Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Fejes Erika: Dalokkal adósan
Harangszóra niiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiKiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiMiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiH FEJES ERIKA kazalnyi falvakkal a csönd körülboglyáz kicsi lett a világ mint a lelohadt láz Dalokkal adósan agyamban horgonyoz nagyapám szép titka parcellás öröme a Dolognak nyitja kinek az ereje rítta el a húsát földjének törleszti most is adósságát hosszú ebédidő szíve dologtalan s mint az unokája álma haszontalan rögök morzsolódnak meleg tenyeréhez mosolyog, hogy súlyos szénaszagot érez mintha a villámló nyárról énekelne mire bevégezi bennem is tél lenne dalokkal adósan: nincsen gyönyörűbb gyász kazalnyi falvakkal a csönd körülboglyáz | | így, alkonyattájban, Virágóra mikor a kátrány mór megköt a kerítéseken és összemosódnak a házak a faluvégeken — így, alkonyattájban, mikor az ég sem tarjagos, ilyenkor a házak teteje már majdnem egyformán lapos; így, alkonyattájban, mikor a föld még meleg, már majdnem egyforma — jók az emberek — nőnek a földből kicsi aranykazlak, így, alkonyattájban ütemre világosodnak — egyformán megművelt fényparcellák sárgadolmányos kisvitézek — ilyenkor, alkonyattájban a tájban benneégek ... Mint az újszülöttek első szívverése: bokrok hajfonata kirándul a szélbe. Virágszelencékben tavaszi tömjénem; szerelemmel fertőz minden tüsszenésem. Kitaposott ösvény dombok közt a tarló — aranytüskéitől mezítlábam forró. Száll a szekér füstje: szürke krétapor felserdült kalászok letiprásakor. Lebontják kontyukat az utolsó fák, hulló hajuk alatt virágnyoszolyák. Kökény gömbfüzére kék atom-modell fogam közé robban s madár horda el. Egy hópihe számba táncol hogyha szomjazom, tavasszal az első fecske csőrébe adom. Vándorének Régi lábnyomomba futnak a vizek tócsák tükrében ismerős leszek hajamat a szélben meglegeltetem bőrömet a nappal összeesketem rámpréseli mézét kakukkfűvadon kedvvel időz a nyár kerek vállamon úgy fogad a rét mint fényes zöld bogár százszorszebben légzem rezgő potrohán
