Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 4. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Költők műhelyében: Varga Zoltán, Szokolay Károly és Szokolay Zoltán
KÖLTŐK MŰHELYÉBEN: B j A két Szokolay 3 I Ü L... ...................................................................... A költészet varózslat: maga az újrateremtett élet! A vers tükör, amely egyedül alkalmas arra, hogy a felelősséggel élő költő az átélt valóság igaz képét és önmagát másoknak is megmutassa. Mellette alig van helye bármilyen bemutatásnak is, amely e sokszínű varázslatot a költői műhely ablakainak felnyitásával igyekszik hozzáférhetőbbé tenni. Most azonban az alkalom felmenti a bemutatót, mert nemcsak Szokolay Károly műfordításairól és Szokolay Zc-ltán verseiről tehet vallomást, de az apa és fia művészi kapcsolatában egyszerre példázhatja a teremtő emberi kapcsolat humánumot gazdagító igazságát is. Szokolay Károly műfordítói műhelyében először az eredetiség készteti elismerésre az olvasó*: nemcsak a^ért, mert egyszerre három nvelv Ismeretével fanaol, orosz, lennvel) az eredeti költői müvek hiteles tolmácsolására vállalkozhat, hanem a^ért is. mert diákkorától tudatosan építi-formália műfordítói elveit. Az első vénéit közlő és útmutatásaival haláláig segítő Szabó Lőrinc ugyanúgy hatott rá, mint a Nyuqat első naqv nemzedékének költő-műfordító eavéniségei, Babits Mihály és^ Tóth Árpád. Ma is voll:a. hoqy a iá versforditáshoz elenqedhetetlenül szükséaes a fordítói alázat, az eredeti vers szelleméhez, fo'máiához, dallamához, aondolatához való raaaszkodás. Választásaiban és fordításaiban tükröződnek saját költői egyéniségének színei is, de óvakodik attól, hogy elnyomja az eredeti mű közvetlen hatását. A mértéket tartó eredetíséq azonban csak egvik dicsérendő vonása Szokolav Károlv művészedének. Másik érdeme a k'terfedt érdeklődés, műfordítói munkásságának gazdaasága. Az anqol iroJdomból uavanolyan kedvvel fordítia a reneszanszkorabeli Thomas Nash verseit, mint a romantikus William Wordsworth és George Gordon Lord Byron költeményeit. A huszadik századi líra sokszínűsége is tükröződik fordításaiban: a lénnyel költők közül fordította már a méltatlanul fel°;tett nagy formaművész. Mo'vla Wols^n vany a lengyel lírát Igazán modernizáló Jaroslaw Iwaszkieviez verseit ugyanúgy, mint a Krakkóban élő avantgardista Marian Jacbimowicz vagy a hányatott életű, a német measzállás elől az Egyesült Államokba menekült Jan Lechon költeményeit; az orosz költők közül Is egyaránt érdekli az időben és szándékban egymástól különböző Anna Ahmatova, Szamuil Marsok és Jévgenyij Jevtusenko. Termékeny alkotó munkásságai rendelkezik Szokolay Károlv, amit az egri tanárképző főiskola angol nvelvi tanszékén végzett oktatómunkája egészít ki szerencsésen és tartalmason. Verseit közölte már a Válasz, az Alföld, a Tiszatái. költeményei többször el- harqrottak a Maqvar Rádió műsorában, műfordításai különböző antológiákban jelentek meg (Lengyel költők antológiája, Hol vagy Vietnam?, Amerikai költők versei, Szavak: Esős szonáta stb.) Szokolay Zoltán költészetéről talán mén keves>hhet mondhat el a bemutatásra vállalkozó vallomás: versel salát külön világukkal testnek bíronysáaot ereíükről. Az érettségiző