Hevesi Szemle 3. (1975)

1975 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Szalai György: Termésbecslés a népgazdaság irányításában

1

i<iii4iiMt4uiiiti"tMiiiiiimiMiliumiiiitiHtiiMiiiiiiiimiiiHiiaiiHiitMiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHMi ■iiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiMtiimmimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitimiuimiiiitiiiiiiiiiiiMiiHiimiiumni

f SZALA1 GYÖRGY: I

Termésbecslés a népgazdasági irányításban

s =

ä I

•mtutiHiiiiiiiiiiiuiiituiitili^'iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiHiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiifiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiin

Az óllamilag elrendelt hivatalos termésbecslés múltja 200 évre tekint vissza. Levéltári adatok szerint a XVIII. század második felében államilag figyelemmel kísérték a várható termelés kialakulását Németországban, Angliában, Oroszországban és néhány más államban. Az 1781—83- ban fellépő hosszú kemény tél és a nyári aszály éhínséget eredményezett hazánkban, s ez arra ösztönözte II. József császárt, hogy hivatalosan elrendelje a várható termés előrejelzését Magyarországon is, a korábbi tájékozódás érdekében.

A várható termés megállapítása egyszerű szubjektív módszerrel történt, mikor is a szakembereknek azt kellett megállaptanik, hogy a lábon álló termés „fél-, harmad-, negyed-, vagy ennél is kevesebb a szokásosssal szemben”. Ezzel a módszerrel végezték a termésbecslést a XIX. század elejéig. Ekkor már a gabonafélék mellett a szőlőről és néhány zöldségről is jelentést kellett a körzeteknek beküldeni, mely jelentést a körzet becslőbizottsága hagyta jóvá jegyzőkönyvileg. A szabadságharc utáni időben évente kétszeri jelentéstételre kötelezték a helytartó tanácsot, azok pedig a körzeteket: először tavasszal, másodszor betakarítás előtt. A Földművelésügyi Minisztérium létrehozása óta (1889) ennek a tárcának a hatáskörébe tartozott a várható termés számbavétele, melynek érdekében tudósítói hálózatot építettek ki. Az előrejelzés még ekkor is szubjektív becslésen alapult, ugyanakkor már találhatók utalások az időjárási tényezők és a termés összefüggésére. A becslési adatokat abban az időben a gazdasági felügyelők szolgáltatták.

A második világháború után, a tervgazdálkodás bevezetése Magyar- országon nagyobb súlyt adott a termésbecslésnek. Ezt a feladatot a Központi Statisztikai Hivatal kapta meg, ahol ennek végzésére — a Népgazdasági Tanács 1950. évben hozott határozata alapján — megszervezték a termésbecslési osztályt. A Miniszter Tanács 1953-ban létrehozta a teljesen független Állami Termésbecslési Felügyelőséget, mely megyei és járási apparátussol is rendelkezett. Ez a szervezet 1954-ben megszűnt és ismét a földművelés- ügyi tárcához került át a termés- becslés. A mai rendszer alapján az 1962. évi 1012/1962. (IV. 25.) sz. kormányhatározat teremtette meg, mely az üzemek számára is elrendelte kötelezően a termésbecslés végrehajtását. A rendelkezés egyúttal előírta a módszerek tökéletesítését és a becslési értékek pontosabbá tételét. A tapasztalatok alapján összeáiltott „Termésbecslők Zsebkönyve" 1958-ban jelent meg Bar- tos tollából. Kibővítve és felújtíva ez a mű ismét kiadásra került 1961. évben Szekeres, majd 1968. évben Podányné és Szekeres szerkesztésében. A közölt módszer kidolgozásában 1951. év óta részt vett dr. Simon Balázs, aki jelenleg a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium szervezési és ellenőrzési főosztályán a termelésbecslési osztályt vezeti.

A mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter 1/1971., illetve 1/1972. sz. rendeletében szabályozza a részleteket is, így a termésbecslési jelentések formáit és azok határidejét. A téli fagyok elmúltával állapotjelentést keli adni minden mezőgazdasági termelő üzemnek (termelőszövetkeztek, állami gazdaságok, célgazdaságok stb.) az őszi gabonák állapotáról, jó, közepes, gyenge megjelöléssel. Június 5-ig előzetes, majd július 3-ig végleges számszerű (q/ha) becslést köteles adni a megyei tanács járási hivatalai mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályára, illetve az állami gazdaságoknak, saját főhatóságukhoz. Tavaszi vetésű növényeknél ettől eltérőek az időpontok. Ugyanakkor általános elv az, hogy az állomány végleges kialakulásának időpontjában állapotjelentést, betakarítás előtt 4—6 héttel előzetes és közvetlen a betakarítás előtt, illetve a betakarítás kezdetén végleges becslést kell adniok. Kukoricánál pl. az előzetes jelentést augusztus 7-ig, a végleges becslést pedig szeptember 25-ig kell beküldeni a felettes hatóságokhoz. A járási szervek az üzemi adatokat összesítik és továbbítják a megyei szervek felé, majd a megyei tanácsok illetékes osztályai eljuttatják a minisztériumba, a járási adatokból készített ősz - szesítőt. Egyúttal a járási és a megyei szerveknek véleményezniök kell a kapott eredményt és saját becslésüket is közölniök kell. Az országos adatokat — beleértve a különböző megyékből, illetve gazdálkodási területről beérkező jelentéseket (termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, célgazdaságok, kutatóhelyek területei stb.) — a MÉM szervezési és ellenőrzési főosztályának termésbecslési osztálya összegzi és átlagolja Ezt kapják tájékoztatóként a kormányzati szervek, melyet hasznosítanak irányítói munkájukban. Ide tartozik a raktározási és szállítási helyzet értékelése, az export- és importmennyiségek leköthetőségének elbírálása, illetve a lekötések megvalósítása, a további fejlesztési lehetőségek megalapozása stb.

Az 1962. évi 1012-es minisztertanácsi rendeletben foglaltaknak megfelelően a MÉM gondoskodott a módszerek továbbfejlesztéséről is. 1968. II. 26-án kelt határozatában elrendelte a termésbecslési módszerek továbbfejlesztését, illetve új eljárások kidolgozását egzakt vizsgálatok alapján. Ezt a kutatási témát a Heves megyei Kompolt községben székelő Növénytermesztési és Talajvédelmi Kutatóintézetre kapta meg feladatul. A vizsgálatba bevonandó növények a következők voltak:

őszi búza, őszi árpa, kukorica, alma, szilva, kajszi, szőlő.

A szántóföldi növényekkel a vizsgálatot a kompolti intézet végezte, míg a gyümölcs- és szőíőbecslé- si kutatását átadta szerződéssel az ágazati intézeteknek, így a Kertészeti Kutatóintézetnek, valamint az Országos Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetnek. Az egész téma koordinálását a kompolti intézet végezte és végzi jelenleg is.

A munka beindítása sok gondot okozott, mivel termésbecslési módszerkutatásban irodalmi anyagot alig találtunk, ugyanakkor számolnunk kellett eredményeink azonnali kontrolljára, nagy számú gyakorlati szakember részéről. Ezen rövid tanulmányban nincs módunk részletesen ismeretni a kutatómunkát, csupán nagyon leegyszerűsítve kíséreljük meg e tevékenységnek, valamint eddigi eredményeinknek bemutatását.

A klasszikus becslés gabonáknál lényegében a szemek megszámlálásán — a területegységenkénti kalászok, egy kalászban levő kalász- kák és egy kalászkában a megtermékenyült virágok számának meghatározásán — alapult a gyakorlati ezerszemsúly figyelembevételével. Ez a módszer igen aprólékos, munkaigényes és nagy a tévedési lehetőség. Ugyanakkor korábbi hiteles adatok feldolgozása azt mutatta, hogy az ezerszemsúly változásokból adódóan 10—20 százalékos, sőt, szélső esetekben ezt meghaladó eltérések is előfordulhatnak. így a szemek számának meghatározása sem