Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Balogh Béni: A rablólovag aranyai
A Móré-fiú azon nyomban lefordította törökre az apja válaszát. A küldött azonban menni készült. — Várj még, várj még — marasztalta Móré. — Mondd neki fiam, hogy szívesen látom váramban Vuri bég őnagyságát, persze kevés kísérettel. A küldött a fejét rázta, majd határozott hangon, udvarias mosoly kíséretében azt felelte a fiúnak, hogy a bég csak a budai basa utasítása szerint cselekedhet, s arra kéri általa, hogy Móré uraság is ehhez tartsa magát, . . Egyébként az ő távozása után egy óra múlva megszólalnak az ágyúk. Ezután a török követ alázatosan meghajolt és kifelé indult. — Alávaló bitangok — sziszegte fogai között a rablólovag. — Védjük magunkat apám — jelentette ki a fiú. — Ezzel a gyülevész csordával? — fakadt ki Móré. A török küldött, ki e pillanatban lépett ki az ajtón, még egy percre visszafordult, és viaszsárga, karvaly arcán gúnyos mosoly suhant át. — Állj meg te alávaló! — kiálltott fel hirtelen Móré, majd kirántott karddal a követ nyomába szegődött. A vörös szakállú ozmán ijedten megtorpant, majd odalapult az előtér falához. — Ugye, te értesz magyarul is, mi? — ordított rá a rablólovag, s a kardot felemelte. — Igen — nyögte ki a küldött. Erre Móré egészen az ozmán elé lépett, majd mélyen a szemébe nézett. — Gyalázatos! — hangzott fel hirtelen egy vad ordítás a rablóvezér szájából. — Hát ide mertél jönni? — Megmondtam, hogy még találkozunk — szólt a válasz tiszta, érthető magyar nyelven. A jelenlévők kíváncsian fogták körül a törököt és Mórét. A haramiák kapitánya ekkor bal kézzel belemarkolt a küldött vörös szakállába, s vadul letépte. Nemhogy vér, de semmi sem ser- kedt ki a nyomában ... A szakáll ugyanis álszakáll volt, és Móré egykori hírhedt alkapitánya, Mura Dani állott előtte. Az ottlévő haramiatisztek meglepetten kiáltottak fel. — De ne merj ám bántani Móré László! •— szólalt meg elszántan a renegát Dani. — A pasa oltalma alatt állok, mindkét fiad elpusztul, ha egy újjal is hozzám érsz!-— Azt nem te mondod meg alávaló! — hördült fel Móré. — 20 szekér aranyamat játszottad át a töröknek ... Ezért meglakolsz!... Megígértem!...— aztán a rablólovag kardja lesújtott. A renegáttá lett Mura Dani, az egykori rablókapitány feje véresen gurult el a nánai vár cintermében. — Ezt elhirtelenkedted atyám — szólalt meg a meglepettek között a nagyobbik Móré-fiú. — Megérdemelte — suttogta vér- beborult tekintettel a rablólovag. Az ottlévő haramiatisztek meglepetten, de nem titkolt elismeréssel adóztak vezérüknek. . . , Vuri bég Tarnóca-parti sátrában várta Murát, a renegátot. . Ám eljött az alkonyat, de még mindig nem tért vissza. — Gyaur volt ez is — morogta maga elé. — Bizonyára közéjük állt, . . A levelet talán átadta . . . majd sebtiben egy szolgához fordult, akivel magához kérette a tüzérek parancsnokát. — Lőjjétek szét ezt a rablófészket — hangzott az utasítás. — Ha pedig reggelre nem adja meg magát, dicső janicsárjaim támadjanak. E pillanatban egy lovas futár érkezett a vár alól, s azt jelentette, hogy a követ feje karóra feltűzve vörösük a legmagasabb bástya fokán. Nagy harag öntötte el e hírre Vuri béget, majd nyomban kijelentette, hogy maga öli meg saját kezével a rablólovagot. .. Nem is telt bele talán egy fertályára sem, amikor az öt ágyú ostrom alá vette a nánai várat. .. A törökök legnagyobb meglepetésére azonban háromszoros ágyúszó felelt vissza reá. Móré Lászlónak valóban voltak ágyúi is, méghozzá 10—12... A naCsont István illusztrációja
