Hevesi Szemle 3. (1975)

1975 / 2. szám - JELENÜNK - A jubileum jegyében: Tudományos emlékülés

DR. HRABECZ JÓZSEF:

„A felszabadulás előtt ipari tevékenységgel a megye lakosságának 6—7 százaléka foglalkozott, de közülük sokan a szomszédos megyei iparvidéken találtak munkát.

Megyénkben jelenleg 90 ezer munkás él. Ebből 51,8 százalék az iparban, 8,1 százalék a mezőgazdaság állami szektorában, 10 százalék a szállítás-közlekedésben, 6,8 százalék a kereskedelemben, 9,8 százalék pedig egyéb területeken dolgozik.

Pártszervezeteink és pártszerveink szüntelenül erősítették a párt kapcsolatait a munkásosztály minden rétegével. Különösen pedig a nagyüzemi munkásokkal. Megyénk fejlődésében is állandó kölcsönhatás érvényesül a párt vezető szerepének és a munkásosztály társadalmi szerepének növekedése között

A megyei munkásság életszínvonala a X. kongresz- szus határozatainak megfelelően emelkedett. A KB 1972. november 14—15-i határozatát követően 1973-ban 40 ezer ipari és építőipari munkás részesült központi béremelésben. A saját bérfejlesztést is figyelembe véve az ipari munkások reálbér színvonala 7 százalékkal nőtt, az előző évek évi 2,4 százalékos növekedésével szemben. A tervidőszak első három évében a szocialista ipar munkásainak átlagbére 20 százalékkal emelkedett."

HODÁSZY MIKLÓS:

„összességében megállapítható, hogy Heves megye mezőgazdasága az országos tendenciáknak nagyjában és általában megfelel, az egész mezőgazdaságot jellemző változások itt is érvényesültek, az intenzív fejlődés időszaka nálunk is megkezdődött.

A mezőgazdaság intenzívvé válása nálunk is a 60-as évek második felében indult meg és 70—73-ban vált erőteljesebbé. E fejlődés motorja a termelőerők nagymértékű koncentrációja, közepes erősségű centralizációja, növekvő kooperációja és meginduló szakosodása volt. A termelőerők most lépnek át a minőségi fejlődés szakaszába.

összefoglalóan megállapítható, hogy mezőgazdaságunk abba a státiumba jutott, hogy jellege növekvő mértékben hasonlóvá válik az iparhoz, anélkül, hogy egészében véve iparrá vált volna, vagy belátható időn belül iparrá válnék. Előnyomulnak az iparéhoz hasonló elemek és a gépesítés, a kemizálás stb. A munkaszervezés és a technológia, a termelés folyamatossága mindinkább ipari jellegű lesz. Kifejezi a folyamatot a mindinkább előtérbe kerülő specializáció a termékekben, a területi specializá- ció a tájkörzetek létrejöttében. Kialakul továbbá az üzemek szakosodása a főtermék vagy termékcsoport irányában. Végül a specializálódás irányában halad a fejlődés a mezőgazdasági munkákban is, amit jelez a mérnök, üzemmérnök, szaktechnikus, szakmérnök, szakmunkás kategóriák meghonosodása.

A tudományos-technikai forradalom tehát a termelőerők tömeges és minőségi fejlesztésének folyamatával a mezőgazdaság intenzív fejlődését eredményezi. Hazánk és megyénk e folyamat kezdetén áll. Távlati terveink igyekeznek számbavenni azokat a feladatokat, amelyek a következő tervidőszakokban jelentkeznek tömegesen. így az iparszerű termelési rendszerek elterjedését, a szakosítás erősödését, a tudományos eredmények adaptálásának

gyorsulását, az emberi feltételek, az ipari háttér és a biológiai elem erősödő harmóniáját, a termelőtájakban történő koncentrálódást stb."

DR. TÁJTI ISTVÁN:

„Az ipar fejlődése, a mezőgazdaság további szocialista átalakítása és a tudományos-műszaki haladás, valamint a kulturális-szociális szolgáltatási rendszerünk fejlesztése megyénkben is együttjár az értelmiségi munkakörökben foglalkoztatottak átlagosnál nagyobb mértékű létszámnövekedésével.

Az értelmiség belső rétegvizsgálatai azt mutatták, hogy összetétele, szakmai, politikai műveltsége a főbb gazdasági, politikai, kulturális és szociális feladatoknak megfelelően, azokkal összhangban változott. Társadalmi funkciói a vezetéssel, a kultúra terjesztésével és művelésével, valamint a megye tudatállapotának befolyásával jelentősen változott.

Értelmiségünk az elműt négy év alatt sok tekintetben fejlődött. Ezt a fejlődést nem elsősorban a létszámnövekedésben hanem a társadalmi szerepének tökéletesebb megfelelésében kell látni. Tagadhatatlan Heves megye ipari, mezőgazdasági termeiésének fejlődése, a kulturális, szociális, egészségügyi és tudományos szolgáltatás — magasabb szintre lépése. Az értelmiség egészének ebben az irányban kifejtett tevékenysége, növekvő hatékonysága az az alap, amelyről politikai, eszmei fejlődését is megítélhetjük. Minden olyan vélemény, amely tagadja az értelmiség szocialista irányban történt előrelépést, hibás, mert csak az egyes rétegekre és személyekre vonatkoztatható hibákat, ellentmondásokat, negatív tendenciákat általánosítja."

HORVÁTH NÁNDOR:

„Tapasztalataink azt bizonyítják, hogy az üzemi demokrácia jelenlegi működése és hatékonysága elmarad a jelenkező igények mögött. A dolgozók mind szélesebb köre igényli a vállalat életébe, a gazdálkodásba való közvetlenebb beleszólást. Az igényt fokozta, hogy az üzemi demokrácia jelentőségével, hiányosságaival pártunk és a szakszervezetek kongresszusai is fontosságának megfelelően foglalkoztak.

Mindezek mellett — eddigi felméréseink alapján — az is megállapítható, hogy az üzemek dolgozóinak egy jelentékeny hányada, hozzávetőlegesen 25—30 százaléka, nem kíván részt venni a közügyek (adott esetben vállalati, üzemi ügyek) intézésében. Különösen az alacsonyabb iskolai végzettségűek (8 általános iskolánál kevesebbel rendelkezők) körében jellemző ez az igénytelenség. Egy bizonyos ponton ez megfordul és a legmagasabban iskolázottak körében már ismét jellemző lesz a visszahúzódás.

Az utóbbi évek tapasztalatait összegezve elmondhatjuk, hogy a demokratizmus érvényesülését a vállalatok, üzemek életében dolgozóink többsége jelenlévőnek érzi. A demokrácia megvalósultságáról alkotott vélemények azonban — ha nem is szélsőséges formában — eltérnek egymástól, mégpedig úgy, hogy a csoportvéleményt a vállalati „hierarchiában” elfoglalt hely határozza meg. Ez alakítja az aktivitás, részvétel, beleszólás (tehát a demokrácia) iránti csoportigényeket is.