Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 2. szám - A SZEMLE KÖNYVESPOLCA
KÖS KAROLY Kalotaszegi krónika Az élet szép ajándékaként kortárssá előlépett utókor a naqy szellemnek kijáró tisztelettel köszöntötte aliq néhány hónapja a kilencvenéves Kós Károlyt. Köszöntötte az építészt, aki a zebegényi és kolozsvári református templom, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum és sok más középület formáiban örökítette meg a népi építészet tiszta forrásából merítő tehetségét; köszöntötte a tájhoz, történelemhez és emberhez kötődő írót, és köszöntötte a politika népellenes huszadik századi to; zulásaival szemben tiszta humánummal tüntető férfit, akinek neve és alkotása a helytállás és megtartás jelképévé nőtt a viharokkal és lecsendesült békével változó évtizedek során. Sokat látott sors a Kós Károlyé, s a létrehozott mű is e gazdag tapasztalatok fedezetével vált páratlanná. Bartók Béla, Kodály Zoltán és Móricz Zsigmond nemzedéktársa küldetést vállalt: szelleme ma is hat, gondolkodni segít a világról, magyarságunkról és emberi voltunkról. A,z építész Kós Károly felszabadító volt, a szecesszió dekorativitását vezette el az egyszerű népi formákhoz, de a kőbe és a gerendába épült elkötelezettséghez méltán társítható a kimondott szó erejével vallomást tevő író elkötelezettsége is. Ezt értékelte a bukaresti Kriterion Könyvkiadó, amikor — születésének kilencvenedik évfordulóján — Kalotaszegi krónika címmel egy kötetben megjelentette a szépíró Kós Károly műveit. Világos és egyértelmű, mégis sokszólamú, gazdag írói művészet jellemzi a kötetben közölt kisregényeket, regényrészieteket és a Budai Nagy Antal tragikus sorsát megörökítő színjátékot. E sokszólamú- ság ragad meg bennünket, s abban is az egységet biztosító ragaszkodás és hűség. Ragaszkodás mindenekelőtt az otthoni tájhoz, Kalotaszeghez és a havasok alján élő emberek küzdelmes sorsához, eseményekben gazdag történelméhez. Táj, ember, történelem — Kós Károly gyönyörűen felépített írói világának hármas tartópillérét, kimozdíthatatlan alapját alkotják. Nehéz idők parancsára születtek ezek az írások! Az első világháború után a Monarchia felbomlása, a magyarság megváltozott társadalmi-történelmi helyzete kényszerítette Kós Károlyt, hogy az írótolihoz nyúljon, és irodalomszervező, szerkesztői munkája mellett kisregényekben, krónikákban, emlékezésben és drámában tegyen vallomást, segítsen megtalálni az önismerethez szükséges tájékozódási pontokat. 1921-ben majdcsak egy évszázadnyi múltba nyúlt vissza. A Gálok című kisregényben mondta ki a legfontosabbat, a ragaszkodást a földhöz, a néphez, az ősök emlékét jelentő szülőhazához. A Gál-fiúk, Gáspár és Ferus története a szabadság- harc viharaiban, bukásban és halálban hirdeti az otthon maradás egyedül lehetséges történelmi döntését. 1925-ben a Varjú nemzetség — Kós Károly legkeményebben megformált regénye — múltat, jelent és jövendőt átfogó hármas tagozódá- sú cselekményében, kiélezett jellemkonfliktusaiban vallott az országot romlásba döntő úri ármánykodások ellen és fennmaradásáért szívósan küzdő, építkező nép mellett. A Pojánán otthont építő Varjú nemzetség s a Kalotaszeget megvédelmező, tatárdúlással szembeforduló egyszerű emberek jelzik igazán, hogy az író Erdély XVII. századi történelmének tanulságait miként értette korára. Mert a kor — a két világháború közötti harmincas évek — egyre keményebb válaszokat követelt feltoluló kérdéseire. S csak természetes, hogy az írói pálya sem — vagy talán éppen ezért nem — lendült ki vonalából: a Varjú nemzetség hőseit 1932-ben, majd drámává formálva 193ó-ban az 1437-es bábolnai parasztfelkelés forradalmár vezére, Budai Nagy Antal követi. A Budai Nagy Antal históriája kristálytiszta képletben mutatja eszmei mondanivalóját, és az író állásfoglalását az egyre inkább elkomoruló társadalmi problémák idején. Maga a mozgó történelem áll a cselekmény középpontjában, és Budai Nagy Antal forradalmárrá fejlődésében pedig a társadalmi progresszió sürgetése. Mert Kós Károlyt ezekben az években egyre jobban foglalkoztatták a társadalmi előrelépés kérdései, s miként az 1934-ben I. Istvánról írott Az o:szágépitő című regénye is mutatja, a történelem sorsfordulói elé került ember jövője, küzdelmeinek és konfliktusainak előremutató feloldódása. Nemes veretű, szép magyar nyelven megszólaló prózát ír Kós Károly! Történelmi témájú művekről lévén szó, fontos