Hevesi Szemle 3. (1975)
1975 / 1. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Cs. Varga István: Ember és valóságábrázolás Németh László regényeiben
Ezek az eszközök erősítik a lélektani hitelességet, egyben — különösen a megfigyelés pontossága, finomsága, művészi visszaadása — az alkotás művészi hitelét. A megfigyeléseket összevetve, csoportosítva megállapíthatjuk, hogy ezek mennyire mennek át az író alakító tevékenységén, milyen mértékű az alakítás foka. Ugyanezt az életrajzi vonatkozások esetében is kimutathatjuk. Érdekes megfigyelni, hogy az önéletrajzi elemek alakítással vagy esetleg változatlanul kerülnek-e a műbe, és a realista megfigyelésekkel együtt mennyire szolgálják a realizmus, illetve a lélekrajz erősítését. Németh hősei alapos önelemzésből is épülnek, gyakran önmagát és problémáit hősei között osztja el Boda Zoltán, Kurátor Zsófi, Kárász Nelli valamennyiben magukon viselik írójuk szuggesztív, heroikus, önnemesítő, kissé volicionista sajátosságait. Külön figyelmet érdemelnek azok a megfigyelések, amelyek pillanatnyi időtartam alatt végbemenő történéseket tartalmaznak. Gyakori az a megoldás, hogy a történések motívumait néhány szóval közli, de nem fűz hozzá semmiféle lélektani kommentárt, az olvasó adaptációjára épít. író és olvasó kapcsolata a mű közvetítésével így erősödik a részletekben is, és válik szorossá, a beavaíottság izgalmával élményibbé. A lélekrajzban nagyon fontos szerepet kapnak az ún. lelki kitörések, amelyekben a legnyíltabban jelentkező rejtett tulajdonságok áttörik a megszokás, a konvenció korlátáit. Pl. Takaró Sanyi sírásai, dühöngései, valamint Kárász Nelli tipikus magatartása férje kitöréseikor lelki alkatukra is utalnak. Ezekben a gyakran drámai szituáció kulminációs pontját jelentő helyzetekben a pillanatnyi szorongás, vágyakozás, öröm, vagy iszonyodás rendszerint fiziológiai jelenség kíséretében fejeződik ki. Nemcsak a lelki kitörések megfigyelése, de művészi közlése is fontos, ezeknek mint részleteknek szervesen kell kapcsolódniuk az előzményekhez —- gyakran elő kell készíteni őket a motivációk során — és magukban kell foglalniuk a to- vábbutaiás lehetőségét, hogy így hatásosan épüljenek be a cselekménybe, illeszkedjenek be a jellemrajzba. A freudizmus óta különös jelentősége van az ambivalenciának. Freud szerint a szerelem és a halál ugyanannak az éremnek a két oldala. Az ambivalencia olyan érzelmi állapot, amelyben ugyanarra a tárgyra vagy személyre egyformán erős, de ellentétes érzelmek irányulnak, pl.: szeretet és gyűlölet. Az arc valóban a lélek tükre, sokféle egynemű lelkiállapot könnyen leolvasható az arcról, de nehéz az ambivalens érzelmeket, az ambivalens lelkiállapotokat megfejteni. Pedig az író számára az ambivalens érzelmi állapotok ábrázolása, bemutatása az igazán nehéz, és az értelmi tevékenységé. Németh legfőbb anyaga nem az érzelem, hanem a gondolat, hősei elsősorban gondolkodó és nem érző-cselekvő lények. Az érzékszervek feszült működése, eltompulása, a tartalmi tevékenység fokozatait is jelzi, de általában nem vizuálisan felfogható tünetekkel. Értelmi tevékenység tiszta formában, érzelmi-akarati megnyilatkozás nélkül ritkán jelentkezik. A lelki világ érzelmi, akarati, értelmi szférájának bemutatása különösen akkor fontos, ha az ábrázolási eljárások, megoldások típust alkotnak, jelezve, hogy nem egyedi, véletlen jelenségek, hanem az írói módszer tudatos összetevői. A lélekrajz jól kidomborodik az ún. drámai szituációkban. Jól elkülnül itt, hogy mennyire szolgálja a részletpszichológia a lélekrajzot, vagy követi öncélúan a lelki folyamatot. Ilyen drámai szituáció Boda Zoltán életében verseinek bemutatása az irodalmi körben: a Gyászban, Zsófi találkozása a férjnek kiszemelt emberrel. A hős életútján, jellemfejlődése során előfordulnak ún. biotipikus élmények. Azokat a maradandó eseteket, történéseket vesszük ide, amelyek döntő fojitosságúak a hős életében, egy életszakaszra, vagy az egész életére is kihatnak. Ilyen Boda Zoltán esetében az első elhibázott csók, amelyben „test-idegensége” jelentkezett és fokozatosan tudatosulva végigkíséri egész életén, Kurátor Zsófi sorsában a férj tragikus halála, Kárász Nellinek a férjhezmenetele. Vitathatalan, hogy Németh László lélektani módszerének lényegét a realista tapasztalati elemek alkotják. Bármennyire is a látomást és nem az élményt jelöli meg az írás legfőbb inventorának, a látomásnak, a víziónak csekély szerep jut regényeiben. Feltűnő az álom, a vízió, az igazi vizionáló hősök hiánya. Regényeiben az erkölcs, a szellem működik, és kizár mindent, ami a misztikum irányába térítené az eszmei, etikai beállítást. összegezésként megállapíthatjuk, hogy a regényíró Németh László valóságlátását újszerűén felfogott realizmus, emberszemléletét pedig mély ember- és önismeretből épülő lélektani realizmus jellemzi. A regényíró Németh Lászlónak is mindig a Jó l"igy volt a vezérgondolata, hősei is — mint írójuk — szakadatlanul keresik a „szép élet eszméjét”, a „szívben őrzött éden” megvalósíthatóságának lehetőségeit. Erkölcsi forradalmárként azt vallotta, hogy az élej lehetőség, kísérlet arra, hogy az ideákból valóság legyen. Eszmevilágának öntör- vényűségét megőrizve így jutott el a szocialista társadalom igenléséig és vált élő irodalmunk klasszikusává. 72
