Hevesi Szemle 2. (1974)

1974 / 3. szám - A HAGYOMÁNYOK ÉLETE - Lökös István: A Bródy-évfordulóra

ntiiiimiiiiimiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiitimiiitimiiiiiiiiiiiiiiHiiimi tiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiitiiiiiii4iiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiMiiuiiiiiitiiiiiiiMif4iiiiiiiiiii>itiiiiiiiiiiiit if-(iiiiiiiiiitttiiiit4iiiiiiitiitiii)iiiiiiitHMtiiiiiiiiiiiti4i£

LÖKÖS ISTVÁN I

A Bródy-évfordulóra

„...te kezdted meg Magyarországon a naturalizmust...”

Bródy Sándor ötven éve halott. Annak meg még több ideje, hogy egri gyermek- és ifjúkorának élményeit magába szívta s az élményeket — a maradandóság szintjén — művekbe olvasztotta. A félszázados évforduló parancsolóan figyelmeztet: a modern magyar irodalom atyjára szülővárosának, Egernek méltóképpen kell emlékezni. Van ugyanis még törleszteni valónk Egerben is Bródy Sándor emlékét illetően. Igaz, utcát, mozit már elneveztek róla, szülőházát emléktábla is ékesíti, de a Bródy-életmű ismerete-kultusza ma sem olyan még, mint amilyen megilletné. Tenni kell hát egyetmást, Bródy életműve beszédesen indokolja: miért?

Sokan és sokszor leírták már: az ő munkásságával újult meg a századfordulón a magyar irodalom, publicisztikája, prózája és drámái egyaránt a megújulásnak abba az irányába mutattak, amely a Nyugattal tetőzött századunk első évtizedeiben. Ady éppúgy vallotta ezt, mint Móricz Zsigmond, vagy Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula meg frappánsan meg is fogalmazta, hogy Bródynak „nagyon sokat köszönhet... minden magyar, aki tollat forgat, és aki valaminek számit ma", hisz irodalmunkba először ő „vitte bele az átkozott és áldott modernséget". És tegyük hozzá: majd mindent, amit e fogalom akkoriban takart. Bizonyságképpen az igazán autentikus Ignotus szavait idézhetjük: . .. te kezdted meg Magyarországon a naturalizmust.

Istenem, persze, hogy te kezdted meg, nincs amit meg ne kezdte/ volna, s kevés az új, mit otthon harminc esztendőn át nem te kezdték"

*

Bródyt, a „nagyváros íróját” a vidék küldte a magyar irodalomba. A XIX. századi Eger, a jellegzetes papi város voTF'sZüfőhazája, amely egykor ugyan — a XVIII. század végén — mozgalmas szellemi 'étetet tudhatott magáénak (Dayka, Verseghy, Pápay Sámuel kötődnek a városhoz a felvilágosodás idején), de ekkor, a múlt század derekán, Bródy születése idején már ijesztő provincializmussal volt terhes. Katonatisztek és földesurak duhajkodóstól volt hangos akkoriban a szellemileg aluszékony vidéki város, eseményszámba — az úrnapi körmeneten túl — jóformán csak a kaszinóbéli mulatozás ment. Őszülő fejjel, negyven egynéhány esztendős korában írta meg önéletrajzában, hogy már ötesztendős kisgyermekként ez a kép ragadt meg benne, de annyira, hogy kis versikét is írt akkor az „élmény" hatására: „fagy a sár, csikorog a hó, kaszinóban van a dáridó, ott van Eger legszebb lánya, Brezovai Klára, a szép termetű nimfa, Juci néni iárya.” Az édesapa, Bródy Jakab, a hazafias érzületű, kereskedéssel, kaszárnyái kan- tinossággal foglalkozó, majd építési vállalkozóként érvényesülni próbáló zsidó polgárember maga is részese volt a mulatságoknak: feljegyezték róla, hogy „...daliás, remek kiállású, zsínóros magyar ruhát viselő, daloskedvű, vadmagyar, borissza, menyecskés, kártyás ember volt, amit maga Bródy is hitelesített: egy-egy írásában a földesurakkal együtt mulató, ciqányozó, „snájdig és ügyes kártyás" hírében álló gavallérként jellemzi.