hangsúlyoznunk, hoqy ezekben nyoma sincs az öncélú archaizálásnak. A kalotaszegi népnyelv hagyományait és élő szépségeit olvasztja egybe egy olyan hajlékony, kifejező és drámaian tömör szépírói nyelvbe, amely minden esetben ki tudja fejezni gondolatait, hőseinek jellemét. A művészi megformálás értékei az írói nyelv kifejező erején túl a művek tömör szerkezetében is megmutatkoznak. A kötet Kós Károly életművét nagy hozzáértéssel és megértéssel feltáró bevezető tanulmányát író Varró János is kiemeli, hogy ,,ő a dolgokat mindig környezetükbe szervesen beleágyazva látja és ábrázolja, minek következtében írásai jól megkomponált, zárt művészi képek sorozatának benyomását keltik. Ha egyáltalán beszélhetünk valamilyen kapcsolatról Kós építőművészete és írásművészete között, azt mindenekelőtt művészi látásmódjában fedezhetjük fel.” Kós Károly életművének értékét éppen egységében látjuk: erkölcsi-emberi magatartás, művészi egység és népi elkötelezettség forrt össze szerves egészbe, s vált a romániai magyar irodalom és az egész magyar kultúra soha el nem múló értékévé. (Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1973.) E. Nagy Sándor A regényt Fegyin bevezető és életrajzi jegyzetei egészítik ki, amelyekben elmondja, hogy műve anyagát Németországban, az első világháború előtt és alatt gyűjtötte. Amikor a breszti béke után hazatérhetett Oroszországba, ott egy megváltozott világot talált. Munkásságát a forradalom szolgálatába állította: ,,1919-ben nem azért írtam, hogy író legyek, hanem azért írtam, hogy a Volgán túl Kolcsakot, Pityernél Jugyenicsot szétverjük.” Szerinte az ember és a forradalom viszonya határozza meg az ember helyét a társadalomban. A kispolgári lét, a tokbabújtság zárja ki az embert a társadalmi aktivitásból és a változások újjáteremtő lehetőségeitől. És a történet? 1919 őszén két ellenfél találkozik az omló városban, Pétervárott, Andrej Sztarcov és vor zur Mühlen-Schönau német hadifogoly. Nyirkos északnyugati szél cibálja a házak csatornáit, pléhtetőit. A német főhadnagy 1917 óta hadifogoly, szeretne hazajutni. Ezt joggal kéri Andrejtől, a volt internálttól, mert 1914- ben neki köszönhette viszonylagos szabadságát. Andrej teljesíti kérését, és a regény utolsó fejezetében — ,,Fejezet a kilenszázhú- szas évekről” — már az ősi kastélyban látjuk a ..mordvin szabadság barátját”, a mordvin ellenforradalom egykori szervezőjét, az őrgrófot. A két fejezet közé helyezi az író a párhuzamosan futó élet- utakat, Sztracov és von zur Mühlen-Schönau sorsát, az első világháború kitörésének előzményeit, a német győzelmeket Lengyelországban, a párizsi bevonulás tervét, a skagerraki ütközetet, az orosz és német forradalmat, a német szociáldemokrácia árulását. A színhely Pétervár, Nürnberg, Erlagen, Bischofsberg, Szemidol. A Városok és évek az a fajta regény, amit az ember együl- tében szokott végigolvasni. A zárt szerkezetet csak kétszer töri meg az író, a ,,Legendák-pletykák-igaz történetek” című fejezettel és a mordvin forradalom eseményeivel. Az előbbiben felso.aiiiiiiiitiitiNMHiiiiiiiiiiiMiiiiiiuuiuiiiiiiiitMiimiiiiiiiiiimiiiiiiiiminiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiniiiniiiim | KONSZTANT1N FEGYIN: 1 Városok és évek iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiMiMiiitiiiiiiiiiiiiriiiiiiiiimiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiH koztatja a romantika teljes motívumkincsét, a hegyek ormán épült grófi kastélyt, titkos folyosókat, elrejtett kincseket, a XVI. század holt világát. Ez a fejezet is, mint minden epizód, alkalom és lehetőség az írónak arra, hogy egy leánynevelő intézet életrendjével rávilágítson a német közérzet néhány sajátosságára, a merev és túlszervezett életmódra, ahol minden előre megállapított órarend szerint történik. Az intézet lakói minden évben egyszer megnézték a weimári Goethe-házat, havonta egyszer sétát tettek a városban, hetenként énekeltek a templomban. A rendszer hibátlanul működött, a lányok elvesztették igazi arcukat. Mindez kissé Németország jelképe is. Ezt a germán idillt töri szét Marie szökése, amikor három napra von zur Mühlen-Schönau hadnaggyal eltűnik az intézetből, ezt a harmóniát töri szét a háború, a vereség, a király menekülése, a köztársaság kikiáltása. A másik epizód egy évszázadokkal visszamaradt kis nép, a mordvinok forradalmi napjait, Lepengyin kivégzését és a hadifogoly német tiszt vezérségét mondja el.
