Hevesi Szemle 2. (1974)

1974 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: Kép és szó

niullIlllllllllltllmllllllllllllllllllltlllllllllllllllimilllllllimillllllMllllllimilMmlllllUIIIIIIIIMIIIIIIIMI tllllimitHlltltltlMlllllllHHHIIIIIIMIII MII llillllllll IIIIIMI IIIHHIItllillHIflllHIMItHlIIIIIIHilllllHIHItItllMIt III IMII

[ BAKOS JÓZSEF:

I Kép és szó I

AZ ÉRTELMI KÉPESSÉG FAJTÁIVAL ÉS MŰVELETEIVEL KAPCSOLATOS FOGALMAK KIFEJEZŐ JELEI A KÉPI ÉS A NYELVI KÖZLŐRENDSZERBEN

z 2

5 |

I I

iiiiiiiiMiitiiiiiiiimiiiiiiiiiiiMimmmiiHiiiiitiimiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmiiiiiitimiiiiiiitiiiiiMiiiiiiiiimitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii iiiiiimtinHtiiiKMinniiinmMmMimiwmuniiHnmiiwimii<iiiiimiiiMnnni':.mw.iiinwiiiim>uwnm

1. Az értelmi képesség fajtáit s a velük kapcsolatos műveleteket, tevékenységeket megnevező szavakat, nyelvi formákat két aspektusból vizsgáljuk meg: egyrészt az aionikus szimbolika (hieroglifák, ikonikus ábrázolások, embiematikus figurák, jelképi értelmet hordozó tárgyak, formák, színek, allegorikus alakok stb.) kifejező eszköztárát állítjuk vizsgálódásunk előterébe, másrészt a fonetikus jellegű közlések, a nyelvi jelek, a szavak, a szólások, a közmondások fogalmi és használati értékét próbáljuk meghatározni és értelmezni úgy, hogy a két közlő forma és eszköztár jelelemeiben és struktúrájában a hasonló szerepet vállalók kerüljenek a vizsgálódás középpontjába. Ügy válogatjuk ki a képi és a nyelvi eszközöket, hogy együtt segítsék elő az értelmi erőkkel kapcsolatos fogalomkincs tartalmának és használati értékének minél sokoldalúbb értelmezését.

Az azonos vagy rokon értelmű képi és nyelvi jeleknek fejlődéséről is szólnunk kell, mert mind a természetes, mind a konvencionális jelentésrétegekben találhatók olyan elemek, amelyek az emberi megismerés, illetőleg ismeretszerzés fejlődésének útjelzői is. Az egyes mitologikus elemek, a spekulációs és racionális tendenciákat egyformán tükröző képi és nyelvi jelek sokszor egymást támogatták az ábrázolandó jelenség, a konkrét és az elvont fogalomkészlet kifejezésére szolgáló, a valóság elemeiből is bőven válogató eszköztár kialakításában és tökéletesítésében. A kérdéssel kapcsolatos művelődés- történeti és nyelvtörténeti ismeret- anyag is megérdemli figyelmünket. Egy-egy szólásunk, közmondásunk eredetére vonatkozólag is kapunk értékes adatokat.

Vizsgálódásunk hasznos gyakorlati célokat is szolgál, hiszen olyan fogalmakról, szavakról, szólásokról, közmondásokról szólunk, amelyek ma még sok ember tudatában és nyelv- használatában igen lazán körvonalazott fogalmak, illetőleg azonosító és rokon értelmű tendenciákkal terhes nyelvi jelek, kifejezések. Tudományos igényű, pontos meghatározósukkal, értelmezésükkel, a lélektani, a logikai, a pedagógiai, a filozófiai, a nyelvészeti és a filológiai szak- irodalom is igen keveset foglalkozott.

Nem fogalmazták meg eddig egyértelműen azt a tételt sem pl., hogy

az értelmi képességgel és műveleteivel kapcsolatos e szavak: ész, értelem, okos, bölcs, okosság, eszesség, intelligencia, értelmesség, bölcsesség nem rokon értelmű fogalmak és megnevezések (Vö. Szpirkin; Tudat és öntudat Bp. 1974, 140—147.). Az alábbi közmondásokban vállalt nyelvi szerepük is ezt bizonyítja: Bölcsre hallgat az okos (Sirisaka). Egy lat okosság többet ér, hogy sem a fáradozó eszeskedés (Faludy). Okos embernek nem kell ész (Ballagi). Ésszel indulj, okkal (okosan) járj (Erdélyi). Minden bölcs dolgokról okkal (okosan) szólj (Baranyai Decsi). A vidám elme gyakran elmegy sétálni, de az okos ész többnyire otthon marad (Dugonics). Bölcsességben okosok (Bécsi Kódex: 117) stb.

2. Ha az értelem, az ész, az értelmes, az eszes, az okos, a bölcs, az értelmesség, az eszesség, az okosság és a bölcsesség szavak szótárbeli leírásait, értelmezéseit figyeljük meg, azt tapasztaljuk, hogy a felsorakoztatott szavak, nyelvi jelek tartalmát és használati értékét tekintve nagyon elbizonytalanodó a jelentéskor és a jelentéstartalom meghatározása, s a teljesen azonosító értelmezéstől a nagyon tág rokon értelmű használati értékekre való utalásig terjed a szótárírók próbálkozása. A régi latin— magyar, magyar—latin szótáraink szócikkei is azt példázzák, hogy szótárgyűjteményeink szerkesztői (pl. Szenczi Molnár Albert, Páriz Pápai Ferenc, Baranyai Decsi János, Kis- Viczav Péter, Dugonics András, Ballagi Mór, Erdélyi János stb.) az azonos és rokon értelmű sorba illesztett latin szavakat ugyancsak szinonima- sorral magyarítják: mens, ingenium intellectus,: értelem, ész, elme, pru- dens, sapiens, inteiigens: eszes, értelmes, okos, bölcs; sapientia, intelli- gentia, prudentia: eszesség, értelmesség, okosság, bölcsesség stb. (Vö. pl. Szenczi Molnár: Lexikon Latino— Graeco—Hungaricumj Hanoviae, 1611; Dictiones Ungaricae, Honoviae, 1611.).

Az is jellemzi a szóbanforgó nyelvi jeleket, szavakat, hogy igen tág jelentéskörben és használati értékkel vállalnak nyelvi szerepet. A latin sapientia szó pl. az iskolai tankönyvekben, szótárakban, de még a tudományos jellegű cikkekben is az alábbi magyar szavakkal kifejezett jelentéseket hordozza: értelmesség, eszesség, okosság, bölcsesség, megértés, belátás, ismerettudás, jártasság, szellemi képesség, bölcselkedés, okoskodás stb, stb,

3. A képi és a nyelvi közlő rendszerben egyaránt szerepet vállaló e szavaknak, nyelvi képleteknek fejlődésrajza azt mutatja, hogy nemcsak a rokonértelműség a jellemzőjük, hanem a kontextualis (mondatbeli) és a szituációs (beszédhelyzetbeli) összefüggésekhez való feltűnő kötöttségük is. Akár a „mindennapi" nyelvhasználatban, akár a szaknyelvben jutnak szerephez, mind a „képiségre", illetőleg a metaforikus jellegre, mind az empirikus, a tapasztalati tényezőkre tekintettel kell lennünk e nyelvi formák értelmezésében. Éppen ebben az összefüggésben tudunk választ adni arra a kérdésre is, miért vállalnak oly gyakran szerepet ezek a nyelvi formák a szólásmódokban, a szóláshasonlatokban és a közmondásokban. Az értelmi tevékenység folyamatára, a történeti-társadalmi gyakorlatra, az etikai követelményekre való tekintet az értelmi képességeket megnevező szavak, szólások, továbbá az allegorikus, az ikonolo- gikus és az embiematikus ábrázolások együttes értelmezésében is fontos és használható szempont. Igen korán megtanulta a gondolkodó és közlékeny ember ugyanis azt, hogy nemcsak a fogalmakat lehet kifejezni képjelekkel, hanem az azonos és rokon értelmű képi elemek kombinációjával az egyes fogalmak, jelenségek közötti sokrétű összefüggéseket is. A hagyományos egyelemes jelmotívumokból a különböző allegorikus, ikonikus és embiematikus kompozíciókban úgy formáltak teljesebb ábrázolást, hogy e rokon értelmű képi elemek értelmes kombinációja lehetővé tette a megjelenített fogalmak (pl. bölcsesség, okosság) jobb megértését is.

4. Már az egyiptomi hieroglifákban kialakultak azok az azonos és rokon értelmű képi motívumok, amelyek az értelmi képességeket, s a velük kapcsolatos tevékenységeket voltak hívatva érzékeltetni, szimbolizálni. Ezek a képi elemek a legválto» zatosabb megkomponálásban tovább hagyományozódtak az emblémákban. A szóban forgó fogalmak, szavak a görög és a római mitológiához is sok szállal kötődnek. A rómaiak pl. a mens, az emberi ész fogalmát Is megszemélyesítették. Templomot fogadtak Mens Bona (=a jó ész) istennőnek.