A születés tényén túl nevelkedése is ide kötődik: itt töltötte gyermekkorát s ifjúkora egy részét, s később, a család elköltözése után is visszajárt a szűkebb hazába, Egerbe,

sőt a hevesi világ más tájaira is. Apja a ciszterciek előkelő gimnáziumába járatta, ahol akkor a tudós hírében álló, stilisztikával foglalkozó Szvorényi József volt az igazgató. A szülői ház és az iskola miliőjén túl megismeri-felfedezi azt a sajátos paraszti világot is, amely Eger külvárosi részeiben, a hóstyákon volt honos s ahonnét nyelvi élményei javarészét is gyűjthette. A környezet hatásának intenzitását bizonyítja az a néhány soros szöveg, amely a szülővároshoz való vonzódását jelzi: „Völgyben fekszik, telisdetele vagyon korán nyíló gyümölcsfával. Körülveszi a várost hegy, domb, olyan színű, mint az aranyos egyik háta! Messziről kék hegyeket szel derékon a felhő.”

írásaiból tudjuk: mennyire jól ismerte a várost övező közelebbi s távolabbi falvakat és tájakat is. A „bodonyi várkastély" „gyémántpitykés emberéről", Bergetics hercegről szóló novelláját pl. a Mátravidék népmese kincse inspirálta; az Erzsébet dajka c. elbeszélés-sor lányanya hőse a hazavezető „debrei országútat" keresi a pesti éjszaka riasztó sötétjében; Tuza Istvánná (szintén egyik novellájának hőse) a „kis mátraalji faluból” megy Csehországba szüntelen hazavágyódó katonaférjét felkutatni; A szolgáló és a Kaál Samu c. elbeszélések színtere Fedémes; s aztán egy másik szép írásban, A szent tisztaság címűben, újra a szülőváros élményanyagára bukkanunk: „a szőlőpecsétes reverendában” ebédhez ülő, „kézzel sült krumplit evő” „öreg érseknél" tett látogatásuk emlékét írja le .. .

Az elsoroltakon túl még valami kötötte Bródyt a szűkebb hazához, a hevesi tájhoz Már mint beérkezett újságíró (előbb Pesten, majd Kolozsvárott öregbítette publicista és írói hírnevét) Kolozsvárról, a különös és igen tehetséges színésznővel, Hunyady Margittal való kapcsolata után kicsit megfáradva, kicsit betegen rándul haza rokonaihoz, akikkel Hevesre invitálják lakodalomba. Egész életére kiható kirándulás lesz ez: itt ismerkedik meg a hevesi járási tisztiorvos szép nevelt leányával, Rosenfeld Bellával, akit hamarosan feleségül is vesz. Viszontagságos, végül válással végződő házasság volt, de élményeket is hozó, az idegen nyelveket beszélő, nagy műveltségű lányból lett feleség több Bródy-mű nőalakjának is modellje lesz — A szerelem c. novella s a Hófehérke egyaránt bizonysága ennek.

Ennyi kötődés alapján meggyőződéssel állítható: Bródy szépírói élményvilágának döntő forrásvidéke lett a hevesi táj, a szűkebb haza, amit csak tovább igazolhat írói nyelvének hevesi ízeket is magába foglaló gazdagsága ... Már csak azért is, mert a későbbi élmények, a mindig újabb és újabb életanyag felgyűjtése sem halványította ezek jelentőségét. Pedig a nagyvárossal való első, az élményeket még mindig döntően meghatározó találkozása is az emberi élet legfogékonyabb szakaszára, az ifjúkorra esett. Az időközben anyagilag teljesen tönkrement Bródy-család úi. — az apa elhalálozása után — a fővárosba költözött. Bródy, hogy valamit segítsen helyzetükön, leckeórákat ad, „pénzkereső lesz”, naphosszat gyalogol a pesti utcákon s valójában alkalma nyílik bepillantani egy másik, eddig általa nem ismert világba, a nagyváros nyomorának világába is. Ez az utóbbi élménykor ölt majd testet a pályakezdő író első változatban — kötetbe gyűjtve — 1883-ban, majd (újabb elbeszélésekkel kiegészülve) 1884-ben jellenek meg