Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 2. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Szigethy András: Forgatókönyv (novella)
Kanizsa rátámaszkodott o korlátra. Látta, hogy a lépcsőt elmozdítják a bejárati ajtótól. A motorok dübörgése felerősödött, a gép megmozdult. Már késő, gondolta Kanizsa, már mindenre késő. Azután Rékát próbálta elképzelni ahogy könnyű bőrzekéjében hátradől az ülésben, vagy az övét kapcsolja be. Nem, az övét már bekapcsolták, most már csak Az összeillesztett betonlapok egyenletes tempóban húznak el a kerekek alatt. A kocsiban öten ülnek, Hugó, Réka, Márk, Papp Peti az operatőr és Varjassy. HUGÓ: Nem ártana végleg tisztázni, hogy mit akarunk csinálni. Vagy csinálunk a sportolóról egy portrét, vagy a gyártelep életéről egy szociológiai filmet. A kettő együtt nem megy, ezt vegyétek végre tudomásul. MÁRK: Nem ártana, ha vezetés közben néha előre is néznél. HUGÓ: Most ne az érdekeljen, hogy hogy vezetek, hanem az, hogy végre megkaptuk a kamerát és két hétig dolgozhatunk. Feltételezve azt az apróságot, hogy tudjuk, hogy mit akarunk csinálni. MÁRK: Több hogyot nem tudtál ösz- szeszedni egy mondatban? RÉKA: Álljatok meg, én kiszállok. Nem vagyok hajlandó hülyékkel autózni naponta ötszáz kilométert. Megállapodtunk abban, hogy egy volt élsportoló, akiből edző lett, jó edző, az pedagógiailag is befolyásolja egy -kis vidéki gyártelep életét. Ezen a szálon futtatjuk végig a dokumentumfilmet egy mai munkáskörnyezetben. Kiindulópontként használjuk fel a teniszedzőt, a szőkébb környezetét, lemegyünk a játékosok magánéletéig és már kint is vagyunk a gyártelep létében. PAPP PETI: Gondoljátok, hogy az a Kinizsi, vagy Kanizsa vagy mit tudom én kicsoda, odaáll az Arriflex elé és természetes módon rögtön beszélni kezd a neveléstudományi módszereiről? MÁRK: Neked az a dolgod, hogy nyomjad a gombot, amikor kell és amíg anyag van a kamerában. A többi a mienk. PAPP: Vegyétek úgy, hogy ki se nyitottam a pofám. VARJASSY: A maximum amit ma meg tudunk csinálni, az annyi, hogy az edzésről felveszünk néhány atraktív és expresszív képet. Érdemes fontolóra venni, hogy ne ezzel indítsuk-e az egész filmet. Feltétlenül mozgalmas maga elé néz, biztos egyszer-kétszer végigsimítja rövid fiús haját, mindig így csinál ha ideges. A gép elérte a kifutópályát. Kanizsa a futóművet figyelte, ahogy leheletfinomon elrúgja magát a földtől. Vége — mondta ki hangosan — elment. Fakult, barna zubbonyát hóna alá vágta, végigment a teraszon, még elérte a buszt, hogy visszamenjen a Vörösmarty térre. indítás lenne. Az edzővel pedig Réka beszéljen. HUGÓ: Tiltakozom. Ez manipulálás. Az edző másképp fog megnyilvánulni, ha Réka a szürke szemével meg bőrzekéje alatt melltartó nélküli olasz pulóverével odaáll elébe, mintha Márk átgondolt szerkezetes kérdéseire kellene válaszolnia. MÁRK: Te teljesen megőrültél Hugó. Miért volna ez manipuláció? Ha könnyebben nyilatkozik meg Rékának, miért ne csinálja ő o felvezető beszélgetést. PAPP: Mert Hugó a főiskola óta őrületesen szerelmes Rékába és minden filmnél a frász töri ki, ha Réka elvonul a szereplőkkel. Különben milyen ember ez a Kinizsi? MARK: Kanizsa. VARJASSY: Hugó, a következő leágazásnál jobbra. PAPP: Milyen ember ez a Kinizsi? VARJASSY: Még egyikünk sem