Hevesi Szemle 3. (1975)
1975 / 2. szám - HAGYOMÁNYOK ÉLETE - Mészáros György: Kéziratos verses-énekeskönyv 1806-ból
MAGYAROSZÁG SZÁNALMAS PANASZKODÁSA Boldogtalan sorsra jutott Magyar ország Elkölt már kezedről minden féle jóság Környüt vett egészlen szörnyű nyomorúság Vérrel virágzik mostan régi Boldogság Hol vala világon te hozzád hasonló Oh én édes Hazám olyan bosszú álló Jó híred nevedért te mindenkor haló Véredet ontottad nemzetedért való Ha a szükség hozta szültél Tzitzerókat A törvényre pedig törvényes kátékat Mezőre nemzettél erős Skípiókat Vitézlő vezető bátor magyarokat Hol ki István király hitünk terjesztője Szent László királyunk népünk vezérlője András, Mátyás király népünknek vezére Országunknak elmúlt minden ditsősége Gyenge Lajos király Mohátsnál elveszett Midőn Szolimántul ő meg verettetett Akkor országunk is rabságra ejtetetí Zápolya Ferdinánd miatt majd elveszett Zápolya Ferdinánd hogy uraskodának Luther ördögei sem sokat alvónak Kálvinussal országunkba bé másznak Sok keresztény veszett pokolban hazának így tehát országunk német kézre juta Addig hízelkedett méglen meg nem foszta Szép szabadságodat mór néked el húzta Magyar hazánkat nagy ínségre hozta. Mint olasz a medvét úgy pórázon vezet Az tiporló motskol mint rézmives rezet Tőriben hogy estél mint bolongyát nevet Szép magyar Véredben már meg förtödzett Amig tiszta vala szerelmes országunk Némettel nem bagzott szegény magyarságunk Bírtunk ellenséggel volt nagy szabadságunk Minden felől mostan csak vérzünk kínlódunk Ha akarod tudni országunknak vesztét Tekints e tükörben lássad el estét Meg lásd nemzetednek vérrel készült testét Ne várd már nemzetnek te soha elestét Élnek Bottyániak és Vitéz Pálfiak Hires Károliak bátor Nádasdiak Erdődi Barkóczi több Grófficziák régi szabadságról még sem gondolkodnak Nem tsudálom hogy ők mindent el felejtnek Minden nap némettel kávét hörpögetnek Ellene mondottak már a magyar vérnek Német komplementnek mert ők is örülnek. Mi végső romlásunk hoqy szemel láttyák Kedves nemzetségünk hogyan nyomorgattyák Mi szomorú sorsunk hogy már meg sem bánnyák Gyászos állapotunk jaj nem ápolgattyák. Vajha vitéz Zrínyi most lábra álhatnál Rákóczi Bertsényi Bezerédi látnál Nyomorúságunkon keservesen sírnál Emellett pediglen tudom kardot rántnál Duna Tisza köze egész Bátskaságval Aki híres vala szép katonasággal Dávorit kiáltó víg erős rátzsággal Teli most némettel hidd el valósággal Itt egy fatter unser elég ajtó előtt Hasogatott mundér nem háborgat velőt Kasza kapa nyele nem is fáraszt erőt Hozzá szokott immár azoknál lengezött Hozd fel Uram hozd fel magyarok tsillagát Verd meg német nyájnak szájában a zablát Vedd kia magyarnak kezibűl az baját Fújhassa Országunk öröme nótáját Kukoricza főnről árpa vala bőves De bezzeg a krumpli magyarnak nem kedves A földünket ronttya a mellyes Reserves össe meg a ménkő mikor immár fejes Míg e verseket summába szerzettem Tiszta szivbűl hazám felette szerettem Sírj keseregj vélem szép magyar nemzetem Német rabságra véled együtt estem Nemzetünknek neve homályba boruló Mivel a nagy Ínség tűle nem távozó Atkozott sógorság földig le tapodá Ha a nagy jó Isten nem lészen gyámolá ZRÍNYI MIKLÓS ÉNEKE Javul tűlem immár szerelmes barátim Javul tűlem immár szerelmes napjaim Mert a szabadságbúi vetettünk rabságra A szép dicsőségbúi estünk gyalázatra El égett városunk o! romlott a várunk Meg haltak vitézink jaj kegyetlen sorsunk Illy rosszul bánt velünk a gonosz szerentse így forgattatik fel országunknak kincse Menny azért Benedek szomorú Tsászárhoz Mond szolgálatunkat boruly lábaihoz Hogy küldgyön követet Sulimén Tsászárhoz, küldgyön segítséget bús Sziget várához GÚNYOS, TRÉFÁS VERSEK Elmentem én a szomszédban Tanátsot kérdezni Ha szabad é az aszonynak Urát meg verni Diluj szivem diluj lelkem Diluj da du dajnám Utzu diluj diluj diluj dilujda du dajnám Féketőmet fátyolomat a kortsmára vittem Nem tudod é az uramtól borra valót kértem Diluj szivem stb. Az újaim el tompulnak Sok nóta húzásban a nyelvem is el száradott Sok orgonálásban. Diluj szivem stb. A szakállam is meg őszült Sok tubákolásban Az hajam is meg feketűltt A sok búsúlásban. Diluj szivem stb. Utzu te is Dorkó, szeme mint a béka, mozqasz olyat ütök a farodra hogy hatot is f. ... sz Diluj szivem stb. Nosza te is Mari nene Hágj fel a padlásra Szegj edgy jó darab oldalast Vidd el a kortsmára Diluj szivem stb. Aszonyomnak tsillagomnak Petáka patkója Pádimentom a járása arany dobogása Diluj szivem stb. Vége vagyon verseimnek Éhen szomjan nyögve Adgyatok ennem és innom Hadd ditsirjem végre. o Gyere be te szép legény edgyünk ketten derellyét Hát a gazda mit eszik Edgyék korpa tziberéu
