Hevesi Szemle 2. (1974)

1974 / 1. szám - IRODALOM, MŰVÉSZET - Hekli József: Az ifjú Jevtusenkó (tanulmány)

odavetett, erőszakolt párhuzamok alapján kiogyalt jelzők: „az orosz beatnikek vezére", „az orosz dühös ifjú", „o szibériai John Osborne".

A sok — gyakran teljesen alaptalan — támadás nyomón Jevtusenko maga is szükségét érezte annok, hogy egy ihletett alkotásban egyértelmű nyilatkozatot tegyen hovatartozásáról, s a költészet eszközeivel átforrósított vallomását támadói és ellenfelei számára is elégséges művészi bizonyítékká hitelesítse.

Ez a hitvalló verse a Tartsatok kommunistának.

Ám tartsatok hetvenkedőnek:

— én zengem elragadtatott dalokban — gyermekkorom óta vallom: kommunista vagyok!

_ {Váci Mihály fordítósa)

II.

A pályakezdő Jevtusenkóról rajzolt vázlatos költői portré nem lenne elfogadható, ha nem tennénk röviden említést a mór jelzett szerelmi zsengéiről és külföldi élményeiből fakadt verseiről, amelyekben — szorosan vett témájuktól függetlenül — alkalmanként ismét szétválaszthatott művészi egységgé ötvöződnek az egyéni és közösségi motívumok.

A szerelem gyakori témája fiatalkori lírájának. Sok szép megindító költeményt írt az ébredő szerelem megérzéséről, finom hangú megvonásáról avagy a szerelem mindent betöltő öröméről, fájdalmas kiábrándulásokról, a szerelem gyötrelmes kínjairól vagy éppen éltető erejéről. E sorból a Nagy vagy a szerelemben, Jégcsapok finom zaja, Csendes folyó, Szerelem, Keringő a fedélzeten, A parkban és a Bűvölő című versek emelkednek ki. Az utóbbi különösen szép, amelyben poétikus lágysággal kavarognak a vágyakozás, a könyörgés, a szerelem felhangjai.

Ha lennék tőled oly távol talán, mintha más ország volna a hazám, ágyad hűs lepedőjén, vánkosán, hanyattfeküdve, mintha óceán habja himbálna, lágyan és puhán, add át magad ott is nekem csupán.

(Illyés Gyula fordítása)

Egykori költő-feleségéhez, Bella Ahmadulinához ugyancsak sok remekbe sikerült szerelmi vallomás-verset küldött, amelyekben hol túláradó érzés, hol meg fojtott dráma rejtőzött. A legszebbek közé a Meg sértettek és Az élet mi mindent címűek tartoznak.

A költő nem egyszer futó kalandjait is rímekbe szedte, Ezek a költemények a maguk idejében rengeteg vitára adtak okot. Ez is azon esetek közé tartozik, mikor Jevtusenko verseit jogosan marasztalták el. De ekkor sem azért ítélték el mindig, amiért megérdemelte volna. A kritikák egy része azért támadta ezeket a költeményeket, hogy bennük Jevtusenko túlságosan őszintén írt ilyen „kockázatos és sikamlós" témákról. Pedig hát a művészetben nem lehet sem tilos téma, sem kényes kérdés, ha valóban művészet az, ami előttünk áll.

E verseket nem témájukért, hanem elsősorban felületes, semmitmondó, tartalmatlan, csiszolatlan megfogalmazásaiért kell elmarasztalni.

Jevtusenko fiatalkori lírája színesebb és gazdagabb lett a külföldi benyomásaiból és élményeiből szőtt verseivel. Különösen sok verset írt Kubáról, Amerikáról és Párizsról.

Megkülönböztetett figyelmet szentel Kubának, főként azért, mert ez országgal való találkozása feltárta előtte a forradalom fiatalságát is.

A kubai utazás ihlette olyan kitűnő versekre, mint az Internacionálé, A forradalom Mozartjai, Ég a szenny. A Forradalom és pacsángá-ban a „szent háborút” romontikus rajongással köszöntötte:

o Forrodalom —

vidám dolog.

