Hevesi Szemle 3. (1975)
1975 / 1. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Lökös István: Megyénk irodalmi kistükre I.
nyegetett a világuralomra törekvő török birodalom támadása. Még inkább szükség lett volna erős, jól szervezett államra, erejét a népből is merítő hadseregre. Mátyás halála után azonban a központi hatalom nem tudta folytatni a Hunyadiak központosító politikáját, a királyi hatalom lezüllött, a kormányra került bárók és főpapok mit sem tettek a honvédelemért. A bárók uralomra jutásával megdőltek a központosításnak a rendi állam megszilárdításán túli eredményei. A magyar feudális állam egy szűk bárói és főpapi rend kezébe került, mellyel szemben felélénkült a köznemesek ellenállása, de már nem a király szövetségében.” A hatvani országgyűlés a köznemesség fóruma volt, ahová 1525. június 24. körül vonult fel s ahol a fentebb Jelzett hatalmi részesedés Verbőczy nádorrá, illetve Vár- dai Pál kancellárrá választásával történt meg. A kép teljességéhez persze hozzátartozik az is, hogy az engedmények kétoldalúak voltak, hisz Várdai Pál a megbuktatott Szálkái érdektársa volt és a köznemesség ama követelése Is lekerült a napirendről, hogy az idegeneket űzzék el a királyi udvarból s a német és a velencei követeket tiltsák ki az országból. Geszti László énekéről viszonylag egyszerű bizonyítani a hatvani országgyűléssel való összefüggést, hisz a konkrét utaláson túl — Hatvanban gyűlésiek hogy jó végre legyen, jó Lajos királyonk diadalmat vegyen, minden tanácstokban ő jó véget tegyen — a szerző az utolsó szakaszban „tömören summázza műve létrejöttének érzelmi hátterét és indítékait” is (Gerézdi R.): Geszti László diák szerzé ez éneket, Magyarország vala nagy fő szükségében, az végek valónak mind elveszendőben, ezerötszázhuszonöt esztendőben. Mindez a belső problémákra történő utalás s Gerézdi Rábán feltételezése szerint arra is, hogy egy belháborús katasztrófa milyen következményeket vonna maga után; nevezetesen a török előrenyomulásának lehetőségét teremtené meg. A végvárak pusztulása-elfoglalása (Nándorfehérvár 1521, Szörény 1524.) úi. konkrét valóság s jó lenne, ha önös érdekeik helyett az országgyűlésre felvonulók az országra gondolnának: „Ez vég pusztaságról megemlékeznétek.” Ilyenformán az egységre való felszólítás megfogalmazása történik meg a versben, s hogy az intelem hatásosabb legyen, a múlt dicsőségének példáját, „az régi jó nevet”, azaz a régi dicsőséget idézi meg, a Mátyás király korabelit nevezetesen, amikor „eggyességben", azaz egységben volt az ország s nem kellett tartani a török támadástól: Szegény Mátyás király vala békeségben, mert országa vala... eggyességben, vitézek valónak nála tisztességben, az urak valónak nagy egyenességben. A Mátyás korabeli dicső korszak felemlegetésében nem is áll egyedül Geszti László, Nagyszombati Márton és a Néhai való jó Mátyás királ c. ének szerzője hasonlóképp idézi fel Mátyás uralkodásának idejét. Nagyszombati Márton ezt írja: Hogyha a könny feltámaszthatná most a halálból, Könnyözőn öntene el völgyeket és hegyeket. Mert a magára maradt népet úgy gyötri az ínség, Melyet most gonoszul szülnek a szörnyű bajok. Ö tudná egyedül fenséges erővel az ország Régi dicsőségét visszaszerezni megint. A Néhai való jó Mátyás királ c. énekben így kel életre az uralkodó alakja: Terekektűl nyerél ajándokokat, ne pusztítanád országokat, ne kerengetnéd bassájokat, ne fenyegetnéd ü császárokat. Ehhez az állapothoz képest a vers megírásának kora bizony nagyon zilált: a köznemesség lázad az egyház s végsősoron lázad a király ellen s ez a romlás felé sodorja a töröktől fenyegetett országot. Ezért hangzik fel az alábbi két strófában a „régi decretom" megtartásának óhaja, s az is, hogy a király az országgyűlésben „diadalmat vegyen” : Tü úristen ellen ne háborganátok, régi decretomot csak megtartanátok. Isten, Szűz Mária háborútól védjen, Hatvanban gyűlésiek hogy jó végre legyen, jó Lajos királyonk diadalmat vegyen, minden tanácstokban ő jó véget tegyen. Ezek a sorok beszédesen bizonyítják: mennyire találó volt Horváth János említett megjegyzése erről a szövegről, hogy ti. Geszti László éneke „valóságos pártpolitikai szózat", s ami mellett agitált: a központosított államrend. Az akkori viszonyok közepette ez vitathatatlanul pozitív tett... És most befejezésül arról is valamit: ki is lehetett valójában a versszerző Geszti László? A krónika ebből a korból többet is ismer. Gerézdi Rábán feltételezése szerint az a Geszti László lehetett a versszerző, akit több forrás is Várdai Pál egri püspök majd esztergomi érsek személyével kapcsolatosan említ, így például Istvánfi Miklós is Historiarum de rebus Vngaricis libri XXXIV. c. híres munkájában, amikor Várdai már esztergomi érseksége idején, követként küldi Gesztit a törökhöz: „Amidőn a... vonuló török csapatok Esztergomhoz érkeztek, Várdai Pál érsek, azok jövetelétől megijedve — bár előbb János király pártjáról Ferdinándhoz ment át —, látta, hogy ereje nem egyenlő az ellenségével, s Ferdinánd, aki most egyedül Bécs védelmére fordítja figyelmét, csak későn tudna neki segítséget vinni. Hirtelen elhatározta tehát, hogy követeket — Gutái Miklóst és Geszti Lászlót — küld Szolimán táborába ...” A versszerző monográfusa azt is feltételezi, hogy Geszti „a Mohács előtti évek közismert, jónevű énekszerzője lehetett" s „éneke — úgy látszik — túlélte közvetlen aktualitását, 1525 után is énekelték, mint ezt a versszöveg jóval későbbről fennmaradt másolatának ténye is sejteti.” Hogy miért, arra egyszerű a válasz: a török elleni összefogás igénye a Mohács utáni időkben méginkább növekedett s a kor hallgatósága s esetleges olvasói természetszerűen hallgatta-olvasta az éneket szívesen ...
