Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 1. szám
Választhat a kedves olvasó: 5. szám-e, vagy a II. évfolyam 1. száma az, amelyet a kezében tart? A lényeg: egy esztendő ím gyorsan elsuhant, a 12 hónappal ezelőtt még újszülöttként beköszönő Hevesi Szemle felett. Úgy érzik e lap szerkesztői, hogy ha arról szólni ugyan elhamarkodott is lenne, miszerint fel is cseperedett az újszülött, de azt mondani, hogy a csecsemő bebizonyította élet- képességét, — már korántsem tűnhetne annak. A Hevesi Szemle megélte, átvészelte első évfolyamát, megélte gyermekbetegségeit, ha nem is nőtte még ki őket, és most már talán arcvonásait is határozottabban fel lehet ismerni, szerkesztői szándéka és olvasói igényeinek megfelelően. Az I. évfolyam 1. számának Beköszöntőjében a szerkesztő bizottság így fogalmazta meg többek között szándékát, a következő gondolattal invitálta „lapjaira" azokat, akik nemcsak olvasói, de írói is szeretnének lenni e folyóiratnak: „A mátrai, a bükki táj e szemléje szó szerint is igyekszik majd megszemlélni és megszemléltetni a megye szellemi kincseit, feltárni azok nyomán szocialista fejlődésünk gazdagságát, de szemlézni is, tehát válogatni is akar belőlük, a lényeget ki emelni és elválasztani a lényegtelentől. Vitázni is akarunk, de nem a vitáért és persze szót érteni is, de nem a szellemi megalkuvás langyos békéje kedvéért. Hanem a szocialista holnapért!” Mit teljesített abból, amit ígért, mit valósított meg mindabból, amit vállalt e Heves megyei folyóirat? Mielőtt részletesebben is válaszolnánk rá — egy kis lelkiismereti önvizsgálat erejével és keretében is — nem mentegetőzésképpen, de el kell mondani: a célok és a tervek, a szándék és a megvalósítás aligha szólhat egy esztendőre. Négy számra. Vagy ötre, — a mostanival. A statisztika száraz, de precíz dolog. Az a Névmutató, amelyet e számunkhoz az 1973. évi I. évfolyamról mellékelünk, már egymagában sokat elmond nemcsak a levéltárak szakembereinek, a bibliográfia művelőinek, a gyűjtőknek, hanem az „egyszerű” olvasónak is. Mégsem árt néhány adatot külön is megemlíteni folyóiratunkról. Az I. évfolyam négy száma A/4-es méretben (az átlagos folyóiratoknál ez lényegesen nagyobb formátum) 250 oldalon jelent meg összesen 90 szerzőt szólaltatva meg, majd másfélszáz műnek adva helyet e lap hasábjain. Ezek a számok — tudjuk — egyáltalán nem meghökkentőek, ami nagyságrendjüket illeti, de mindenképpen figyelemre méltóak, ami „belső értéküket" jelenti, — más szóval, hogy egy esztendő alatt 90 embernek nyújtott megszólalási lehetőséget az új Heves megyei folyóirat. A szerzők a társadalom meglehetősen széles rétegét ölelik fel: diák, újságíró, orvos, mérnök, ügyvéd, agrárközgazdász, munkás, tanár, könyvtáros stb. De korban is, nemcsak foglalkozási ágban, meglehetősen és örvendetesen vegyes képet mutat a szerzői kaleidoszkóp: tizenévestől hetven évesig mindkét nemből szép számmal akadtak, akik szóhoz jutottak a Hevesi Szemle hasábjain és örvendetesen emelkedik azoknak a száma korban, foglalkozásban vegyest, akik kéziratukkal jelentkezve válaszoltak a szemle felhívására „ ... és szenének várjuk!” A Hevesi Szemle azzal a szándékkal indult útjára, hogy hosszú távlatokban módot és lehetőséget nyújt szóhoz jutni mindazok számára, akiknek szavuk van holnapunk építéséhez, sorsunk, dolgunk jobbításához. Ügy véljük, a szerkesztő bizottságnak is kötelessége, hogy a szerzők körét szélesítve olyan társadalmi rétegekhez is eljusson, amelyhez eddig nem, vagy alig sikerült eljutnia, tájékoztatva és megszólaltatva is őket, közös dolgaink ügyében. E feladat megoldásához a távlatok nemcsak módot, de időt is nyújtanak, s bízunk benne, hogy a távlatokkal, az idővel is és nem utolsósorban szívesen fogadott szerzőink munkájával is közös hasznunkra sáfárkodunk.