Horcoljunk érte vidáman.

(Simon András fordítása)

Nagyon sok figyelemre méltó költeményben örökítette meg amerikai tapasztalatait. Már a fiatal Jevtusenkó is észreveszi, hogy Amerikában a nagy fény legalább akkora árnyékot is vet. A pazar csillogás, a fényűző pompa gyakran súlyos, kényes tényeket takar. Meglátásait és benyomásait a legvilágosabban — többek között — a Levél Amerikának, A színésznő monológja a Broadway-n, Az amerikai csalogány, A beatnik lány című verseiben juttatta kifejezésre.

Párizsról szóló költeményeiben — mint a C’est la vie. Párizsi lányok, Folies-Bergére, Karácsony a Montmartre-on — igyekszik a „nagy élet" fővárosának alophangu- latát megragadni, s néhány jellemző — igéző vonósát felsorolni. A szinte utánozhatatlan, elegánsan köntvyelmű francia életstílust remek színekben állítja az olvasó elé, nem mulasztva el egyetlen alkalmat sem a szellemes-éles csipkelődésre, amelyre sokszor a látottak késztették.

Más országokban tett utazásait és élményeit is megverselte, amelyek a maguk módján a fiatal Jevtusenkó rendkívüli sokoldalúságát bizonyítják.

III.

Nem is olyan régen — mintegy két évtizede — Jevtusenko, a negyedik szovjet irónemzedék tehetséges, maja- kovszkijas harsányságú képviselője, igazán fiatalnak számított, s ma már az alig negyven éves poétát beérkezett „öreg" lírikusnak tartják. Mellette szól, hogy ifjonti heve — az évek múlásával — alig csillapodott, s fiatolos tüze, szenvedélye, lírájának láza sem hagyott alább.

Kétségtelen, a líra mindig a legszuggesztívebb hangvétel, a leggyorsabb reagátor, s ezért az aktuális kérdéseknek is a legfrappánsabb szócsöve. S Jevtusenkó lírája még igyebben az volt. Valóban az ötvenes-hatvanas évek felfokozott életritmusa robbant a közönségben a költő műveinek olvasásakor. Az aktualitás döbbenetes varázsa, a féltve őrzött kérdések merész felszínredobása, szenvedélyes láztól fűtött, őszinte szókimondás — ezek voltak Jevtusenkó korai költészetének hatásrúgói.

Ma már közhelynek számít, hogy Jevtusenkó a versek publicistája. „Nemcsak azért, mert sorai sűrűbben publi- cisztikusak, s nem is csupán azért, mert maga e publicisztika is „sűrűbb", mint bármelyik elődjénél (akár Majakovszkijnál I) vagy bármelyik kortársánól. A funkció más, amelyet magára vállalt — sikert hódítva és vitákat kavarva fel: igénye nem kevesebb, mint egy nemzedék nevében szólni hozzá egy nagy politikai korszak legizgatóbb kérdéseihez. Persze nem a politikus tekintélyével és cselekvési kötelezettségével, hanem a publicista szenvedélyével és megvilágító szándékával." (Elbert János)

Jevtusenkó az új-modern szovjet líra jellegzetes reprezentánsa sok szépet, üdítőt alkotott. Minden műve nem lehetett kitűnő és remekbeszabott, s bizony tudomásul kell venni, hogy a páratlan művészi élményt nyújtó költemények között megbújnak — szép számmal — gyengébbecskék is. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Jevtusenkó néhány hazai és külföldi megnyilatkozása — főleg az utóbbi — nem tett jó szolgálatot az újra-pezsdült szovjet irodalom ügyének s az ifjú poéta lendületesen bontakozó lírájának sem.

A költő — negyven évével — ma is fiatal, embernek és művésznek egyaránt. Nevét már felkapta a világhír, versei több nyelven megjelentek. Első merész-szárnybontogató korszaka már lezárult, Jevtusenkót újabb gondolatok, érzések foglalják le. ígéretesen alakul további költői pályája is, csak rajta múlik, hogy az irodalom történetében majdan elfoglal-e egy rangos lírai-költő helyet?

19