Hevesi Szemle 3. (1975)

1975 / 1. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Kócza Imre: Nemzetközi kooperációs és a licenc a megye iparában

TUDOMÁNYOS MŰHELY I KOCZA IMRE: 1 A nemzetközi kooperáció és a licenc a megye iparában Heves megye ipara a felszabadulás utáni időben foko­zatosan bővült, fejlődött. A létrehozott ipartelepeken egy­re korszerűbb technikai feltételek mellett folyik a termelés. A világpiaci igényeket is kielégítő, korszerű termékek elő­állítása folyik több vállalatnál, s ezek eredményeként az ipari vállalatok exportja évről évre növekszik, a bekapcso­lódás mértéke a nemzetközi munkamegosztásba örvende­tesen bővül. Az elért eredményekhez figyelmet érdemlő módon járult hozzá az a tény, hogy a megye iparvállala­tai bátran éltek a nemzetközi munkamegosztásban rejlő előnyökkel, az ilyen együttműködésből származó technikai, szakmai ismeretek megszerzésével és alkalmazásával. Az ezt alátámasztó példák felsorolása és ismertetése előtt indokolt megvizsgálni a nemzetközi munkamegosz­tás szükségességét, kapcsolatát a műszaki-tudományos fejlődéssel és ezek előnyeit. A NEMZETKÖZ! MUNKAMEGOSZTÁS SZÜKSÉGESSÉGE: A nemzetközi gazdasági kapcsola­tok az egyes népgazdaságok fejlődé­sét különbözőképpen befolyásolják. Hatásuk alól a világ egyetlen nép­gazdasága, illetve nemzetgazdasága sem vonhatja ki magát. A nemzet­közi gazdasági kapcsolatok a társa­dalmi munkamegosztásnak speciális megjelenési formái. A nemzetközi munkamegosztásban a kölcsönös füg­gőségi viszonyok képezik a nemzeti piacok gazdasági előrehaladásának, a gazdasági növekedés feltételrend­szerének egy részét. A kölcsönös függőségi viszony ki­fejezésre jut az államok gazdasági, illetve külgazdasági politikájában is. A külgazdasági politika alapvető kri­tériuma a kölcsönös előnyök elvének a figyelembevétele. A kölcsönös elő­nyök elvéből következik, hogy egyet­len ország sem törekedhet tartósan az egyodalú tevékenységre. Neveze­tesen, egyetlen ország sem képes arra, hogy a nemzetközi munkameg­osztásból előnyöket realizáljon, ha­csak az export oldalt fejleszti. Az ex­port kapcsolódik az importhoz, mert a nemzetközi munkamegosztásban résztvevő többi ország is ragaszkodik ahhoz, hogy a hazai piacon előnyö­sen előállítható árukat a külső pia­con is értékesítse. Ezzel teremtenek lehetőséget arra, hogy a hazai piacon nem termelhe­tő, vagy csak rendkívül drágán ter­melhető árukat a külső piacokon sze­rezzék be. A nemzetközi munkameg­osztásban résztvevő országok arra rendezkedtek be, hogy a külkereske­delem közvetítésével takarékoskodja­nak a társadalmilag szükséges mun­karáfordításokkal. A társadalmi mun­karáfordításokkal való takarékosko­dás a nemzetközi munkamegosztás kézzel fogható eredménye. Közismert, hogy minél kisebb vala­mely népgazdaság területileg és a népesség számát tekintve, annál na­gyobb mértékben szorul a nemzetkö­zi munkamegosztásra. A magyar nép­gazdaság a nemzetközi munkameg­osztásra szükségszerűen rá van utal­va, nemzetközi munkamegosztás nél­kül hazánkban a bővített újraterme­lés feltételei rendkívül korlátozottak lennének. A nemzetközi munkameg­osztásba való bekapcsolódásunk a gazdasági növekedés céljait szolgál­ja. Hazánk gazdaságpolitikájának célja a gazdasági növekedés biztosí­tása, mert csak ezúton alapozható meg a magas színvonalú társadalmi jólét. A magyar népgazdaság viszonylag kis kapacitású. Ez a következtetés adódik abból, hogy az ország terüle­te megközelítőleg 100 ezer négyzet- kilométer, lakóinak száma alig halad­ja meg a 10 millió főt. Közepesen fejlett termelőerőkkel rendelkezünk, ezért nemzeti piacunk felvevőképes­sége alapján aligha vezetne ered­ményre az olyan gazdaságpolitika, amely csupán a hazai adottságokat venné figyelembe a gazdaságfejlesz­tési elképzelésekben. Gazdasági életünk bármely terüle­tét vehetjük példaként, megállapít­ható, hogy korszerű gazdaságszerve­zés mellett a termelésünk eleve nem­zetközi orientációjú, vagyis elfogad­ható eredményességgel csak úgy va­gyunk képesek termelni, ha figyelem­be vesszük más országok igényeit is. A viszonylag szűk felvevőképességű piaccal rendelkező országok számára a nemzetközi munkamegosztásban való részvétel a gazdasági növeke­dés egyik legfontosabb feltétele. Amennyiben a viszonylag szűk fel­vevőképességű nemzeti piacok be­kapcsolódnak a nemzetközi munka- megosztásba, szükségképpen a nem­zetközi méretű specializálódás része­seivé válnak. Ebből következik, hogy egyes területen tudatosan magasra fejlesztik a termelőerőket, és a hazai igényeket jóval meghaladó mennyi­séggel termelnek árukat. A nemzetközi méretű specializálódás a másik olda­lon feltételezi, hogy a kis kapacitású népgazdaságok a lehetséges terme­lési ágazatok többségét nem fejlesz­tik kiemelten, önmagában egyetlen kis kapacitású népgazdaság sem tö­rekedhet komplex gazdaságfejlesztés­re. A kis kapacitású népgazdaságok piaci felvevő képességét úgy növel­hetik, ha a fejlesztésre leginkább al­kalmas gazdasági ágazatokban a munka társadalmi hatékonyságát a lehető legnagyobbra növelik. Ez egy­úttal azt is eredményezi, hogy nem­zetközi versenyképességük a kiemelt gazdasági ágazatokban jelentősen növekszik. A kiemelten fejlesztett gazdasági ágazatokban a külső pia­ci realizálás során a nemzetközi át­laghoz képest előnyöket szerezhetnek, vagyis kevesebb társadalmi munkará­fordítás ellenében nagyobb volumen­ben szerezhetik meg a nekik szüksé­ges import árukat. A NEMZETKÖZI MUNKAMEGOSZ­TÁS ÉS A MŰSZAKI-TUDOMÁ­NYOS FEJLŐDÉS Mint ismeretes, a műszaki haladás különösen fontos az olyan országok számára, amelyek termékeik jelentős részét helyezik el külső piacokon, és

Next

/
Thumbnails
Contents