beszélt vele. Különben milyen lehet? Sportoló. RÉKA: Csak arra szeretnélek figyelmeztetni, ha eleve kialakítasz egy prekoncepciót az egyik szereplődről, akkor az olyan is lesz a filmvásznon ahogy te elképzelted és nem olyan mint a valóságban. Dokumentumfilmet csinálunk, nem? HUGÓ: Itt kell jobbra menni? VARJASSY: Itt. Vigyázz van egy sorompó. Az ezerötszázas Polski megáll az iparvágányok előtt, a motor lefullad. Hugó újra indítózik. PAPP PETI: Itt alszunk? HUGÓ: Itt, kifogyott a benzin. VARJASSY: Honnan veszed ezt a marhaságot? HUGÓ: Onnan, hogy a tank mutatója nullán áll. RÉKA: Két éve nullán áll, ha nem vetted volna észre. HUGÓ: Ja igen, ezt majdnem elfelejtettem. RÉKA: Peti be vagy fűzve? Hátha folyik az edzés és akkor rögtön rá kell lőni. PAPP: Ez az én dolgom. Én profi vagyok a szakmában. De azért szívesen dolgozom amatőrökkel is, amint a példa mutatja. MÁRK: örülj, hogy a végképp be- csavarcdott játékfilmek után végre életnagyságban fogsz magyar munkásokat látni a dokusok jóvoltából. A kocsi újra nekiiramodik, majd lassít a gyártelep főutcáján. Magas drótkerítés mögött húzódik az öt, vörössalakos teniszpálya. Tizenéves fiúk játszanak egymással. Az első pályán Kanizsa a felugrásból történő leütést, az úgynevezett szmesset tanítja egyik játékosának. Papp Peti a megnyitott kocsiajtó fedezékéből már forgat. A többiek kikászálódnak, bemennek a kapun és leülnek a pályaszéli padokra. Réka vállán kis táskamagnó. Kanizsa gépies precíz- séggel emeli tanítványa feje fölé a labdákat. A fiú folyamatosan ugrik fel és helyezi el a leütéseket a pálya sarkaiba, de az edző macskaszerű mozgással befut minden labdát és visszaemeli a szőke srác fölé. — Nem jó — szólal meg Kanizsa. Az ütőt annyira hátra kell vinned, hogy megérintse a hátgerinced. Onnan kell indítani a lecsapást. Figyelj, mutatom! Tedd föl! A fiú lágyan felemeli a labdát. Kanizsa szinte álmatag puhasággal emelkedik a levegőbe, látni, ahogy törzse hátrafeszül egy pillanatra, majd karja óriási erővel lendíti az ütőt előre. A labda le- vógódlk a háló másik oldalán a fehér vonalra, a felverődött mészpor hosszasan lebeg a salak felett. Mindezt már a vetítővásznon látjuk lassított felvételben. A gyártelep kis mozijában csak Réka és Kanizsa ül az üres padsorok között. Az olajjal átitatott padlón csikkek, a vetítőgép fénysugarában legyek köröznek. Á film véget ér, még egy darabig látni az átixelt kockák rohanását a vásznon, azután sötét lesz. — Köszönöm, hogy meghívott, még soha nem láttam magam lassított felvételen. Milyen rosszul ütöm a lecsapást! Ez elképesztő. — Komolyan mondja? Azért kérdezem, mert hatszor vagy hétszer végignéztük mindannyian, annyira tetszett a mozgása. Ezzel akarjuk indítani a filmet. — Miért? — Elsősorban azért, mert rendkívüli szuggesztivitása van ennek a lassított mozgáskompiexumnak, tehát esztétikailag vonzó. Másodszor pedig azért, mivel a film a gyártelep életéről szól és szimbolikus értelemben kifejez valami olyasmit, hogy az itt élő munkások élete is ilyen lassú tempóról gyorsult fel a mai ritmusra. Arra, amit ma már természetesnek érzünk mindannyian, és természetellenesnek a régit. A teremben kigyullad a villany, Réka feláll, hátára dobja bőrzekéjét. tiiiMmimiimiiiiimiitiitiiiiHiMtitMiiiiiu SZIGETHY ANDRAS: Forgatókönyv
