Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 3. szám - LEVELESLÁDA
Az alapozási munkák már folynak, néhány év és teljes kapaci- Heves megyei Nyomda műemlék lesz már csupán. Illő, hogy e fortással dolgozik majd Egerben is az új nyomda. S akkor ez a mos- mában is, „halála" előtt megemlékezzünk a ma még öreg, de szítani, az elavult, az évszázados, a sokat szidott, a benne doigo- vós életét élő nyomda múltjáról is. * zóknak a munka öröme mellett, a körülmények keserveit nyújtó régi miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiimiitmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii mii uhui iiiimimiiiiiiiimtiiiiiiiitiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiim Egy egri nyomda története MHIIimHIIHIHimUIIIUItlIIHIIIHHIIIIIIIIIIIMHHUMIIIIIIIHIIIItMMUMMMnMimMHIMHIMMMI'HMMUUllllllllllllllllltlIllllllllllimillMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIM Újság előállítására alkalmas nyomda az 1890-es évek elején Egerben, egyedül az érseki líceum-nyomda volt. Nyilvánvaló, hogy csak az olyan piltikai beállítottságú újság láthatott napvilágot, mely a klérus érdekeit képviselte. A Függetlenségi Párt (48-as) helyi vezető személyiségei úgy határoztak, hogy oz akkor ellenzékben levő párt programjának ismertetésére és politikájának terjesztésére — újságnyomtatás céljából — nyomdát alapítanak Egri Nyomda Rt. néven. 1893. június 6-án, az alakuló közgyűlésen határozatot hoztak az Egri Nyomda Rt. megalakulására és ezzel egyidejűleg 25 db egyenként 800 korona értékű részvényt bocsátottak ki. A részvénytársaság első igazgatója Maczki Valér (1847—1921) lett. A nyomda Egerben, a Széchenyi utca 4. szám alatt kezdte meg működését. Az ellenzéki újság Hevesvár-megyei Hírlap fejléccel jelent meg. A nyomda 1894-ig csak oz újságot és néhány kereskedelmi nyomtatványt készített. 1394-ben a részvénytársaság igazgató tanácsa úgy határozott, hogy nyomdász szakembert állít az üzem élére. Ekkor hívták meg vezetőnek az akkor Miskolcon dolgozó, illetve egy ottani kisebb nyomdaüzem társtulajdonosát: König Ferencet. König Ferenc 1856-ban született. Inaséveit a már akkor országos hírű Légrádi Testvérek nyomdájában töltötte el Budapesten, s néhány évig ott is dolgozott. Később val- colni (tapasztalatszerző vándorút) indult cseh, osztrák, német, sőt francia nyomdákba is eljutott. 1894-ben elfogadta a felkínált vezetői állást, gondolván, hogy egy nagyobb üzemben könnyebben meg tudja valósítani az őt már akkor is érdeklő korszerű jegynyomtatást. König Ferenc irányításával a nyomda fokozatosan rátért a különböző színház-, mozi-, fürdő- és egyéb jegyek gyártására. Maga tervezte meg az egyes jegyfajtákat, számította ki az egyes jegyek helyét az íven, hogy a jegyek összehordásánál minél kevesebb munkával, selejtmentesen, gyorsan tudjanak dolgozni König Ferenc — jegyféleségeit reklámozni akarván — 1908-ban elvitte néhány garnitúra jegyét a Londoni Világkiállításra. Az eredmény szenzációs volt. A jegyek a Londoni Világkiállítás nagydíját, a Grand Prixet és a nagy Aranyérmét nyerték el. A nyomda egycsapásra Euróoc-szerte híressé vált. özönlöttek a megrendelések. König Ferenc több ajánlatot kapott, főleg angol üzletemberektől, hogy alapítson külföldön jegynyomdát. Ezeket az ajánlatokat udvariasan elutasította. A sikerekben részt vállaltak azok a szedők, gépmesterek, berakónők és feldolgozók, akiknek pontos, lelkiismertes munkája nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a jegyek minőségileg kifogástalanok voltak. A jegyeket kézi mutálással számozták — erre nagyon büszke volt König Ferenc —, amit a nyomda akkori levélpapírjai is tanúsítanak. Az Egri Nyomda Rt. igazgató tanácsa 1911-ben úgy cöntött, hogy a fokozódó megrendelések kielégíté .