Hevesi Szemle 3. (1975)
1975 / 1. szám - JELENÜNK - Zakupszky László: Népművészet és a népzene Mátraszentimrén
ZAKUPSZKY LÁSZLÓ: Népművészet és népzene Mátraszentimrén ............................................................................................................................................................................................................................................niiiiiiiiMmtmimi E zreket lenyűgöz o Mátra szépsége! Községünk is, mint magaslati gyógy- és üdülőhely, az ország idegen- forgalmában, mint legmagasabban fekvő település sok- solc „kincs” birtokosa. Igaz, nagy értékűek a bányák színes fémjei — aranya, ezüstje —, az óriási kiterjedésű erdőinkben születő kristálytiszta magaslati levegő — de egy életen át úgy éreztem, hogy a község gyermekkórusainak aranycsengetyűs hangjában —, a népi együttesünk tiszta, erőtől áradó hangszínében — a lakosság lelkében élő és szívhez szóló népdalaiban —, a sokszínű vadvirágos rétek — és erdeink csodálatos hangulata szólal meg. Ezek a népdalok voltak évszázadokig a szomorúságban, a nyomorban is legnagyobb vigasza lakosságunknak. Újra erőtadó és a kemény munkát is megszépítő dalolásról, népdalkincsünkről lettek ismertek ötházhuta, Felsőhuta, Fiskalitóshuta (— mai nevükön Mátraszent- fmre, -István és -László) szegény „hutásai” az első népdalgyűjtők között is (dr. Batiz Dénes) Budapest, Jánosi Sándor (Bp. Falurádiótól) — az 1920-as években. És milyen boldogságot jelentett is „akkor” még, a citeraszó — a fonó és a vasárnapi népi tánc... Dehát mindez 10—20 kilométerre elzártan a hegytetőkön! És mennyi bajt, gondot okozott a megélhetésben — az úttalan utakon való — 800 méteres szintkülönbséggel történő „közlekedés". És mégis ennek az elszigeteltségnek köszönhetik népművészeti és népzenei hagyományaink elsősorban azt az óriási megőrző és fenntartó értéket, amelyből még ma is táplálkozik a népi együttesünk. — Igaz, hogy a népzenei variáló képességük is kiemelkedő — hiszen a sok hónapos summásságból felhozott dalokat —, a mátrai virágos rétek színéhez alakították — mondhatjuk, hogy „mátraiasították” azokat. De a legfőbb értékük, hogy azokat is megőrizték az erdők elszigetelt csendjében, amelyek a születési helyükön már — az időközi urbanizáció miatt — régen eltűntek, elfelejtődtek! Ügy érzem, ezért jönnek hozzánk ezekbe a mátra- tetői kis falvainkba! Sok-sok hazai zenetudóstól kezdve, még külföldi zenei szakemberek is, hogy a kristálytiszta zenei hallású és igen szép népi hangvételű, népi stílusú előadásban, eredetben hallhassák a tisztán megőrzött népzenei kincset. A harmincas évektől kezdve már személyes ismerősként is emlékszem egy-két személyre, akik népdalgyűjtésük közben buzdítottak és támogattak a helyi népzenei értékek alkalmazásában is. Többek között Rajeczy Béni, aki később a Néprajzi Múzeumban, majd a MTA Népzenei kutató csoportjánál, Kodály tanár úr mellett is kiemelte helyi értékeinket. A felszabadulás utáni idők hozták meg a népzenei életünk virágkorát, mint ahogy a községünk felemelkedésének is óriási távlatait. Galyatetői üdülésük közben sokan lejönnek a kis falvainkba I így került véletlenül ide Szél Jenő is, az akkori Népművészeti Intézet igazgatója — aki a „dalosok" falujának nevezett el bennünket. És igyekezett sok tehetséges népzenekutatót küldeni. így járt nálunk Bállá Péter, 30 SBJ, BSTB SZOKOTT A FRISS HARMAT... sej, veteR zvvkla ... KI K> séf* ~ len VKPPO - VA - DÍM TA NYITVA HAgMŐM OJ ~ T^T DVe-Re A/A - HÁM 00 - KO- ROM ffj VAKON) AZT sej, £a. kán t* jJ^Sze - KG ■ tq‘M A - Ml P#AJe - RA óö -TÓM MA - LA.
