Hevesi Szemle 3. (1975)

1975 / 2. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Műfordítók műhelyéből

■iiiiiiiiiHiiiiiiiHiiiiiiiiiimtiHilifiifimMMiiimiiiiHniiiuiHmiiiiiiiiiiDitiiiHiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiuimiiiiiiHiiiiMiiiaiiniiiiiiiimiiiiimiiu

Műfordítók műhelyéből

■ IHMMU13 KiiiiiuiiHHiiiiimimiiiiiHiinii iinntimi

MWHimMMNIttNIHimiHIHIINIIIimillHHI

Kálnoky László

FRIEDRICH HÖLDERLIN (1770—1843) ANDREAS CRYPHIUS (1616—1664)

Szüret ideje

Megérett a gyümölcs, tűzbe merülve, főve,

megkóstolták e földön, s az a törvény,

hogy minden befelé nyomuljon, kígyószerűn,

próféta módján, álmot látva

az égi dombokon. És sokat

kell elbírnunk. S szükséges a hűség.

vállunkon a hajótörés

terhét. De gonoszak

az ösvények. És ez méltánytalan.

Mint paripák vonulnak a fogoly elemek és a föld ősi törvényei. S mindörökké a határtalanba tart a vágy. De túl sokat kell elbírnunk. S szükséges a hűség. Mégsem kívánunk előre-hátra tekinteni. Csak ringatózni, mint a tenger ingó csónakén.

Reggel

A tündöklő sereg fényei már enyésznek,

Diana sápad; a szürke boltozaton hajnalpír mosolyog, kél langyos fuvalom, s madarakat az új napot fogadni késztet.

E földre csókjait hinti a földi élet, s fejét fölemeli; csillognak a habon pompázó sugarak. Ó, dicső hatalom, ihlesd meg azt, aki leborul most elébed!

Űzd el a sűrű éjt, mely nyomja lelkemet, a fájdalmas homályt, mit szív s ész sínylenek, frissítsd föl kedvemet, erősítsd bizodalmám I

Engedd, hogy e napon téged szolgáljalak egyedül, és ha jön végórám s ama nap, éljek örökkön, ó, napfényem, sugaradban!

PAUL FLEMING (1609—1640)

Egy holttest mellett

Köd, mit oszlat fürge lég, villámlás, gyorsan kihunyva, záporesők porba fúlva, golyó, elpuffantva épp,

hang, mit hall a völgyfenék, zivatarok, messzi dúlva, nyílvesszők a célba fúrva, hő veremben némi jég,

noha mindről tudvalévő, hogy múlandó, semmit érő, nem oly haszontalanok,

ó, ember, mint a te élted, min nagyobb úr az enyészet; minden semmi: mutatod.