éré szűknek bizonyuló nyomdát új épületbe költöztetik. Határozatot hoztak, hogy megveszik a jelenleg Bródy Sándor utca 4. szám alatt levő épületet, amely 76 236 koronáért a birtokukba került. A korabeli épületet csupán a Bródy Sándor utcára néző egyemeletes házrész jelentette. Ebből is látható, hogy az akkori épület nem felelt meg a követeimé nyéknek, nagyobb átalakítást igényelt. Két építészt — egyben vállalkozót — bíztak meg a tervezéssel, amelyből Wind Géza építészmérnök tervét fogadták el. Ez az átalakítás 85 000 koronába került, s ezzel a nyomda épülete elnyerte moi formáját (o jelenlegi jegyosztály helyiségei nélkül). A nyomda 1912-ben költözött új helyére A mostani irodák helyén négy lakás került kialakításra. A szedőterem, a gépterem, valamint a feldolgozó rész jelenleg is ugyenazon a helyen van, a papír- és nyomtatványboltot a földszinten helyezték el. A 80 állvánnyal és 360 szedőszekrénnyel berendezett teremben 20—25 ember számára volt kényelmes munkahely, bár az az igazság, hogy a ryomda sohasem dolgozott eny- nyi szedővel. 1913-ban a részvénytársaság igazgatói tanácsa határozatot hozott egy szedőgép vásárlására. 11 000 koronáért vettek Linotype szedőgépet. Ez nagybon megkönnyítette a jegyszedők dolgát, és a matricázásnál sem mentek tönkre a drága betűk. A nyomda egy nagyon kényes, igen nagy pontosságot igénylő szedési munkát is bevezetett, ez pedig a kottaszedés volt. Rengeteg kottás, daloskönyvet állítottak elő, a kétoldalastól, a 128 oldalasig. A kottás füzeteket Appel Ede kiváló nyomdász szedte. A gépteremben három nagyméretű gyorssajtó, négy tégelysajtó, valamint egy kőnyomatos gép működött. A gépeket transz- misszió hajtotta. Előbb benzin-, később faszéngáz motorok, jóval később pedig elektromotorok. A gépteremben volt még egy rotációs rendszerű gép is, ami hengerpapírokra gumihengerekről nyomta a jegyek alapszínét, illetve a kereteket. A nagy gépeken nyomták az újságot, illetve az újságokat, mert 1923-tól Hevesvármegyei Hírlapon kívül itt nyomtatták o ’Magyar Szó című napilapot is, valamint a „Magyar Esperanto Újsáq’’-ot, eszperantó nyelven. Nagy gépeken nyomtatták az A/2 alakban futó jegyeket is. A kis gépeken névjegyeket, meghívókat és kisebb merkantil munkákat készítettek. A nyomda egyik legfontosabb része a fei- dolgozórész, illetve a könyvkötészet volt. A jegyek összehordása, fajtánkénti szétválogatása és rendszerezése nagyon pontos, körültekintő munkát és precizitást igényelt. König Ferenc külön terveket dolgozott ki a jegyek osztályozására. Több olyan szabadalmat nyújtott be a szabadalmi hivatalnak — amit el is fogadtak —, amivel a munkát egyszerűbbé, könnyebbé tudták tenni. Az 1930-as évek világgazdasági válsága roppant súlyként nehezedett a magyar nyomdaiparra is. Az országban a nyomdászok fele munka nélkül volt. A nyomdák — megrendelés híján — fizetni nem tudtak és így elküldték dolgozóikat. Egerben a líceum- nyomda kevésbé érezte a válságot, mert a hatalmas káptalani vagyon büdzséjében a nyomda üzemeltetése igazán nem szerepelt jelentős tételként. Annál jobban érezte ezt az Egri Nyomda Rt. és a Lőw-féle nyomda, mert ezek kizárólag a megrendelőkből éltek, megrendelő pedig jóformán nem volt. így aztán mind a két nyomdánál előállott az a helyzet, hogy hetenként fizetni nem tudtak, hanem minden dolgozónak a fizetés nagyobb részét adták, a fennmaradó kisebb összegiől pedig bont kaptak. Ez így ment hosszú hónapokon keresztül, mert a két nyomda nem akarta elküldeni a több évtizede ott dolgozókat. A válság után hihetetlen lassú konszolidálódás kezdődött és ekkor hetenként egy-egy bánt beváltott a nyomda, végül is senkit nem ért anyagi károsodás. König Ferenc 1936-ban, 80 éves korában nyugdíjba vonult. Az Rt. igazgatói tanácsa úgy döntött, hogy helyére az addigi irodavezetőt, Bán Imrét nevezi ki ügyvezető ve- zéi igazgatónak. A kereskedelmi és szakvezetést pedig König Emilre és König Istvánra bízták. A nyomda vezetését jelentősen elősegítette az a tény, hogy kitűnő szakembergárda dolgozott hosszú évek sora óta azon a helyen. így például a kéziszedő Gyöngy Sándor, Tancsa Béla, Simon Ferenc, Appel Ede, Kelemen Bertalan, Urbán Károly, a gépmester Varró Géza, Fazekas János és Cscthó Ernő, valamint azok a berakónők, jegyfeldolgozók, irodai alkalmazottak, akik munkájuk minden fortélyát kiválóan ismerték. CSATHÓ EMIL Eger A londoni nagydíj 1903-ban.
