Hevesi Szemle 3. (1975)

1975 / 1. szám - HAGYATÉK - Szecskó Károly: Heves megyei sajtótörténet a felszabadulástól

feltehetően összefüggött a párt választási agitációjával. Kezdetben a lap felelős szerkesztője Nagy László volt. Ezt a posztot 1946. február 1 -el Mis- kolczy István nemzetgyűlési képviselő vette át. Irányvonala fennállásáig jobboldali, klerikális színezetű volt. A Belügyminisztérium egyes népidemokráciát sértő cikkei miatt néhány alkalommal betiltotta. Az utolsó ismert lapszám 1947. augusztus 31-ről való. Megszűnése bizonyára összefüggött a párt szerepének választások utáni csökkenésével.

Gyöngyösön az Egri Barázda indulását követő hetekben Gyöngyös és Vidéke címmel indult kisgazdapárti lap 1946. február 23-án. Utolsó száma 1947. március 18-án jelent meg. Ez a lap május 25-én Gyöngyösi Hírlap címmel újraindult, de párhónapos megjelenés után szeptember 14- én megszűnt. A két gyöngyösi lap irányvonala hasonló volt az Egri Barázdáéhoz, a jobboldali irányvonalat képviselte. Ennek az irányvonalnak fő képviselője a lapokban Adorján József nemzetgyűlési képviselő volt.

1948. május 10-én indult Gyöngyösön a megye utolsó kisgazdapárti lapja, Heves megyei Kisújság néven. A kérészéletű lap már július 18-án meg is szűnt. A hírlap irányvonalában tükröződött az a változás, amely 1948 tavaszára a megye politikai életében végbement. A korábbi megyei kisgazda- párti lapokra jellemző, támadó hang eltűnt, a lap a többi pártok felé békét hirdetett. Elismerte azt, hogy ,,A dolgozók új világrendje és társadalma a népi demokrácia".

A népi demokratikus forradalom időszaka politikai sajtója tárgyalásakor még meg kell említenünk, a Gyöngyösön megjelenő Mátravidék című gazda'ági és népművelődési lapot. Ez a Magyar Parasztszövetség felvidéki gazdasági és népművelődési hetilapjaként indult 1946. április 6-án, de főleg megyei kérdésekkel foglalkozott. Az újság valójában nem gazdasági és népművelődési lap volt, hanem politikai. Olyan politikai lap, amely a jobboldali jellegű Parasztszövetség céljait szolgálta. Az 1947. március 16-án megszűnő lap irányvonalának kialakításában fontos szerepe volt a jobboldali kisgazdapárti Adorján Józsefnek, valamint Czipó Lászlónak, a Magyar Parasztszövetség országos szervező titkárának.

A jelenleg egyre jobban bővülő üzemi, mozgalmi lapok múltja visszanyúlik a felszabadulás utáni évekre. Ebből az időszakból két üzemi, mozgalmi lapot ismerünk. Az egyik az 1946. május 1-én induló Szakszervezeti Híradó, amely a gyöngyösi szervezett munkások lapjaként jelent meg. A másik a Mi Újságunk volt, amelyet 1948 áprilisában a hatvani Postahivatal MKP üzemi szervezete adott ki. Mindkét újságnak csak egyetlen számát ismerjük.

Á Baloldali Blokk pártjainak 1947 augusztusi választási győzelmét követően megyénkben is meggyorsult a szocialista forradalom felé való irányvétel. A szocialista forradalom győzelemre jutásában alapvető szerepe volt a két munkáspárt egyesülésének. Az egyesítő munka előkészítése megyénkben már március elején megindult. 1948. április 20-án egyesültek a megye három városának munkáspártjai, május 7-ig pedig a megye minden községében megtartották az egyesülő gyűléseket. Az egyesülés kihatott a megyei politikai sajtó további sorsára is. Az egyesülés azt is jelentette, hogy az ebben az időszakban élő két szociáldemokrata párti lap közül a Gyöngyösi Barátság 1948. április 28-án egyesült a Gyöngyösi Néplappal, a városban csak ez az utóbbi lap élt tovább, az MDP lapjaként. Egerben pedig a szociáldemokratapárti Igazság április 20-tól az MDP lapjaként jelent meg. Az MDP mindkét lapja a szocialista forradalom győzelme után harcos szószólója volt a szocializmus építésének.

