Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 2. szám - JELENÜNK - Kamrás István: A kisember védelmében
KAMRÁS ISTVÁN I I A kisember védelmében A kispolgárság a tőkés társadalom egyik társadalmi rétege. A kapitalizmus fejlődése során sorsa, gazdasági helyzete különbözőképpen alakult. Tagjai sorába tartoztak a kisárutermelők, akik megindultak a kapitalista fejlődés útján és azok a nagy és közép polgárok, akik a kapitalis- mus könyörtelen törvényszerűsége és gazdasági válságai következtében tönkrementek. A polgárság nem volt egységes társadalmi osztály, a létért, a gazdasági pozíciókért állandó volt közöttük a könyörtelen harc és ennek eredménye nem egyszer a kispolgárok teljes szétszóródása és tönkremenetele. A kispolgárok társadalmi jelentőségét a kapitalista társadalomban is egységes munkásosztály soha nem becsülte le. A kispolgárokból lehettek a jövő munkásai és a kispolgárok fiaiból lehettek dolgozók. A kispolgár politikailag visszahúzódó volt, mert politikai szerepe formális, a nagy politikát és különösen a kapitalista társadalom gazdaság- politikáját nem ő irányította. Az ő élete, sorsa és gazdasági lehetőségei a nagytőkések és polgárok politikát csináló és uralmukat biztosító tevékenységének függvényei voltak. A munkásmozgalommal szemben éppen a tőkés társadalmi rendben elfoglalt helyzete alapján a kispolgár bizalmatlan volt, mert a tőkés befolyása erősebb és állandó fenyegető rémként állt előtte az a tőkés ideológia, hogy a munkáshatalom a kispolgár gazdasági alapjait lerontja és ezzel életfeltételeit megszünteti. Magyarországon a felszabadulás után folyt a kispolgári rétegek meggyőzése és felvilágosítása. A felvilágosítás feltárta a kapitalista társadalom ellentmondó gazdasági törvényszerűségeit, kimutatta azt a lehetőséget, hogy a kispolgárok megfelelő átalakulás mellett a szocialista társadalomban megtalálhatják a helyüket és boldogulásukat. A több irányú felvilágosítás politikai harc és feladat volt, amely a társadalmilag és politikailag lényeges és emberi magatartások kialakítására irányult. A harc a magatartások és a kispolgári eszmék ellen folyt és nem a kispolgárok, a kisemberek ellen. A kisember jövője és sorsa a szocialista társadalom alapvető kérdése. Az eszmei harc igyekezett a politikától elfordulást politikus magatartássá változtatni és a figyelmet a munkásosztály politikája felé fordítani. A felvilágosító tevékenységnek kétségtelenül része van abban, sok egyéb körülmény mellett, hogy a magyar társadalom olyan gyorsan és határozottan törhetett társadalmi és gazdasági célja megvalósítása felé, a munkásosztály vezetésével a szocialista társadalom felépítésére. A politikus közösségi magatartás az új társadalmi szervezettségben, a munkahely megtalálása új eszmék és állásfoglalások kibontakozásának vetette meg alapját. A volt kispolgárok előtt is nyilvánvalóvá lett, hogy a dolgozó politikus magatartása alakítja és erősíti a szocialista társadalom gazdasági tevékenységét. Ennek a társadalmat építő tudatosságnak állandó tényezőnek kell maradnia a fejlődés során, és lassan a szocialista ember értékmérőjévé válik. Szocialista társadalomban a politikai közöny, az apolitikus magatartás, a társadalom céljai kibontakozásának akadályozója. A kispolgárság ma, mint a Népszabadság vitaanyagából is megállapíthatjuk, társadalmunk 1,5%-át, a keresők 6%-át teszi ki. A gazdasági tevékenységüket törvények szabályozzák. A szocialista társadalom gazdasági tevékenységét segítő kispolgári réteg összességében kellő megkülönböztetés és eseti elemzés nélkül nem vállalhatja a szocialista társadalom elítélésének, kedvezőtlen véleményének súlyát. Ennek veszélye a vita egyes általánosító törekvésében megvan. Ettől a tehertől a kispolgárság törvényi rendelkezések szerint tevékenykedő részét meg kell szabadítani. Nincs jogunk általánosítani, és az általánosítással elviselhetetlen terheket róni az állampolgárok egy szűk rétegére, csak azon a címen, hogy a társadalmilag elítélt kedvezőtlen magatartások gyűjtőfogalmává lett a kispolgáriság. Meg kell vonnunk a kispolgáriság jelzőjét azoktól az emberi magatartásoktól, amely szerint egyesek szabad idejükben fizikaj munkát végeznek, akik a szocialista társadalom adta (ehetőséggel élve munkakörük lelkiismeretes ellátása és egészségük védelme mellett azért dolgoznak, hogy ezzel többletkeresethez jussanak. Meg kell vonni ezt a jelzőt azoktól, akik munkával szerzett jövedelmükből társadalmunk piaci lehetőségeivel élve vásárolnak, esetleg kutyát, építenek hatósági engedéllyel és nem engedély nélkül kunyhót a Balatonnál, és vásárolnak könyveket. Nem adhatjuk a kispolgári jelzőt azoknak a magatartásoknak, amelyek a szomszéd, vagy haragosunk tulajdonságai, vagy magatartásának általunk nem szeretett jellemzői. Volt idő, amikor, ha valakit meg akartunk sérteni „kispolgárnak" neveztük. Erre ma már semmi szükség. A szocializmus építésének több, mint 20 esztendeje szolgáltatott már elegendő tapasztalatot arra, hogy a szocialista erkölcs tartalmi jegyeit meghatározzuk és rendszerezzük. Ezen az egységes és a társadalom által elfogadott morális értékelési rendszeren kell nyugodnia a szocialista ember jellemének. Külön feladat a társadalomra káros személyi magatartások környezeti és tudati forrásait feltárni és összegezni, kimutatni több oldalról azt az összefüggést, amely a vitatott személyi magatartás és a közösségi, társadalmi tevékenység károsodása között felismerhető és amely törvényszerűen érvényesül a gazdasági jelenségeken. A vizsgálódás eredményét olyan formába kell önteni, hogy az mint ismeret és vélemény, mint törvény- szerűség alakító tényezőként érvényesüljön. Felmerül a kérdés, hogy honnan ered, melyek azok a tapasztalati és ismereti források, amelynek alapján a mai társadalom a kispolgárságot jellemző magatartásokat megállapítja, és amelyek alapján marasztaló ítéletét kimondja? Az egyik forrás kétségtelenül, hogy a mai ember munkahelyén és egyéb tevékenysége során olyan magatartásokat iát, amelyeket elítél és amelyeket kispolgári jellemvonásokként jelöl meg. A társadalom széles rétegei előtt tudottak azok az apolitikusság alapjául szolgáló nézetek, amelyek a politikai oktatás anyagában mint kispolgári nézetek szerepeltek. Az ismeretek legnagyobb részét azon-ban a társadalom, az irodalmi alkotásokból vette. A kapitalista fejlődés és a kapitalista társadalom képe minden nép újabb kori irodalmában megtalálható. Költők, regény- és drámaírók az emberi magatartások kispolgári és emberi életek sokszínűségét jelenítették meg. A kulturális fejlődés eredményeképpen társadalmunk éppen a kapitalista társadalom valóságát megjelenítő szellemi alkotásokból ismerte meg a kapitalista társadalom tipikus kispolgári alakjait. Ezek a háztulajdonos, a haszonbérlő, a járadékos, a részvényes, az uzsorás tőzsdeügynök és a tőkés állam elnyomó szervezetének tagjai. Ezeknek a hol komikus, hol tragikus sorsú személyeknek jellemzőjük a magántulajdon, az anyagi jólét szentsége. Nem a javak termelői, más munkájának, a dolgozó osztályok keserves munkájának gyümölcséből élnek. Vagyonukat és gazdasági hatalmukat az alkalmi sikeres üzletek erősítik, a sikertelenek egyik napról a másikra bukásukat okozzák, ügyeskedők, konjunktúra lovagok, akik csak a hatamasok előtt hajlongnak, mindenki mással szemben bizalmatlanok és minden embert megvetnek. Felfogásuk szerint pénzen minden megvehető, pénzért mindenki mindenre hajlandó, még ők maguk is. Egyik részük a vagyonszerzés érdekében a betevő
