Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 4. szám - JELENÜNK - Köpf László: A közművelődés szakemberei Heves megyében
KÖPF LÁSZLÓ; § A közmüveiődés szakemberei I Heves megyében ! ! i ............................................................................................................................................... 2 4 Az elmúlt tíz esztendő a magyar iskolán kívüli művelődés történetébe minden bizonnyal a viták évtizedeként kerül majd be. A vitasorozat éppen egy évtizeddel ezelőtt, 1964- ben indult az Alföldben, Durkó Mátyás egyik cikke nyomán. Az akkori vitaindítót követően á kibontakozó polémiában az iskolán kívüli művelődés, a népművelés csaknem minden, ma is időszerű kérdése napirendre került, a televízió művelődési életben elfoglalt helyének értékelésétől kezdve, a közművelődési könyvtárak helyzetén át, a művelődési otthonok szakember-ellátottságáig. Az Alföldben majd egy éven keresztül folyt a vita a legégetőbb problémákról. A polémia tovagyűrűző hatása azonban jóval tovább érződött, s nemcsak a szaksajtóban, s a szűkebb szakmai berkekben. A másik fontos láncszeme az utóbbi tíz esztendő vitasorozatának az 1970-es Országos Népművelési Konferencia, s az azt megelőző, évekig tartó eszmecsere, amelyben tudományos és közéletünk sok, a népműveléstől távol eső területekről verbuválódott szakembere is részt vett. Ezt igazolandó csak Marx György, Szabolcsi Miklós, Nemeskürtv István nevét említeném itt. Nyilván e széles körű, interdiszciplináris összefogás eredményezte, hogy a konferenciára került anyagok rendkívül sokoldalúan dolqozták fel közművelődésünk helyzetét, komplex elemzését adva, az elméleti kutatások helyzetének éppúgy, mint a gyakorlat különböző gondjainak-. Az Országos Népművelési Konferencia vitáit, tanácskozását és ajánlásait 1972-ben a Művelődési Otthon Igazgatók Konferenciája követte. E roppant sokoldalú művelő-nevelő tevékenységet végző intézménytípus vezető szakembereinek vitáiban — éppen a művelődési otthonok tevékenységének komplexitása miatt — ugyancsak szóbakerült a közművelődés csaknem valamennyi időszerű problémája. Hogy csak kettőt említsek, szó esett a csaknem kétmillió nyolc általánost nem végzett aktív foglalkoztatott iskoláztatásának szülc- séaességéről és mikéntjéről, és a műkedvelő művészeti mozgalom kvalitatív és kvantitatív kérdéseiről. A közművelődésről folyó országos párbeszéd legutóbbi állomásának az a széles körű előkészítő munka tekinthető, amely az MSZMP KB 1974. március 19—20-i ülése dokumentumainak elfogadásához, a közművelődés fejlesztésének feladatairól szóló KB-határozat meghozatalához vezetett. Miként néhány évvel ezelőtt az oktatáspolitikai KB-határozat előkészítésekor, most is a termelés, a társadalmi-, politikai- és a tudományos élet legkülönbözőbb területeinek és szintjeinek szakemberei fejtették ki elképzeléseiket, gondolataikat a vizsgált kérdésekről. A közművelődés már a párthatározat előkészítésének periódusában egy kicsit az egész társadalom ügye lett. A határozat széles körűen elemzi a jelenlegi helyzetet, emellett jól körülhatárolt feladatokat jelöl meg a közművelődés rétegtevékenységével kapcsolatban, kijelöli a közművelődés különböző formáinak, funkcióinak, intézményeinek helyét és szerepét a szocialista társadalmi nevelés egységes rendszerén belül. Külön foglalkozik a munkahelyek, a társadalmi és tömegszervezetek — egyszóval a társadalom — közművelődési feladataival is. Rendkívül fontos kérdésként kezeli a határozat köz- művelődésünk káderhelyzetének javítását. A KB-határozat állásfoglalásai, és útkijelölései minden bizonnyal lezárják közművelődésünk e futólag bemutatott korszakát. A közművelődéssé alakult népművelés (a ma gyakran szinonimaként kezelt két fogalomnak jól elkülönített jelentéstartalma van: a vezetéses művelődési formák túlsúlyát jelentő művelés helyébe a vezetéses és az önművelési formák dialektikáján alapuló művelődésnek kell e tevékenység középpontjába kerülnie) fejlődésének felgyorsulásával kell számolnunk a következő években. Jóllehet az elmúlt tíz évben is — a viták mellett, illetve jórészt azok hatására — sokat fejlődött közművelődésünk minden területe. A viták termékenyítő hatása érződik például a televízió közművelődési jellegű programjainak fejlődésében, de megfiqyelhetők a hatások a művelődési otthon vagy a közművelődési könyvtárhálózat munkájában is. Mégis az elkövetkező 10—15 évnek feltétlenül dinamikusabb változásokat kell hozni a területen meny- nyiségi és minőségi aspektusból egyaránt. A szocialista közgondolkodás, társadalmi tudat alakításának, fejlesztésének nagyobb teret kell szentelnünk az elkövetkezendő időben mint tettük ezt korábban, különösen 1968-at követően, s a feladatok megoldása lehetetlen az egész közművelődés intenzív és komplex fejlesztése nélkül. A szocialista kulturális forradalom logikája is megköveteli ezt, ugyanakkor e feltevést igazolják és sürgetik a társadalom fejlődésének olyan tendenciái is, mint az induszt- rializációval, illetve magasabb fokon a tudományos technikai forradalom kibontakozásával együtt járó urbanizáció, az ezekkel paralell növekvő pszichohigiénés szükségletek, vagy az, a tudományok fejlődésének fel- gyorsulásával együtt jelentkező társadalmi tünet, amit ökonómiai analógiával az ismeretek erkölcsi kopásának szoktak nevezni. A párthatározat minden aspektusból stabil fundamentuma e fejlődésnek. Jelentős momentum ebből a szempontból a kibontakozóban lévő széles körű társadalmi érdeklődés is. De hogy e fundamentumra végül is korszerű, a szocialista társadalom és a szocializmust építő em bér szükségleteinek egyaránt megfelelő építmény kerül majd az elkövet- kezendő években annak más, a közművelődés „hivatásos szervezeteinek" fejlődésében immanensen található jelei js vannak megítélésünk szerint. Elsősorban arra gondolunk itt, hogy a közművelődés hagyományos faktorai, még a művelődési otthonok is, mind jobban kezdenek kilábalni abból a hullámvölgyből, amelybe a 60-as évek elején kerültek a felgyorsult társadalmi fejlődés, valamint a televízió rohamos elterjedése következtében. (A viták sorozatát éppen e hullámvölgy észlelése indította el tíz évvel ezelőtt.) Mindinkább kikristályosodnak azok a funkciók, amelyeket a hagyományos intézménytípusok és csak azok tudnak ellátni a maguk sajátos formáival, eszközeivel. A koráb- baji csaknem válsághelyzetben lévő művelődési otthonok esetében például gondoljunk a fellendülő klubmozgalomra, a változatos szakköri formákra, vagy a televízió által indított, de ma már egyértelműen a művelődési otthon hálózathoz kapcsolódó Röpülj páva mozgalomra. A másik megítélésünk szerint fontos tényező, amely nagy hatású lehet az az,’hogy az elmúlt tíz év vitáiban, párbeszédeiben, valamint az ezek által inspirált kutatások során jelentősen megerősödött közművelődésünk el-