diákköltő már túTutott azon, hogy egyszerűen tehetségét dicsénénk, mert ezt már bizonyította: van önálló mondanivalója, amit vonzó formateremtő kísérletekkel közvetít. A fiatal költő nehéz feladatot vállalt magára! Törvénvt lovekszik formálni a létből, a líra eszközeivel és lehetőségeivel keresi a tartalmas, teremtő emberi kaocsolatok rend'ét. R^ménvt és hit<M formál kétségeiből, és az eqvmásra találó szeretet humanizmusával építi fel lé*ünk ..magos Dévavárót”, amit a mindennapok aond’a ismételten lerombolni készül. Szemlélődésre, meditációra Haila- mos. de ezt olyan belső átfűtöttséaael. érzelmi telítettséaae! teszi, hoqv versei mégis keményen, szenvedélyeden hangzanak. Képeinek jeliréniséae. a modern költészet kivívott eszközeinek merész alkalmazása, a tárqviassáqot látomásba feloldó absztrakciója már az önálló formakereső szándékokról tanúskodik. Éppen ebben az egységben, a mondanivalónak megfelelő forma felfedezésében és vállalásában találiuk meg verseinek igazi értékét. Szokolav Zoltán költészetében már nem eavszerűen az Mari tehetség jelentkezését méltatjuk, hanem az önálló költoi^éq ígéretes rrenvalódítását. Verseit a tartalmi és formai korszerűség jellemzi, s ez, illetve ennek megtartó továbbfejlesztése a legtöbb, amit megvalósítandó feladatként maga elé tűzhet. E. Nagy Sándor Szokolay Károly műfordításai JEVGENYIJ JEVTUSENKO: NEVEK SORSA THOMAS NASH: TAVASZ csókod megfagyott. Tudtam, mit hoz ez rám, mily bánatot. Tavaszidő, az év királya ő, fű-fa kinő, sok víg lány jön elő, meleg idő, madarat szédítő, kakukk, csivitt, hu-hú, tilirió! Galagonya, víg tőled kalyiba, kis barika ugrál ide-oda, pásztorpipa füstöl, nincs itt hiba, kakukk, csivitt, hu-hú, tilirió! Lány párra lel, a rét mézet lehel, napon delel anvó s ő is fülel — sok tarka jel fülünk szédíti el — kakukk, csivitt, hu-hú, tMirió! Tavasz, édes tavasz! GEORGE GORDON LORD BYRON: CSÖNDBEN, KÖNNYESEN... Csöndben, könnyesen szállt búcsúszavunk, tudtuk, éveken túlra indulunk. Elsápadtál némán, Dérré vált a harmat az arcomon, ez a jeges jóslat most fáj nagyon. Esküd mind megszegted, könnyű a híred, és ha emlegetnek, enyém szégyened. Neved mondják: némán szól lélekharang. Borzongását érzem — hogy imádtalak! Rólunk ők nem tudnak, s hogy ismertelek, s hogy én hogy siratlak, szó nem mondja meg. Hozzám titkon jöttél, csendben könnyezek, hogy elfeledhettél, szíved rászedett. Ha látnálak ismét túl az éveken, hogyan is köszönnék? Csöndben, könnyesen. A nevek sorsát korok viselik. Apály s dagály szerint jön a dicsőség. A történelem azt, ki hazudik, szigorú anya, tetten érte mind még, A szeme átlát minden emberen, rejtőzzön bármily páncélba előle. Csaló nem mér ezen a mérleqen, nem dughatja ujját a serpenyőbe. Hozzáférkőzni titkon nem lehet, hazug csaléteknek sohase rabja. Elrendez ő végül mindeneket, minden nevet saját helyére rakva. A hazugokat megbélyegzi végre, s aztán elsöpri dogmák gátjait. S bármennyit késsen néha ez a „végre a történelem várni megtanít. Legfőbb bírái őreá szavaznak. A vásári zajt mindig megvetette. És becsületét visszaadja annak, aki becsületét megérdemelte. Előttünk ő maga a becsület. S mint aki írást értelmesen ért, letörli márványról a nevüket: a márványra is méltatlanokét.
