Hevesi Szemle 3. (1975)

1975 / 1. szám - HAGYOMÁNYOK ÉLETE - Sereg József: Forradalmak a Mátra alján

46

Gyöngyös népe 1945 tavaszán nem csupán a közhivatalokat kívánta megtisztítani a múlt rendszert kiszolgáló, népelnyomó tisztviselőktől, hanem sokan készek voltak arra is, hogy a német fasizmus szétzúzásában fegyveresen is részt vegyenek. A toborzó gyűlések február és március folyamán zajlottak le. A hadsereg szervezésére Egerben csak márciusban került sor. Gyöngyösön zsúfolt házat töltöttek meg az érdeklődők, és nagyon sokan jelentkeztek a német fasizmus elleni fegyveres harcra. A behívókat azonban sohasem kapták meg. A Gyöngyösön működő 19. Honvéd Kiegészítő Parancsnokság elsősorban a volt hivatásos tisztek és tiszthelyettesek állományba vételére és a szétszórt kincstári javak összegyűjtésére szorítkozott, az új demokratikus hadsereg tagjainak behívására nem kapott utasítást. így a jelentkezők március és április folyamán hiába várták behívójukat. Városunk is Miskolchoz tartozott a katonai szervezés szempontjából. A miskolci VII. Honvédségi kerület területén mintegy húszezer önkéntes jelentkezett a toborzásokon, de a behívások később sem történtek meg.

Alig hallgattak el a fegyverek 1944 őszén, a város gazdasági életében máris jelentős problémák keletkeztek. Az újjáalakuló városi közigazgatás és a város szovjet parancsnoksága nagyon sokat tett a közellátás javítására. A katonai parancsnokság és a város polgármestere közös erőfeszítése nyomán csakhamar élénk kereskedelmi élet indult meg. A környező falvak lakosai szívesen keresték fel újra a gyöngyösi piacot áruikkal. Ám a kezdeti nekilendülést gyorsan megzavarta a suttogó propaganda által keltett rémhírinvázió. Következésképpen a kereskedők és az iparosok, sőt a szabadfoglalkozású értelmiségiek is természetbeni ellenszolgáltatást kértek megrendelőiktől, illetve ügyfeleiktől. Némileg segített a készletek növelésén a vasúti forgalom újjáéledése: 1945. június 17-től már menetrend szerint vasúti közlekedés indult meg a Gyöngyös —Vámosgyörk—Gyöngyös vonalon, augusztus 1-től pedig már rendszeres autóbuszjárat közlekedett Budapest és Gyöngyös között.

A város közellátási helyzete különösképpen a téli hónapok alatt volt nehéz. A malom beindítása után (amely még 1945. január 25-én megtörtént) igénybe vették a városban található összes fogatokat, s azokon szállították a szükséges gabonát, élelmiszereket. Az ország legtávolabbi, keleti sarkaiba is eljutottak, s onnan hoztak borért burgonyát, olajat, szappant, gabonaféléket a városnak. Fontos hiánycikk volt ezekben a hónapokban a só és az élesztő. Ezeket is az ország keleti részeiből szerezték be. A tüzelőhiány késztette arra a Nemzeti Bizottságot, hogy az Egri út melletti Reisz-féle bányát üzembe helyezze, és így biztosítsa a lakosságnak lignittel való ellátását. Az ipari üzemek közül elsősorban a sütödék, pékségek munkája indult meg. A pesti út melletti Vasöntöde már a front tovavonulá- sa után megkezdte munkáját, a Lehoczky család vezetésével. Sürgős teendő volt a városban a romeltakarítás. Márciusban, áprilisban a középiskolák tanulói is bekapcsolódtak ebbe a munkába. Különösen a gimnazisták mutattak jó példát ezen a téren.

1945 tavaszán a népi demokratikus forradalom igen fontos fejezete kezdődött és zárult le, a feudális nagybirtok- rendszer megszüntetése és a földreform végrehajtása. Heves megyében a nagybirtokrendszer nyomasztó súllyal nehezedett a dolgozó tömegekre. Az 500 holdon felüli birtokosok a lakosság 0,1 százalékát tették ki, de a megye földterületének 35,6 százalékát birtokolták. A megye mező- gazdasági lakosságának 89,5 százaléka a földmunkás, a szegény- és kisparasztság a megye mezőgazdasági területének 22,6 százalékát birtokolta, de birtokaik 1—2 holdas parcellákból állottak zömmel. Az Egri Főkáptalan 67 000 holdja, az Érsekség 38 000 holdja, a Károlyi család Heves megyei hitbizománya és a hasonló nagybirtokok elzárták a parasztság elől a földszerzés lehetőségét. A megye 59 398 zsellérje 0—5 holdas mezőgazdasági munkásként ezekén a mamut birtokokon szerezte meg a létminimumhoz szükséges jövedelmet részesaratóként, időszakos vagy éves cselédként, napszámosként. 1945-re a megye paraszti lakosságának 49 százaléka már agrárproletár volt, semmilyen birtokkal nem rendelkezett, uradalmi- vagy kulákcselédként tengette életét. A megye egy négyzetkilométerre eső mezőgazdasági népsűrűsége 72,8 fő volt. E jelenség külön is kedvezőtlenül hatott a zsellér agrárproletár rétegek anyagi helyzetére, állandó nagy létszámú tartalék munkaerő állt a birtokos rendelkezésére, s ez a munkavállalás feltételeit tovább rontotta. A kishaszonbér- let sem segített e helyzeten, hiszen a 100 holdnál nagyobb birtokok haszonbérbe adott területének mindössze 25,7 százaléka esett kishaszonbérletre, a 74,3 százaléka nagyobb hányadban újabb nagygazdaságok keletkezésének forrása volt. A megye földterületének nagy részét, 26,8 százalékát erdő borította, de az erdőművelés alig igényelt munkáskezet. E jelenségek mindegyike jellemző volt városunkra is, ahol a jelentős számú agrárproletáriátus, a szőlősgazdák és birtokosok külön munkauzsorájával találkozott.

