Hevesi Szemle 2. (1974)

1974 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Lökös István: Tanulmányvázlat a Kerempuh balladákról

kosógában, s méltóságteljes fejük nyugalmával, melyből lassan füstölög el a papi szó, egybekeveredve a rétek illatával; ez a kép kálvinistásan kemény, s nem barokkos, mint a mi dcl- stájerországi, ellenreformációs hangulatú katolikus intellektueljeinknél a hasonló motívumé versek: Ljubo Wies- nernél, Domjanicnál, vagy Milkovic- nál. Ady szavaiban úgy mozdulnak a verssorok, mint valami zenei görgeteg, s azt érezni, mintha művészi kéz húzná végig vonóját a lírai motívumon.”

A Keremphu-balladáskönyv korszerű történelmi látásról, tanúskodó s a népsorsot a forradalmi elkötelezettség szintjén megszólalatató szövegei felől szemügyre véve az idézett sorokat, figyelmünk az Ady-líra és a Kerempuh-balla- dák egy újabb összefüggésére irányul, Krleza sokszor leírta: mennyire meghatározó volt a horvát közgondolkodást, s a kulturális fejlődést illetően az ellenreformációs, barokkos szemlélet, mentalitás eluralkodása. Nem a Gundullc életművében tetőző s az

európai fejlődéshez szorosan igazodó, társadalmi tartalmakat hordozó dal- máciai-primorjei (tengermelléki) változat, hanem az, amelynek szellemi forrásvidéke leginkább az osztrák barokkban keresendő, s amely Zágráb— Varasd közötti tájak szellemiségét jelentette a XVII. században, s Jambre- sic, Belostenec és Habdelic munkássága révén a kaj-horvát nyelviséghez kötődött. A horvát barokknak ez a változata egyszerre volt a feudális világ szellemi bástyája, s a népi zo- matú (kaj dialektusú) irodalmi nyelv kiteljesítője, olyan bázis, amely forrásértékűvé azáltal lett a XX. század költője számára, hogy folytonossága a romantika idején megszakadt s — most már Krlezát idézzük — „.. .mindenfelől sebeket kapott, össze-vissza törődött és perforálódott, .. .nyelvi rejtvényt képvisel. ..”, de épp ebben a formában lett . .alkalmas arra, hogy a líra egyik legnehezebb témáját lehessen kifejezni a segítségével, ez pedig a forradalmian irányzatos jelszavak témája, amelyet valód\ úgynevezett autentikus lírai eszközökkel mondunk ki.”

Ez a barokk irodalom ilyenformán a XX. század horvát irodalmára kettős irányban is hatott: egyrészt a Krleza által említett horvát lírikusok romantikus reminiszcenciákkal, olykor nacionalizmussal vegyes költészetének forrása lett, másrészt viszont forrása

— s erre példa Krleza balladáskönyve

— a modern, forradalmi elkötelezettségű költészetnek is, mely nehéz idők történelmi valóságának költői transzpozíciója. Olyasvalami történt — időbeli és fejlődésbeli különbségekkel persze —, ami Ady idejében a' magyarban. Amíg Endrődi Sándornál és Thaly Kálmánnál a kuruc felkelés nemesi vezetőinek idézése valójában „.. .a kiegyezéskori magyarság lelkes függetlenségi 48-as érzelmeit" megszólaltatni volt hivatott, addig Ady „...a népi keserűségnek, elégedetlenségnek hangot adó szegénylegény-énekek. . ."-ben „.. .a kuruc- kor szociális indulatait adta vissza." (Varga József szavai.)

4«