Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 2. szám
NICIÁLÉ könyveknek megvan a maguk sorsa. Paradoxon: a sorsoknak is megvannak a maguk könyvei. Az ember sorsának. A társadalom sorsának. A bukott emberének és a felemelkedettnek, a győztesnek, és a vesztesnek a boldognak és a boldogtalannak, az élőnek és a holtnak egyaránt. Minden ember sorsa egy regény. Vékonyabb, vastagabb, de sohasem szürke, sohasem érdektelen, mindig izgalmas regény. Ha ezek a sorsok találkoznak a maguk könyvével: betűkké, fejezetekké sorjázódnak és irodalom lesz belőlük. Ha nem találkoznak: önéletrajz a személyzetis dossziéjában. A társadalomnak, a társadalmaknak, a fejlődésnek is megvan a maguk könyve. Könyvei. Történelem könyvek. Tanulmány kötetek a társadalom struktúrájáról. Törvényeiről. A marxizmus- leninizmus klasszikusai. A politika kézikönyve és könyvek a velük való helyes politizálásról. A gazdaságtanról szóló könyvek. A közgazdaságtudomány könyvei. A futurológia alkotásai. Igényesek és kevésbé igényesek ezek. Tízszer, százszor, de elégszer soha ki nem adható amazokból. Az egyes emberek sorsáról szóló regény persze történelem könyvek is. De a történelem könyvei, még az Anti-Dühring, vagy Empiriokriticizmus, a Tőke és Lukács György esztétikája, Brezsnyev válogatott beszédei, vagy Lenin „Baloldaliság a kommunizmus gyermekbetegsége” is sajátos regények az egyes emberek sorsáról. Az embert és a történelmet, a regényt és a történelem könyvet csak a polcokon lehet szétválasztani. Sántha Ferenc Húsz óra című alkotása soha meg nem szü- lehetett volna Lenin Áprilisi tézisei nélkül, a lenini október nélkül és soha egy 29 év előtti április nélkül. Irodalom, történelem és az utóbbiból, az utóbbiról szóló, abból táplálkozó könyv a történelemről és annak formálásáról. Nem, semmiképpen sem erőltetett a példa. A könyv elsősorban is nem könyvkötészeti remekmű, nem papírlapok ügyes összefűzése az esztétikum és a könyvkötészet szabályai, technológiája szerint. A könyv: gondolat. Elsősorban és alapjában véve. És a gondolatok, mint atomok a testben, elválaszthatatlanok egymástól, egymásért vannak és egymás miatt, egymástól léteznek és válnak azzá, amik. Ha nem lenne könyv, a mai 29 éves szülői mesének, ősi mondának érezhetőé mindazt, ami az akkori április 4-én történt. Ha nem lenne könyv, akkor a ma embere számára összemosódna a tegnapi múlt a történelemmel, a tudomány a mondákkal, a valóság az ábrándokkal, a lehetőség a káprázattal. A gondolat reménytelenül, társtalanul és tanácstalanul olvadna szét a semmiben, mielőtt megtermékenyítené társát, társait. Nem, semmiképpen sem erőltetett misztifikáció a könyvnek ily nagy és ily végletes szerepet szánni. A jó könyv, az igaz könyv a gondolatnak nem kalodája, de hímes szép köntöse, nem börtönőre, de szabad szárnyalásának, társkeresésének igaz ösztönzője. Az ember és az emberiség, a történelem és a tudományok ma már egyetlen és pótolhatatlan kincsestára a könyv. Valamikor e hazában a kalendárium járta. Pontosabban kézről kézre járta a maga útját. Valamikor e hazában nemcsak hárommillió koldus élt, de sok millió írni és olvasni ugyan tudó, de könyvhöz analfabéta maradó is. Olyanok, akiknek volt elemijük, volt még középiskolájuk is, de nem volt könyv a kezükben a mögöttük bezáruló iskola ajtajától az előttük megnyíló halottasházig: soha. Móricz Zsigmond Hódmezővásárhelyen állapította meg döbbenten a kórt, amely a kor betegsége volt: nem kell a könyv. Száz példányokban fogytak a versek, esetleg ezer példányokban a jó írók könyvei. A Horthy-rendszer a kiműveletlen emberfők sokaságát vallotta hitéül! A nyomorgót. A lélekben, testben megtiportat. A semmit sem tudót és tudni semmit sem akarót. Ezt vallotta hitéül és trónfosztottá tette a könyvet a nép számára! Ám 29 éve, egy április elsejei napon kiűzettek az országból azok, akik kiűztek milliókat és mind a maradékot is kiüldözték volna e hazából. Ettől a naptól kezdve van rendszeres és megértő, rendszeres és mind megértőbb találkozása a könyvnek az emberrel. Ettől a naptól lehetett az ember sorsa törvényesen is regénytémává és lehetett a történelem az egyes ember sorsává, a történelemkönyv az új magyar társadalom forgató- könyvévé. A könyvnap elválaszthatatlan április 4-től, és ez a nap kifejeződik a könyv ünnepében.
