Hevesi Szemle 3. (1975)

1975 / 1. szám - HAGYOMÁNYOK ÉLETE - E. Nagy Sándor: Nemzedékek

uiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii

1 E. NAGY SÁNDOR: j

Nemzedékek

Népi demokratikus folyóirat Egerben i 1945 I

A felszabadulás a megváltozott poli'.ikai és társadalmi viszonyok között új helyzet elé állította Eger város értelmiségét is. A háborús szenvedések gyötrelmeiből eszmélő progresszív gondolkodású értelmiségiek — akik már a háborút is a nemzeti sors tragédiájának tekintették —. a harcoló csapatok elvonulása után azonnal keresni kezdték a továbblépést biztosító önvizsgálat lehetséges módjait. Voltak, akik az egyéni sors konzekvenciái alapján tettek mérlegre múltat és jelent, de a szabadgondolat igénye és a közösségi elkötelezettség szélesebb, nyilvános fórumot kívántak. Talán nem is a végleges válaszok megfogalmazására, hanem a véleménycserére és az egységes szándék kifejezésére. Hiszen történelmünk adott pillanatában a legváltozatosabb világnézeti és politikai elképzelések férhettek meg békésen a népi demokratikus Magyarország megteremtésének egységes szándékában. Az persze már más kérdés — és ez túlmutat mostani vizsgálódásunk célján —, hogy később, már a koalíciós időszak következő esztendeiben és a fordulat éve után különösen, a társadalmi fejlődés gyakorlata alaposan polarizálta ezeket az elképzeléseket.

A magyar értelmiség háború utáni eszmei talpra- óllásának ezt az útját — különösen a gondolatok kimondásának kollektív szándékát és felelősségét — azok az írástudók vállalhatták leghamarabb és legkövetkezetesebben, akikben mindig is nagyobb volt a társadalmi kérdések iránti érzékenység. Túlságosan is fájdalmas volt az emberiség és a magyarság háború alatti szenvedése ahhoz, hogy a felelősséggel gondolkodó írástudó — legyen az író, költő vagy esszéista — néma maradhatott volna. Morális szempontból is méltányolható tehát az egyéni és nemzeti önvizsgálatnak ez a nyilvános útja, még akkor is, ha harminc év távlatából egyes kérdések problematikusnak tűnhetnek. A dialektikus gondolkodás és a történelmiség szempontjai most sem csalhatnak meg bennünket!

Az eddigiek alapján tartjuk fontosnak, hogy a már nagyon is jelenünkig mutató helyi hagyományok közül a felszabadulás harmincadik évfordulóján egy olyan vállalkozásra irányítsuk a figyelmet, amely nemcsak Eger vagy Heves megye szellemi életének története szempontjából jelentős, de — és éppen ezt szeretnénk az alábbiakban igazolni — az egész magyar progresszió sűrített eszmei képletének is felfogható az adott történelmi korban. Meggyőződésünk ugyanis, hogy a Nemzedékek megjelenése 1945 tavaszán nem pusztán regionális szempontból volt számottevő, hanem a megye határain túl is figyelemre méltó vállalkozás volt.

í?. *$'

Eger 1944 novemberének végén szabadult fel. A város lakói alig tértek magukhoz az ostrom izgalmaiból, a szovjet városparancsnok, Túr gárdaőrnagy, már december

első napjaiban a normális élet visszaállítására szólította fel a politikai pártok képviselői; és a hivatalokat. A meginduló új életnek voltak persze különböző természetű problémái, de az mindenképpen a viszonylag gyors rendeződés jele, hogy 1944. december 24-én, vasárnap már megjelenhetett az Igazság, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front újságja. „Szabad betűvel az Eszme győzni fog" — hirdeti már az első számban Lénárd Sándor A betű éposza című verse, és ez a lelkes lendület jellemzi a kommunista, szociáldemokrata és kisgazdapárti irányítással megjelenő lapot a későbbiekben is. A koalíciós esztendőben az újság megjelent még „demokratikus néplapéként, majd a Szociáldemokrata Párt Heves megyei politikai lapja let:. Lényegében az 1945 januárjától már rendszeresen megjelenő Igazság lehetett annak az írói csoportosulásnak az első otthona, amely a „Nemzedékek” írói Munkaközösség elnevezéssel megalakult. Ez az írói közösség adja azután majd ki a csoportosulás nevét viselő folyóiratot.

A Nemzedékek megjelenésének voltak azonban más előzményei is. A folyóirat programját és a helyi politikai pártok támogató nyilatkozatát 1945. február 10-én keltezték szerzői — az irat eredetije a Dobó István Vármúzeum Adattárában található meg —, amiből arra lehet következtetni, hogy ekkor vált véglegessé megjelentetési szándéka. Valószínűleg az 1848-as forradalom évfordulójának napjára időzített első szám anyagának összeállítása során vetődött fel egy naptár-kiadvány ötlete, illetőleg az ezzel kapcsolatos munkák hozhatták közelebb egymáshoz az írói Munkaközösség tagjait. Az Igazság 1945. március 4-én adja hírül, hogy hatvannégy oldal terjedelemben gazdag irodalmi és naptári résszel megjelent az Egri Kiskalendárium „az Úr 1945. esztendejére” (Vetés, 1945). A kalendárium már előlegezi a folyóirat szellemi törekvéseit, és szerkesztőit (dr. Ágoston Júlián, Ebergényi Tibor, dr. Kardos László) is megtaláljuk a Nemzedékek főmunkatársai körében. Közli a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front politikai programját, „örök magyar tanítások" címmel történelmi-irodalmi szövegmontázzsal nemzeti önismeretre nevel, és a szabadság eszméjét tudatosítja. Egyszerre hagyományőrző tehát, s a független, demokratikus Magyarország politikai célkitűzéseinek támogatója. Szép- irodalmi közleményei közül különösen figyelemre méltóak a József Attila-versek (Mama, Istenem, Hazám), mert a magyar líra korszerű eredményeinek felismeréséről tanúskodnak.

Ilyen körülmények között és előkészületek után jelent meg a Nemzedékek első száma 1945. március 15-én. Az Ebergényi Tibor felelős szerkesztésében kiadott „politikai, irodalmi, szociológiai, kritikai szemle” programját a „Nemzedékek" írói Munkaközössége nevében Ágoston Júlián, Ebergényi Tibor, Kardos László, Kiss István, Négyessy Árpád és Szabó Sándor írták alá: „A megváltozott körülmények és a helyzet hozta magával — olvashatjuk a folyóirat programját —, hogy ismét fölmerüljön Egerben egy már régen elgondolt (kéthetenként megjelenő) népi demokratikus irányú folyóirat terve. Ma már nyilvánvaló, hogy az egri, hevesi, sőt ezentúl észak-magyarországi, származásában munkás és népi eredetű értelmiség nehezen találja meg helyét, munkájának és jövőjének értelmét mindaddig, amíg nincs egy szabad, valóságot megláttató, a nép érdekeit szolgáló sajtóorgánuma. Terveink magukban foglalják a művészi szabadság, formatökéletesítés gondolata mellett a hagyományok tiszteletét is.”

A helyi politikai pártok támogatták a folyóirat megjelenését és céljait: „Mi, a helyi politikai pártok vezetői