Hevesi Szemle 3. (1975)
1975 / 2. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Farkas András: A lagzi
A LÁNY ANYJA: Mi ne kérjük, akarjuk! De ha ők, ha akarják Koszorúzni a lelkűk. Koszorúzni a testük, Ne legyünk akadályok! Akadály, ami sértés. KÓRUS: A főpap is siet már, Nehéz ornátusában, A röpke istenáldást ígéri, bízva hozza, Szemérmetes szavakkal Fohászkodik az éghez, Hogy hozzon minden új nap Áldást a házra, párra, Hogy bízva, a jövendőt Parancs szerint megéljék — FŐPAP: Mindig isteni szóval, Mindig új kegyelemmel Töltsük színig a lelkünk, Akkor jön csak az áldás, és úgy jön csak az áldás. Azzal jön csak az áldás! KÓRUS: A béna, néma lélek A százados igékben Megérzi halhatatlan, Bízó reménykedését A földi embereknek, Ezért sohase kérdi, Kimondta ezt először, Ki adta a parancsot Elhinni a szavakból A tartalom fölöttit — HATALOM: így van, nagyon így van. Tiszteljetek engem, Én hordom a terhet. Váltam kifeszítem, Két karral a földet Jól összeszorítom, És mind, aki rajta Fészkel, leborítom Bársonypuha joggal — Megfontolom újból És rágom ezerszer, Mit kellene tennem, Hogy még igazabban Éljen valamennyi — Én ney hiszem Istent, Én látom erőmet, És míg az erőm van, Hát bírom erővel — Azt is kitalálom, Mindazt, ami még nincs! KÓRUS: E fontos pillanatban Mindenki fontosat szól, Mindenki önmagából Egy részletet kioldhat, És mintha részesedne Ezúttal és ezáltal A tettek örömében — LÁNY: örömömnek Elejére, Te ha kellesz, Hol a vége? Hol a vége örömömnek, Hova hullnak Ma a könnyek? FIÚ: Bárhova nézek. Minden ígéri Gondolatomnak Vágya-beteltét, Bárhova nézek. Téged, a tested Látom akarva Asszonyi fényben — Bárhova mennék Érted, a tested Úgy közelít most, Úgy közelítesz, Mint az ajándék, Másik ajándék Földi csodáját, Hogyha lehetne, Hogyha szabadna, Mint a vadaknak, Most körülötted Körbeforogva, Egyre forognám Néked a táncot. És ha síkoltasz, Messzeda I ol nám Titkaidat, még Fel sem ocsúdva Elveszek érted, Hogy te világíts! KÓRUS: A lázasan kerengő, Nagy összeolvadásban Segítsük őket eggyé, Az olthatatlanul nagy Láng, láng hamar kialszik. Hogy a helyén parázsló, Naponta — új felizzás Fogyassza és apassza A lázadó jelenlét Szemérmetes csodáját — LÁNY: Ha a lángod Kibetűzzük, Veszem észre. Nem a tűz fűt. Van a tűznél Igazabb is, Ha a nagy láz Hamarabb visz, Hamarabb visz Neked engem, Hova is kell. Hova mennem? FIÚ: Most ha maradnál Itt, ha nyugodtan Eddigelé csak, Csak mosolyogtam, Most a világban Semmise számít. Jöjj, ha borulj le Mélyen a számig. Vedd, ha kívánlak, Vedd eszemet már, Mert az egész test Vár ide, megvár! A LÁNY ANYJA: Ha a férfi a fontos. Mire jó az Ígéret? A LÁNY APJA: Hol van a jó meg a rossz közt Itt a valódi szerencse? A FIÚ ANYJA: Hogyha tanítani mernénk Ezt az egész csacsiságot?! A FIÚ APJA: Ez a női ravaszság, Ez a kín, ez a sors csak? KÓRUS: Amit a női lélek Fedez, leró, fedeztet, Amit a női testben A férfivér elindít, Nem is csak ájtatosság, Nem is a test igéje, Nem annyi, mintha várnánk A jóslatot betelni. Inkább az önfeledtség Kettős találkozása, Ahol a másik is csak Vak társ a tiszta bűnben — LÁNY: Ez a fájó, Ez a dallam, Hova hív el, Hova halkan? FIÚ: Mért, mire gondolsz? Hol van a vége Ennek a táncnak? Tánc-e e dallam? LÁNY: Hova mennék, Hova mennénk, Hova hív el üres elménk? FIÚ: Nemde a tested Kérdezed újra. Nemde felelnem Kell leborulva? LÁNY: Ha a térded, Ha a térdem Iderándul, Nagyon értem — FIÚ: Minden, amim van, Eldobom érted. Tűzre vetem hát Merre lobogjon? A NÁSZÁGY DALA: Nyikoroghatnék, Bizony egy helyben, Lepedőt látnék, Kicsi pendelyt nem, Odaférkőznék, Hisz a pendelyben Mocorognak már, Ez a kín bennem — Fülem irtózva Bizonyít engem, Hogy a tűz lángol Kicsi pendelyben, Nyikoroghatnék, De a szívem nem Kotorászhat benn, Kicsi pendelyben — LÁNY: Ami kell még, Idebujjon, Ha irányít Pici ujjam! FIÚ: Testnek a testre Kell-e figyelni, Hol van a törvény, Hol van a lélek? LÁNY: Ami lélek Ide elkél, A tiéd most, Ha felelnél! A NÁSZÁGY DALA: Nyikoroghatnék,
