Hevesi Szemle 3. (1975)

1975 / 4. szám

Csont István: RATIONALE

Misztikus absztrakció, geometrikus okoskodás, Pythagoras ihlette felmérése világunknak, játék a valósággal, számvetés a lehetőségekkel — kísérlet arra, hogy a legegyszerűbb mértani formákkal és egy középkori mester műgondjával létezésünk törvényeit foglalja egységbe. Tekintsük végig tehát ezt a legáltalánosabb filozófiai fogalmaink elemeiből felfűzött rendszert, mely művészi fantáziával próbál formát adni tudományos kategóriáknak.

A naptárszerűen négy évszakra, azon belül tizenkét egységre osztott rendben az idő és a tér — mint az anyagi mozgás létezési formái jelennek meg. Jelzésükre a végsőkig leegyszerűsített, többnyire a legközismertebb matematikai, geometriai szimbólumokat használja.

Ezek a közismert és közérthető jelképek azonban a sorozat egymásutániságában és kiválasztásuk sajátosságában már egyedi jelentést hordoznak, és asszociációk sokaságát indítják meg a szemlélőben. A ,,bűvös kör”, az egy központú, önmagába visszatérő görbe vonal, amely megjeleníti az időt, az időbe bezárt semmit, az ember számára az időbe zárt végtelenséget.

De ebben a körben mozognak az erők, hol a minden- ség dipolaritását jelezve, hol már az osztozkodó pete- sejtként középen kettéváló, megvalósuló világot jelképezve.

A körbe belefér a szétváló dióhéj, amelynek egyik felében a dióbél a növényi, a másik oldalában az embrió az állati — emberi létet szimbolizálja, de belefér az Illés szekeréről elszabadult taligakarék is az abszurd mozgás kifejezésére.

Végül a sorozat lezárása, a Finis —mely egyben jelent célt, határt és véget — utolsó lapján a kör közepét egy parabola tükör foglalja el, melyben a sugarak oda-vissza verődnek a behatárolt térben. Kísérlet, játék, a valóság elemeinek logikus rendszerezése? —egy fiatal művész mondanivalója a világról, mellyel megpróbál a mindennapiságon átnyúlni.

F. Ludányi Gabriella

Végtelen coordináták találkozása — Föld

„Engem a Nap, titeket árnyaim vezérelnek”