Hevesi Szemle 4. (1976)

1976 / 2. szám - MÚLTUNK JELENE - Lesznai Anna: A tervezés művészete (Részletek)

LESZNAI ANNA: i c A tervezés művészete E 1 s (RÉSZLETEK) . Az iskolának ne az legyen a célja, hogy di­lettáns lestőket és művészettörténészeket bocsásson rá az emberiségre, hanem az, hogy torma- és szin- érzékkel rendelkező embereket neveljen, akik képe­sek lakásukat rendesen berendezni, kiknek sejtel­mük van arról, melyik szék jó és melyik rossz." (Antal Frigyes: Iparművészeti kultúra. Huszadik század; 1919. 400.) 1919-ben a Tanácsköztársaság Közoktatásügyi Népbiz­tossága megbízta Lesznai Annát, hogy - mint az ipar­művészek ekkor megalakult szövetségének egyik vezető­je - készítsen tervezetet a nyolcosztályos alapiskola és a négyosztályos középiskola rajztanításának újjászervezésé­re. Lesznai örömmel fogott a nagyszabású munkához, de tervezete az ellenforradalom uralomra jutása után termé­szetesen már nem jelenhetett meg. (A kézirat különben mind a mai napig nem került elő, csak utalásokból, visz- szaem fékezésekből tudunk róla.) Lesznai Anna Ferenczy Károlynál tanult festeni. Fiatal­korától kezdve sokat olvasott művészetelméletről, a vasár­napi körben pedig művészetfilozófiai vitákban vett részt. Még a Tanácsköztársaság előtt szoros baráti kapcsolatba került a festők közül Kernstok Károllyal, Rippl-Rónai Jó­zseffel és Berényi Róberttel. Bécsben Ferenczy Bénivel és Kassákkal bővült ez a baráti kör, a két háború között Budapesen pedig Dési Huber István és Vilt Tibor csat­lakozott hozzá. A harmincas években festőbarátaival foly­IX. FEJEZET Mint minden embernek, aki meg van győződve hiva­tásának fontosságáról, ismételnem kell magamat. Amint mór mondtam, fő célkitűzésem az, hogy meggyőzzem önö­ket: a művészet nem azon kevesek számára fenntartott luxus, akiket a természet különleges alkotóerővel áldott meg. A művészet - ezt nem tudom eléggé hangsúlyozni — szükségszerűség! Bizonyos művészeti ismeretek és gyakorlat nélkül a személyiség nem képes teljesen rügyet bontani és valamennyi lehetőségét kifejleszteni. Az élet művészet nélkül csonka. Megkíséreltem kifejteni, hogy a művészeti alkotás alapvető törvényeinek megértése segítségünkre van oz élet általános törvényszerűségeinek megértésében, és képessé tesz bizonyos gyakorlati filozófia megszerzésére, melyre manapság, mikor ellentétes eszmék zilálják szét a világot, nagyobb szükség van, mint régen, amikor a vallásos meggyőződés alkotta az egyén szellemi törekvé­seinek gerincét és egységét. A művészet és annak gya­korlása ezenkívül látókörünket szélesíti, türelemre tanít, bebizonyítja nekünk, hogy a teljességet különböző módon és különféle eszközökkel elérhetjük, ha ragaszkodunk né­hány egyszerű alapelvhez, melyeknek használata olyan nyilvánvaló és természetes, akár fizikai életünk egyensúlya és ritmusa, vagy az a tendencia, mely az alaktalanból élő formát fejleszt. Arról is beszélgettünk, hogy a művészetnek, mint az ön­kifejezés eszközének, igen nagy értéke van mindazok szá­mára, akiknek a beszéd nem nyújt könnyű kifejezési lehe­tőséget a képzeletükben feltöltődött kincsek és gondok továbbítására. Például azok a gyerekek, akiknek nem tel­jes a szókincse és akiknek lelki beállítottsága gyakran lázad a verbális kifejezés számos logikus és éles meg­tatta azokat a heves művészeti vitákat, melyeknek egy­kor a vasárnapi körben volt részese. Második emigrációja során maga is aktív pedagógiai munkát végzett. Először az Ohio állambeli Sanduskybe ka­pott meghívást egy nyári tanfolyamra. Itt a magyar nép­művészetről tartott előadásokat. Majd Bostonban, később pedig a Boston melletti Wellesley College-ban, Amerika egyik leghíresebb női egyetemén adott elő. New Yorkba költözésük után először a newarki tanítók college-ében, majd a New York-i Lewrence Street School művészeti műhelyében tartott előadássorozatot a tervezés művésze­téről. Ezekben az előadásokban mindazt felhasználta, ami benne egy gazdag élet során, a vasárnopi körben, a 19- es oktatási terv munkálatai közben művész- és esztéta­barátaival folytatott vitákban a művészetről leszűrődött, így ezek az előadások híven tükrözik Lesznai Anna mű­vészetelméleti nézeteit. És hogy pedagógiai hatásuk sem volt csekély, azt bizonyítja, hogy nem egy ismert, kiváló festő került ki tanítványai közül. Lesznai Anna előadásait mindig gyakorlati foglalkozá­sokkal kötötte össze. A hallgatók — többnyire iskolai rajz­tanárok, festőnövendékek, — azoknak az illusztrációknak többszöröséből okulhattak, melyeket mi is közlünk. Az előadássorozat tizenhét fejezete közül a Hevesi Szem­le olvasói most két önálló, de összefüggő fejezettel ismer­kedhetnek meg. A teljes anyag a New York-i Lawrence Street School művészeti műhelyében hangzott el, a negy­venes évek közepén. KOVÁCS ÁKOS különböztetése ellen, képekben jobban tudják formába önteni vágyaikat és félelmeiket, örömeiket és gyűlöletü­ket. Azok a felnőttek, akik túlzott elzárkózásban nevelőd­tek, vonalakkal és színekkel mondják el mindazt, aminek szavakba öntésétől tartózkodnak. Az idegileg és szelle­mileg zavart embereket ebből a szempontból azonosnak Textil terv (1921)

Next

/
Thumbnails
Contents