1949 márciusában az MDP akkori megyei vezetése elhatározta, hogy az addig működő két lapot megszünteti, s a megyében csak egyetlen lapot ad ki. A Gyöngyösi Néplap utolsó száma 1949. március 27-én jelent meg. Az Igazság szintén ezen a napon jelent meg utoljára. Az Igazság utolsó számában „Megváltozik lapunk elnevezése" címmel közölt vezércikket. Tudatja, hogy Heves megyei Népújság címmel indul új megyei lap, s kéri az olvasókat, hogy egységesen sorakozzanak fel a megye egyetlen szocialista lapja mögé. 1949. április 2-án megjelent a Heves megyei Népújság első száma. Az induló számban kifejezve a sajtó szerepében bekövetkezett változást: „A Nép és a sajtó" címmel közölt vezércikket. A lap politikai lapként indult, s az is maradt. Első felelős szerkesztője Horváth István volt, a lap kiadója pedig Súlyán György, az MDP akkori megyei titkára. A Heves megyei Népújság napjainkig nyúló történetét két nagy fejezetre bonthatjuk. Az első szakasz az indulástól az ellenforradalom leveréséig tart, a második szakasz 1956. november 4-e után kezdődött el, amikor a lap az MSZMP által kidolgozott új politikai irányvonal szellemében végezte és végzi munkáját.

Az 1956-os ellenforradalom előtti szakaszra jellemző, hogy a lap az országos, s a vidéki sajtóhoz hasonlóan, hű tükörképe az MDP korabeli ellentmondásos politikájának. 1953 június végéig a lapra jellemző volt, hogy eleget téve az akkori vezetés kívánalmainak a megye életét túl szépnek, túl ellentmondásnélkülinek mutatta be. A jelentkező problémákat pedig gyakran az ellenség aknamunkájának számlájára írta. Természetesen ez a tény nem feledtetheti el velünk, hogy a lap a kezdődő szocialista építés eredményeinek (az első termelőszövetkezetek létrehozása, a szocialista iparosítás, a tanácsrendszer kialakítása, a kulturális forradalom kibontakozása stb.) közlésével, lelkesítő agitatív hangnemével hozzájárult a szocializmus magasa bbrend őségének bizonyításához. Az 1953 júniusa előtti lapszámok is jól bizonyítják, hogy a megyében a személyi kultusz okozta torzulások ellenére is, a szocializmus eredményei voltak a meghatározóak. A Központi Vezetőség 1953 június végi ülése utáni időszakban egészen 1956 őszéig a lapban is tükröződött az országos politikában uralkodó következetlenség, a jobb- és a baloldali elhajlás. A lap korabeli számainak alapos tanulmányozása azonban azt bizonyítja, ez az akkori szerkesztőség erénye is, hogy a jobboldali revizio- nizmus a lap szellemében számottevően nem tükröződött. Az 1955 márciusi párthatározat után viszont az országszerte ismét erősödő dogmatikus, szektáriánus irányvonal hatására a lapban ismét teret nyertek az 1953 június előtti szemléleti hibák. Például egyes cikkekben jelentkezett az osztályharc állandó éleződéséről szóló hibás tétel, a termelőszövetkezeti agitációban elharapózódott a mennyiségi szemlélet. Az SzKP XX. kongresszusának friss fuvallata a lapban is mély nyomot hagyott. Az 1956. február 18-i számtól heteken keresztül szinte minden számban foglalkozott a lap a kongresszus jelentőségével, s tanulságainak felhasználásával. Például az 1956. április 11-í számban: „Alkalmazzuk a XX. kongresz- szus tapasztalatait" címmel jelent meg vezércikk. Az újság felfigyelt arra, hogy a korábbi hibák bírálata kapcsán egyesek eljutottak az addigi eredmények lebecsüléséhez. Ezzel kapcsolatban így írt a lap: „Pártszerveink és pártszervezeteink, a kommunisták, felelős funkcionáriusok akkor tesznek helyesen, ha a hozzáértő, de határozott kézzel különböztetik meg az őszinte szót, az alkotó javaslatot, a demagógiától, a tömegeket félrevezetni akaró fecsegéstől. Az előbbieknek szélesre a kaput, az utóbbiaknak kívül tágasabb."

A Központi Vezetőség 1956-os júliusi határozatának megjelenése után a lap a határozat szellemében számos írásával segítette a parasztpolitikában és az értelmiségi politikában korábban elkövetett hibák kijavítását. Az ellenforradalom küszöbén, október 20-án: „A vita és tett" című vezércikkében rámutatott arra, hogy az elszaporodó vitákban csak kevés szó esik az elmúlt évek eredményeiről. Az ellenforradalom alatt igyekezett hű maradni a szocializmus ügyéhez. Ebből következett az, hogy az újság vezető munkatársait a „forradalmi munkástanács" eltávolította. Az ellenforradalom fegyveres leverése után november 9-től a lap még mint az Eger városi Forradalmi Nemzeti Tanács orgánuma jelent meg, s