Hevesi Szemle 3. (1975)
1975 / 2. szám - HAZA ÉS NAGYVILÁG - Berkovits György: Magyar franciák
Most parókaügynök, mert ez kötetlen, szabad pálya. A. A. tizenhatéves korában, 1945- ben árván maradt. Egy gyermekcsoportban a Vöröskereszttel Svájcba került. Nagyon egyedül volt, otthonra, családra vágyott, húsz éves korában megnősült. Most éli aranyifjúságát. Éjszakánként két-három nőt is barátaihoz fuvaroz. ínyenc, minden étterem specialitásait ismeri. Turistaként él Párizsban. — Szereti Párizst? — Nagyon. De imádok minden helyet a világon, ahol élni hagynak. 0^ 0 Monsieur E. F. cipőnagykereskedő szeret filozofálni. Gondolata középpontjában önmaga, családja — felesége és két lánya —, valamint üzlete áll. 1938-ban tizenhét évesen került Párizsba tanulni, mérnöknek készült, de közbeszólt a háború. Dolgozni kényszerült, ügyes, talpraesett, tehetséges embernek tartja magát, — Minden az egyéni kezdeményezésen múlik. Az alkalmatlanok elhullanak — filozofálgat. — Maguknál ez nem így van, nincs senkinek semmiben egyéni érdeke . . . E. F. hangsúlyozza, hogy nem érdek-ember, az emberiség és a világ gondjaira is fogékony. — Az emberek többsége éhezik, ha nem segítünk rajtuk, ránk zúdulnak, elpusztítanak bennünket... Nagyon jószívűnek tartja magát, de embertársairól rossz a véleménye. — Az emberek erőszakosak, intri- kusak, lusták, fegyelmezetlenek, önzők. Itt a kapitalizmusban is, maguknál is. Túl nagy szabadságot adnak nekik, amit kihasználnak. Tüntetnek, sztrájkolnak, ahelyett, hogy becsüle- letesen dolgoznának. E. F. családjának él. Feleségének villát, egyik lányának cipőüzletet vett. Kisebbik lányát Amerikába küldte tanulni. — Saját magának mit ajándékozna? — Egy cipőgyárat, ahol kipróbálhatnám a találmányaimat. O o Monsieur dr. L. B.-t szeretik, nagyon népszerű Lausanne-ban. 1949- ben ösztöndíjat kapott, mint a jogi egyetem évfolyamelsője, hogy Lou- sanne-ben tanuljon tovább. Szerelmes lett, ottragadt, megnősült, egy bankár lányát vette el. Magyar puliját mindenhová magával hurcolja, ezt a kutyát emlékeztetőnek tekinti: L. B. a kiskunsági tanyavilágban született ötven évvel ezelőtt. Feltűnő tehetségére tanárai felfigyeltek, de nagyon szegény volt, ezért csak egyházi gimnáziumba mehetett, ott a papok szolgálatában ledolgoztatta a tandíjat. A kecskeméti teológiát 1945 után otthogyta és jogra iratkozott. Dr. L. B.-vel napközben lehetetlen találkozni, nagyon elfoglalt. Tehát este. Az első este — ügyfeleket fogad, ügyvédi irodát nyitott, rövid ügyvéd- bojtárkodás után. Főleg gazdasági perekkel foglalkozik. A cég híres, ő az algériai alkotmány megfogalmazásánál jogi szakértőként működött közre. A második este — barátaival vacsorázni megy. Sok barátja, ismerőse, rengeteg kliense van. Fiatal ügyvéd kora óta a városi tanács tagja, azért választották meg, mert hamarosan híre ment, hogy sorra nyeri a pereket, a modora megnyerő, az ügyfeleihez szeretetreméltó. A harmadik este — politikai gyűlésen van. Bizonyára pártja rendezi. Dr. L. B. a svájci keresztényszocialista párt egyik vezetője, parlamenti képviselő. Képzett keresztény ideológus — évfolyamelső volt a teológián is — baloldali szociáldemokrata — szegényparaszt volt — a svájci kormánykoalíció képviselője — gazdag polgár. A negyedik estét családi körben tölti, mert középső fia hazaérkezett az egyházi intézetből, ahol tanul, talán fizikus lesz. Lánya jogra jár, kisfia még elemista. Az ötödik este végre ráér. Egyszerű és természetes, modora is, ruhája is. Magas, hízásra hajlamos, humora