberséghez, a boldogabb élethez. A szocialista hazafiság és internacio­nalizmus összefüggése a szocialista erkölcs ezen alapel­vével azt jelenti, hogy a szocialista erkölcs a szocialista tudat részét képezi, fejlődését és szerepét a szocialista tu­dat általános fejlődése határozza meg. A szocialista ha­zafiság és internacionalizmus a szocialista erkölcs alap­elveinek rendszerében válik cselekvő hazafisággá, amely a tanulásban, a munkában és az életmódban mutatko­zik meg. A szocialista hazafiság és internacionalizmus, mint erköl­csi követelményrendszer, olyan szabályzó erőként műkö­dik, amely közben maga is fejlődik. Fejlődésének objek­tív feltétele: a szocialista társadalom minden oldalú fej­lődése, amely fejlődés folyamatában alakul ki a szocia­lista nemzet, nemzetközileg pedig a szocialista nemzetek testvéri közössége. Ezen az objektív alapon fejlődik és erő­södik a szocialista nemzettudat és a szocialista nemzet­köziség tudata. Az objektív alapokon kibontakozó fejlő­dést szolgálja az ideológiai munka és harc, azon belül a szocialista nevelés. Ebből kiindulva dolgozta ki a mar­xista etika a szocialista erkölcs követelményrendszerét, amely szocialista társadalmunk ideológiai szükségletét fe­jezi ki. Az erkölcsi követelményrendszerrel az ifjúság, mint társadalmi elvárással találkozik. Az oktató-nevelő munka feladata megismertetni az ifjúsággal és elfogadtatni, bel­ső meggyőződéssé tenni. A szocialista erkölcsi nevelés vég­ső célja, hogy a hirdetett és a közvélemény által elfo­gadott erkölcsi elveket az egyének belső meggyőződésé­vé tegye, mert az erkölcsi követelmény csak abban az esetben játszik valóban hatékony szabályzó szerepet, ha ismerik, értik, egyetértenek vele és a munkában, a maga­tartásban érvényesítik. József Attila írta Ars poétikájában: „Az én vezérem bensőmből vezérel". Ha az erkölcsi ne­velésben, azon belül a szocialista hazafiság és inter­nacionalizmusra nevelésben, a József Attila-i normát el­érjük, akkor mondhatjuk, hogy az emberek munkája, ta­nulása és minden társadalmi tevékenysége belső meg­győződésből fakad és nem pusztán külső kötelezettség teljesítéséből. Ilyen célkitűzést az oktatási és nevelési feladatok har­monikus egységben való végzése, az iskolai, a családi és 43 a munkahelyi nevelés lényegi összhangja alapján lehet elérni. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents