Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 1. szám - IRODALOM, MŰVÉSZET - Új román líra
! KÁNYADI SÁNDOR — MOLDVAY GYŐZŐ f | Új román líra | *iiuiHiiimiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimtiiii mini um iitiiiiiiii»iiiii«iiiiiiiiiiir*« Legfiatalabb, de ugyanakkor a legmarkánsabb a háromból: Ion Alexandru, aki Blaga útjának egyenes folytatója. Parasztfiú, egy Kolozsvár környéki faluból származik. A gyermekévek számtalan benyomása, a világ, melyből kiszakadt, kölAlexandru, Sorescu, Blandiana. Három fiatal, nagytehetségű, modern lírikus. Ők jelentik a román költészet megújhodását, új hullámát. Munkásságuk, művészetük az a híd, az a föld- mélyi áramlás, amely múltból jövendőbe tart, amely Kelet és Nyugat közé feszül. Emberként is példának tekinthetjük őket. A Román író Szövetség vezetőlatmiiiimitiiiiMiimiiiiiiiimiti tészetében is tükröződik. Kifejezéskultúrája az erdélyi román népnyelv és folklór legszebb vonásait őrzi, — anélkül, hogy provinciálissá válnék. E filozofikus hajlamú poéta előbb a bukaresti egyetemen tanult román irodalmat, majd nemrég ösztöndíjjal ségében elfoglalt, betöltött tisztüket arra használják elsősorban, hogy termékenyen, meleg szövetség alakuljon ki az ország nemzetiségei között, s e nemzetiségek irodalma a románnal egyenlő jogokat élvezzen. Baráti kapcsolatban állnak minden jelentékeny romániai költővel, például, s évről évre fordítanak, publikálnak tőlük. Nyugatnémetországba ment... Két kötete látott már napvilágot, és igen sok verse jelent meg német nyelvterületen, valamint Amerikában, német, illetve angol fordítósban. Magyarországon szinte csak most mutatkozik be két versével... A pókok Beszéljünk a pókokról kedvesem, most amikor hálóikat — láthatatlan erős lasszóikat, csillag-küllőiket — eregetik az utakra s a fák közé, ott fönt a csillagok — kétség kivül — a világmindenség pókjai, ragyognak tisztán a messzeségből, bűzlenek a pálya körül. Hálójukba fogják a földön halt kicsinyek lelkét, cipelik zsinór-zsákjaikat az alkalmas helyekre: sarokra, utcafordulóra, hidakra, várótermekbe, mindenüvé — a pókok! Nyáron, fönn a fák hegyén — odaöregednek az energikusabb rovarok szárnyai — és ősszel lenn a földön keresnek táplálékot — a pókok. Akár más rágcsálók, élnek ők is a többiek gyengeségeiből I Elég, ha légy vagy, s látásod kicsit gyöngül, elég, hogy zsákmányul ess. Guggol a pók érzékeny szövete szegélyén, rezdül a csapda, ha fogva már a fejveszett áldozat, toppantja nyomban, s szívja kocsonyás szivókájával, mig csak a váz marad. Mályva-szin pókok, furcsán zöldesek, mérgezett a nyársuk, de eledelük annál mennyeibb, szürke pókok, fehérlő keresztre feszítettek, fekete zugpókok, konyhabéliek, mereven meredő szeműek, vörös pókok és sárgák, akár a döglött marhákból fakadó genny. Pusztulnak betegségtől vagy természetes halállal, hőségtől, máskor fagyoktól, és olykor az énekes madarak szikár csőrétől. Havazások Ismeritek a havazásokat, az égi füstöt: mivoltunk mérge ég odafönn, örök parázs s a füst föld felé emelkedik a rétegeken át. ölelésünk ha elszáll, csak a i tévedések hullnak rá vissza újra. A hűséget, ha megtörik egy-egy sötétséghullámon, szörnyeteg koponyává torzítva s fügét mutatva veti át büszkén rajtunk az idő. Hold-bűvölte nők magasodnak a dombon a májusi éjszakákban: az ő álmatlanságuk a mostani havazás. Tenger mellé terülő havak: lányok térdétől fehérült arc nélküli zűrzavar. Szeretnék félszárnyon hanyatvetődve sírni az örök havazásban. Marin Sorescu költői hajlamai viszonylag későn kezdenek kibontakozni. Harminc éves, amikor első könyve, egy Karinthy-szerű stílusparódia-kötet megjelenik. Ebben a klasszikus és mai román irodalom kiválóságait jeleníti meg mély szarkazmussal, bravúros nyelvi fogásokkal... Az 1960-as évek derekától számít költőhármasunk nagy előretörése. Azóta Sorescunak is újabb verseskötete jelent meg Romániában, s most készül költeményeinek egy francia nyelvű válogatása Párizsban. Ezek anyaga hűséges az induláshoz, nagyon sok groteszk és abszurd elem keveredik a parttalanul áradó, kötetlen formájú versekben. Fordítják Sorescut franciára, olaszra, bolgárra, de ő maga is fordít. Legtöbbet oroszból ... S amit még nem hagyhatunk szó nélkül: Johanna című drámája 1968-ban első díjat nyert a művelődési minisztérium pályázatán, s azóta három romániai színház tűzte műsorra ... Félelem Bárhová megyek viszem a testemet magammal, mert nincs ahol hagynom. Ellopná a föld, az ég, a viz. Boldogságban, reménytelenségben közel kell éreznem a kezem, hallanom kell szivem verését, különben elcsüggedek. Remegünk, mennyire remegünk testünk földjéért, mely nincs eléggé kifejlődve, s amelyből minden eső után még giliszták bújnak elő ...
