Hevesi Szemle 2. (1974)

1974 / 1. szám - JELENÜNK - Papp János: Kilencezer nap

val, hogy megyénk minden járásában és városában megalakultak a tanácsok és hogy kiváló eredményeket értek el megyénk dolgozói a koreai-héten.

Amint már szót ejtettem róla, a politikai eszközök és módszerek határozták meg a lop hangját is. Éppen ezért az 50-es években a Népújságra is a szenvedélyesen sürgető, mozgósító, meggyőző szó volt a jellemző. De a parancsoló, a kioktató hang is! Az újság nyelve túlságosan is direkt volt, az újságíró kioktatta a dolgozó parasztot, mikor és hogyan vessen, arasson; a sztahanovistát, hogyan esztergályozzon; utasította a pedagógust, hogyan hasznosítsa Makarenko módszerét, és a párttitkárt, hogyan dolgozzon az alapszervezet. És olykor-olykor bizony — mondhatom, hiszen magunkról van szó — ma már nevetségesen naiv írások is napvilágot láttak. Egy példát ez utóbbira: „Kádermunka a... üzemi pártszervezetnél címmel jelent meg az 1949. szeptember 17-i számban az alábbi írás, amelyből érthető módon kihagyjuk az üzem nevét és az anyagban szereplő személyek kilétét is.

— Augusztus végén kezdődött meg Egerben a pártiskola, melyen megyénk különböző községeiből beküldött elvtársak vesznek részt. A többi között B. G., a ... gyár munkása is erre a pártiskolára lett kijelölve az ottani pártszervezet javaslatára. Az elvtárs egyheti késéssel érkezett meg, vagyis szeptember 3-án, szombaton. A következő hét csütörtökén már engedélyt akart kérni az iskola vezetőjétől, hogy vasárnap haza mehessen futballozni. Annak ellenére, hogy az iskola vezetője kellően felvilágosította az iskola rendjéről, szabályairól, és arról, hogy csak egy időben lehet hazamenni a pártiskoláról — ez is a félidőre esik — először Molnár, majd Súlyán elvtárshoz fordult ezirányú kérelmével. (Molnár élvtárs a megyei pártbizottság káderese. Súlyán elvtárs, a megyei pártbizottság titkára volt. A szerk.)

Természetesen az elvtársak is megmondták neki, hogy az iskola rendje, a párt fontosabb mint a futball, ő azonban nem akart belenyugodni abba. Nem tehet róla — hangoztatta társainak —, hogy a vezető elvtársak nem értik meg a futball fontosságát, holott ő ezért nagyon sok áldozatot hozott. Később azzal a ravasz kérdéssel akarta az iskola hallgatóit maga mellé állítani, hogy feltette a kérdést: megszegheti-e a szavát egy kommunista? A válasz világos: Nem. Márpedig ő becsületszavát adta a csapatnak, hogy mindig hazamegy futballozni az iskolából — mert őt azért alkalmazzák az üzemben, mivel jó futballista.

Az iskola résztvevői azonban nem így gondolkoztak. Ök jól tudták, hogy ha csak jó futballistákat alkalmaznának az üzemekben, akkor nem tudtuk volna újraépíteni gyárainkat, akkor nem tudnánk két és fél év alatt befejezni a hároméves tervet — különben is arra az álláspontra helyezkedett az iskola, ilyen esetben egy kommunista nem adhatja becsületszavát a párt megkérdezése nélkül. Épp ezért elítélték helytelen magatartását, megmondták neki, hogy amennyiben hazautazik, vissza se térjen az iskolába.

Az elvtárs elutazott és vissza sem tért. Korántsem gondoljuk azt, hogy ezzel a kérdés meg van oldva. Ilyen és hasonló esetek csak azért fordulhatnak elő, mert pártszervezeteink — jelen esetben a ... üzemi pártszervezet — még mindig nem értették meg a pártszerű munka jelentőségét. Ennek tulajdonítható, hogy egy ilyen fontos kérdésben nem voltak éberek és körültekintők. Nem nézték meg a pártiskolára küldött elvtársnak a párthoz való viszonyát. így történhetett meg, hogy B. elvtárs személyében olyan embert küldtek pártiskolára, aki többre értékeli a futballt, mint a pártot, de még olyat is, aki nemrégiben lett visszaminősítve tagjelöltté, akinek feleségét kizárták a pártból.”

Ennyit erről!

Az 1954-es évvel kezdődő és egyre fokozódó politikai következetlenség a lapban is visszatükröződött. Hol szélsőségesen baloldali, hol megalkuvó, „pártatlan” írásokban jelentkezett ez, sőt eljutott a nacionalizmusig is. Azt azonban el lehet mondani, hogy az 1956-os eseményeknél a

lap igyekezett magát a szocializmus eszméje mellett tartani. Nem véletlen, hogy a lap vezető munkatársait a „forradalmi" munkástanács eltávolította, hogy többször és nagy hűhóval elégették lapszámait.

Az ellenforradalom leverése után a Népújság — egy ideig Üj Úton címmel jelent meg — fontos szerepet vállalt a konszolidációban. A szerkesztőség megvált azoktól, akik elárulták hitüket, hivatásukat, és azoktól is, akik megmérettek és akkor könnyűnek találtattak.

1957-től minden szempontból új korszak kezdődött megyénk lapjának életében. A szerkesztőség megtisztult, a lapból gyakorlatilag eltűntek a különböző téves nézeteket tükröző írások. Segített az újság az ellenforradalmárok leleplezésében, segítséget nyújtott a politikai és a gazdasági konszolidálódáshoz, követte, segítette és népszerűsítette az MSZMP Központi Bizottságának politikáját.

És 1958. február elsejétől napilapként jelenik meg a Népújság! (Egy ideig hétköznap 6, vasárnap 8, jelenleg hétköznap 8, vasárnap 12 oldalon.) A lap oldalterjedelmének bővülése, a helyi nyomda — egy jó ideig ugyanis Miskolcon és Budapesten készült a lap — a szerkesztőségi létszám gyarapodása lehetőséget teremtett a szerkesztési módszerek fejlődéséhez is. A lap újságszerűbbé vált, érdekesebb, olvasmányosabb lett, mint azt megelőzően volt. Hangja őszintébb, stílusa közvetlenebb lett és a megye határain túlra is egyre nagyobb kitekintést nyújtott. A szerkesztőség munkájában egyértelműen a párt irányítása érvényesül. Ez részben közvetlenül a megyei pártbizottság irányításán, másrészt a szerkesztőségben dolgozó kommunista vezetőkön és munkatársakon keresztül valósul meg. A pártirányítás nem érinti a szerkesztőség vezetőinek önállóságát és természetesen felelősségüket sem csökkenti — sőt. A szerkesztőség vezetői rendszeres tájékoztatást kapnak a párt- és állami szervektől, ugyanakkor a lapban megjelent írások, a párt- és állami vezetést is informálják.

A Népújság nemcsak krónikása a való életnek, hanem szervezője, mozgósítója is a feladatok megoldásának. A párt 1957-től folytatott következetes politikája, a párt- kongresszusok, pártértekeztetek határozatai, az ötéves tervek és a megyei célkitűzések, a párt és a kormány nemzetközi politikája az újságírót is lelkesítik és igényesebb, hatékonyabb munkára serkentik. Mert jó érzés együtt álmodni az álmodozókkal és együtt dolgozni a megálmodott tervek megvalósításán.

Nagyszerű újságírói feladat és emlékezetes munka volt a konszolidáció elősegítése, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének időszaka, az új irányítási rendszer megértetéséért, elfogadtatásáért folytatott olykor szenvedélyes polemizálás, bábáskodni és végigkövetni a Gagarin Hőerőmű, a kiskörei vízlépcső gigászi munkálatait. Nemcsak szemtanúként követni, hanem cselekvő részesévé válni a megye gyarapodásának, gazdagodásának. Együtt érezni a vezetés és az egyszerű emberek gondjával, bajával, együtt örülni a sikereknek, az új létesítményeknek, a lakásoknak, a gyáraknak, a bölcsődéknek — mindazzal, ami másoknak, az egyénnek, a családnak, a kisebb és nagyobb közösségeknek is öröme. Ezekért, erről és ezek érdekében irt és ír szép és dicsérő szavakat a toll és amikor szükséges, ezért bátor, szókimondó és ha kell, szenvedélyesen, türelmetlenül sürgető is az újságíró, a ma krónikásának a hangja.

Nem volt töretlen, nem volt hibáktól mentes az eltelt 25 esztendő. Fizetett itt tandíjat az újságíró és az olvasó egyaránt. De az átlapozott évfolyamok azt is mutatják: ahogyan az élet, a társadalom fejlődött és alakult, úgy igyekezett és igyekszik ma is megfelelni az egyre növekvő követelményeknek a lap is. Egyre inkább adottak ehhez a feltételek is. A jelenleg itt dolgozó 24 újságírót, telexgépek, képtávíró köti össze az országgal, a világgal.

1952-ben egy régi kiszuperált motorkerékpár volt az egész szerkesztőség közlekedési eszköze. Hárman-négyen álltak sorba az öreg Zündappért, az eqy pár elnyűtt motoros csizmáért és az egyetlen overállért. A motoros újságírótól gyakran kértek segítséget az országúton bajba