Heves megyében a földreform végrehajtására 160 505 holdat vettek igénybe, s ebből 72 414 holdat osztottak fel 24 491 igényjogosult között. 20 109 hold földet községi tulajdonba (erdő, legelő) adtak, 63 179 hold pedig állami tulajdonba került. A panaszok orvoslására 4263 hold földet tartalékoltak, míg 11 349 földigénylő osztható föld hiányában nem juthatott földhöz. A déli sík területeken csaknem teljes mértékben kielégíthették az igényeket, míg a hegyes területeken, s így Gyöngyösön is, jóval kisebb volt a juttatás mértéke. Megyénkben a földosztással 2978 gazdasági cseléd és 9258 mezőgazdasági munkás, 10 948 törpebirtokos és 1307 kisbirtokos kapott földet. A törpe- és kisbirtokosok egyrésze, akik már korábban is rendelkeztek birtokkal, és földosztáskor 5—6 kh földet is kaptak, rendelkezvén gazdasági felszereléssel, középparaszti gazdaságokat hoztak létre. Ezek száma megyénkben megközelítette az ezer családot. Környező falvaink lakosságának képe ilyen módon változott meg. Eltűnt az agrárproletár réteg, a zsellér törpebirtokos, a törpebirtokos kis-, míg sok kisparaszt középparaszti szintre lépett elő.

A földosztásért a kommunisták és a Kommunista Párt szervezetei tettek a legtöbbet, de ebben a harcban a Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Parasztpárt tagjaitól és szervezeteitől kaptak legszilárdabb és legkövetkezetesebb támogatást. Kommunisták voltak a kezdeményezők, sőt a vezetők a földosztással kapcsolatosan szervezett összes népi bizottságokban. A szovjet hadsereg e nagyszerű forradalmi mozgalmat erejéhez és lehetőségeihez mérten támogatni igyekezett. A szovjet csapatok igavonó lovakat (1945 tavaszán 900 igavonó lovat) adtak át a megye szegényparasztságának, sőt a szőlő- és a gyümölcstermelés alapvető feltételeként jelentős mennyiségű növényvédőszert is rendelkezésre bocsájtottak az első szabad tavaszon. A termelőszövetkezeti mozgalom csírái egyes nagybirtok volt gazdasági cselédei között már létrejöttek, a nagyüzem gépeit és ipari berendezéseit közös használatra szövetkezeti tulajdonná nyilvánították, és az üzem élére több helyen intézőbizottságot választottak.

Az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendelkezései szerint az eljárások városunkban 1945 április elején indultak meg. A földosztó bizottság Czakó Sándor kommunista agrárproletár miniszteri megbízott vezetésével alakult meg. A földosztó bizottság műszaki szakembereket bízott meg a parcellázás munkájával. Az igénybe vett földterület viszonylag kevés volt a nagyszámú gyöngyösi kapásparasztság földhöz juttatásához. Ebből következik az, hogy egy család számára egy-ikét holdas területnél nagyobbat nem osztottak, s így a felszabadulás utáni években még hosszú ideig fennállott a gyöngyösi „emberpiac”. A földreformot 1945 szeptemberében befejezték és ünnepséggel zárták le. 1945 tavaszán, bár fokozatosan csökkenő mértékben volt tapasztalható, hogy a földhöz juttatottak nem bíztak a földreform véglegességében. A bukott uralkodó osztály és a klérus szervezetten szította a bizonytalanság és bizalmatlanság légkörét. Erősen hatott a Gyöngyösön egyébként is különlegesen körülbástyázott magántulajdon sérthetetlensége elvének hangoztatása.

A Nemzeti Bizottság segítségére sietett a város földműves lakosságának olyan területen is, hogy a munkaügyi hivatalt 1945. március 24-én határozatban szólította fel: