Hevesi Szemle 2. (1974)

1974 / 4. szám - JELENÜNK - Szigethy András: Informáltság, demokratizmus

jmifHiiiiiimiimiimmmiiiiiiimiiiiiiiiiimMiiiiiimiHimimimiiimifiiiiiiiHiiiiiiitiiitiiiiMiiiimiiHiiiimiiiiiiiiiiiiimiiiiiimimmiiiiiitimiiiiimiiiiimiimi iiitiimiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiimiiiiimiiiiimiiiiiitmiiiiiiiiiimiiiii

SZIGETHY ANDRAS:

Informáltság, demokratizmus, |

társadalmi közérzet

= s

7lHI HIIII1HIIIII Ilii II 111 IMIttlIftIIH Ilii IIIIIllllllilttlIHI Iliit IMI II lllllllll Ilii IMItl III If II MIIIIll Ilii IIIIII tlllll Ilii IIIIIIIIIIIIKIII Hilf Hilf III litt llllllllllllllllIflIlllltlIIIIIÜIIHII I1HI1 llllllfVItlIlltlIllllllllllI III II III mini tlt lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllT

Első idézet:

„A nagyipari nagyárutermelő társadalom összehasonlíthatatlanul bonyolultabb társadalmi gépezetet hozott létre minden addiginál... a jelenségek, viszonyok lényege szakadatlanul elrejtőzik. Az egyes ember most már igen nehezen látja át a gépezet egészének működését, ehhez a közvetlen élettapasztalat már nem elegendő, a gondolkodás autonóm formáinak elsajátítása szükséges hozzá. Megszerzésének lehetőségeit azonban a társadalom nem biztosítja mindenkinek. ..” (Vitányi Iván: A kulturális érintkezés társadalomformáló ereje)

Második idézet:

. .az információ éppoly lényeges — de persze más jellegű — alkotóeleme a társadalmi újratermelésnek mint az ember, a szerszám vagy a nyersanyag. Egy meghatározott és koronként bővülő információs technikai minimum nélkül zavarok állnak be a társadalom funkcionálásában.”3 (Szecskó Tamás: Informáltság és demokratizmus)

A MEGTAGADOTT INFORMÁCIÓ

Emlékeznek kedves olvasóink az Ónodi ügyre? Annak idején elég nagy port vert fel. Mindenki részleteket mesélt arról, hogy egy bizonyos vadászházban valahol valamilyen erdőben olyan orgiák folytak, hogy az ismert művésznőt leöntötték csokoládékrémmel. . .

Ugye emlékeznek rá, hiszen minden társasági pletykának ez volt a központi témája, mindenki erről beszélt, csak a magyar sajtó nem. A sajtó jóidéig hallgatott, mintha mi sem történt volna.

Miért tanulságos ez és több ehhez hasonló volt eset a számunkra?

Azért, mert egyrészt rávilágítanak egy alapvetően fontos dologra, mégpedig arra, hogy az elféynség — az ideológiai, tömegkommunikációs ellenség — a mi hibánkból él. És amennyiben lehetőséget adunk rá, mindig is élni fog vele. Ha egy pillanatra is késlekedünk, vagy ha nem adunk meg valamilyen információt, akkor már felüti fejét a kétkedés; Mi az, nálunk erről nem szabad írni, nem szabad beszélni? Ne felejtsük el, hogy a középnemzedékben, de még a fiatalabb korosztály bizonyos rétegében is erőteljesen él az ötvenes évek sajtójának hatása, amely egyáltalán nem arra szolgált, hogy a valóságos környezet valóságos szerkezetét és arányait tükrözze vissza. Hogy mást ne említsek: az akkori magyar sajtóból gyökeresen kiirtották a bűnügyi híreket, mondván, hogy a szocialista társadalomban nincs bűnözés. Volt. Akkoriban több is mint most. Csak a sajtóban nem volt. Ettől persze mit sem változott a kép a mindennapi valóságban.

Azzal a hiú ábránddal tehát egyszer és mindenkorra le kellett számolni, hogy csak az létezik, amiről írunk, és csupán az foglalkoztatja az embereket, amiről hivatalosan is tájékoztatjuk őket Az emberi kíváncsiságnál csak az emberi hiszékenység határtalanabb, és amikor beindul az

emberek közötti susmus áttekinthetetlenül bonyolult gépezete — mint például az Ónodi-ügyben—, akkor lábra kapnak a hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb híresztelések, és akkor már hiába lát napvilágot hivatalos, megbízható forrásból a tájékoztatás, egyszerűen nem hisznek neki, mert már mindenki többet hallott, állítólagos bennfentesektől, állítólagos szemtanúktól, fültanúktól, szomszédoktól, az ismerős ismerősétől, az egyik jóbarát rokonától. Minek folytassam? Ismerős a kép.

Szóval a tájékoztatás nagyon fontos, és egyformán fontos mindkét oldala; a gyorsaság és a megbízhatóság. Ez a két elem különben csak együttesen ér valamit, külön- külön fabatkát sem. Ügy tűnik, a szocialista tömegkommunikáció még mindig nem fordít kellő gondot az első elemre, a gyorsaságra. Az kétségtelen tény, hogy a szocialista államok hírügynökségei által kibocsátott információk valódisága, megbízhatósága a tömegkommunikáció nemzetközi piacán — ahol nap, mint nap ki kell vívni a rangot — elsőbbséget élvez. Hányszor fordult már elő, hogy egy-egy világszenzációt vissza kellett vonni, amit nyugati hírügynökségek röppentettek fel, egyszerűen azért, mert nem volt igaz.

Az Egyesült Államokban látott napvilágot több milliós példányszámban Ny. Sz. Hruscsov nyilatkozata, amely tartalmazott néhány politikai furcsaságot. A TASSZ, szovjet hírügynökség az eset után csupán egy közleményt adott le, amely szűkszavúan arról értesített, hogy az említett cikk írója egyetlen alkalommal sem járt a Szovjetunióban és soha nem találkozott Hruscsovval.

Nagy hiba lenne azonban, ha lebecsülnénk a tőkés világ sajtóját. Értenek ők, és sok tekintetben jobban értenek a tömegek hangulatának befolyásolásához, mint mi. Az megint más kérdés, hogy ezt a képességüket mire használják fel. Mert felhasználták, hosszú éveken keresztül arra, hogy a 100 milliárd dollárba — és pénzben nem mérhető emberi szenvedésbe — kerülő vietnami háborút, úgy tüntessék fel, mint valami kisebb, kalandos kiruccanást.

Amikor volt olyan nap, hogy a vietnami háború amerikai katonai vesztesége alacsony volt, az újságok öles címmel hozták, hogy az USA-ban a mai napon ennyi és ennyi ember vesztette életét közlekedési balesetekben. Alatta megjelent egy rövidke hír, hogy mai nap ennyi és ennyi amerikai katona esett el a vietnami háborúban. (Ez természetesen kevesebb volt, mint a közlekedési baleset áldozatainak száma.) Ugyanezen az újságoldalon, alkalomtól függően, közöltek egy izgalmas bankrablást, vagy profi boxmérkőzést, és a nyájas olvasó már ott is állt, illetve ült otthonában a reklámokat ontó televízió előtt, abban a tudatban, hogy a vietnami háború annyit jelent az amerikai átlagembernek mint amennyit elfoglalt ebből az újságoldalból.

De ha már itt tartunk, az igazság kedvéért azt is említsük meg, hogy az amerikai sajtó nyilvánosságra hozta