halk és közvetlen. Sokat nevet. Nem beszél sem az irodájáról, sem a parlamentről, sem sikereiről. Nincs rá szüksége. Svájcról szívesen nyilatkozik. — Nálunk szeretik az emberek kimutatni, hogy segítőkészek jótékonyak. Azonnal gyűjtést indítanak, ha katasztrófa történik valahol a világban. — Háború esetén is? — Nálunk már régen volt háború. A svájciak elsősorban érzelmileg azonosulnak, s a háborúk emléke ehhez túl messze van. Dicséri a svájci demokráciát. — Az itteniek szemében a legnagyobb érték az egyéni szabadság. — Akinek több a pénze, nagyobb a szabadsága ... — Mi a pénz ellenében is védjük a demokráciát, most például a legnagyobb fegyvergyáros áll bíróság előtt, fegyvercsempészésért. — Elítélik? — Lehet, hogy most még felmentik, de legközelebb .. . — Parlamenti, ellenfelei, soha nem vetették szemére, hogy nem Svájcban született? — Egyszer megtáma. itt az egyik ellenfelem, hogy mit akarok én, a magyar. Akkor felugrottam és visz- szavágtam: „Te csak a szüleidnek köszönheted, . hogy svájci vagy, én viszont hazámnak választottam". — Miért? — így hozta az élet. 0^.0 Monsieur J. S. fogtechnikus, több mint tíz évig padlásszobában lakott, először többedmagával — ismerőseivel, akikkel együtt érkezett 1946-ban Párizsba —, később egyedül. A szoba legfontosabb berendezése a petróleumfőző volt — később gáztűzhely —, olcsón főzött, evett. Csak akkor tudott lakást vásárolni — egy komor, falépcsős, régi bérházban —, amikor kihúzták a sorsjegyét. Délelőttönként egy fogorvosnak dolgozik, délután otthon, titokban, mert nem váltott iparengedélyt, tart a nagy adótól. Fél, nehogy rájöjjenek, hogy kontár, ezért csak magyaroknak dolgozik. A hivatalos ár negyedét—ötödét kéri. Fogorvosától is fél, mert, ha az megtudja, hogy otthon a maga zsebére dolgozik, kevesebbet fizet. Ritkán beszél telefonon franciául. Az üdvözlések után — bon jour monsieur, vagy madame — áttér a magyarra, általában magyarokkal beszélget. Ha az ember J. S.-sel halad a párizsi utcákon, hajlamos azt hinni, hogy Párizs is magyar város: a legkülönbözőbb helyeken, a legváratlanabb pillanatokban áll meg, köszön — jó napot, vagy szervusz, vagy alászol- gája monseur —, benéz egy-egy házba, felszalad valamelyik magyar ismerőséhez. Egy kis kávéházban ült naponta fél kettőtől kettőig, itt a fiatal pincérnő is tud már néhány magyar szót, jó a hallása, megtanulta a vendégektől. Rokonai, ismerősei — Budapestről — gyakran megszállják lakását. Szívesen lát ismeretleneket is, akiknek valaki megadta a cimét. Főleg nőket fogad lelkesen, mert elvált. Francia felesége volt, de az megunta a magyarokat. J. S. ismerőseinek társaságában némaságra volt kárhoztatva. J. S. az idén Jugoszláviában nyaralt, de nem mert Magyarországra átjönni. Félt. Még nem francia állampolgár. De már nem is magyar. Hontalan — hivatalosan így nevezik. — Hová tartozik? — Ezen már rég nem gondolkozom. o w. O Monsieur B. R. hetven éves, alacsony, zömök bácsi; asztalos, kezének még mindig harapófogó szorítása van. Élete első része menekülés: — 1938-ban az újságok is megírták, hogy mi történt egy Akácfa utcai étteremben: ott szórakoztak, illetve ordítoztak a nyilasok, mi a barátaimmal bementünk, egyik társam, villanyszerelő, kikapcsolta a villanyt, és akkor kirámoltuk a termet. Halálra kerestek bennünket, le kellett lépni. Már három gyerekem volt, mind kicsi, de azért átszöktünk a déli határon, majd tovább Olaszországba és Párizsba. A francia határon nem akartak átengedni. Mondom a gyerekeknek meg a feleségemnek,
