Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: A könyvek sorsa
két könyvben megtalálható Nádasdy címere (emblémája), illetőleg ex librise is. Ennek rajzi jelképtára és az emblémához hozzátársított szöveg, külön tanulmányi érdemel (Vö. 7. kép). A magyar irodalomtörténeti kutatás és tudománytörténeti vizsgálódás szempontjából különösen figyelemre méltó Kircher Oedipvs Aegyptiacus stb. című s Egerbe került műve, hiszen ebben értékes magyar vonatkozások is olvashatók. Nem véletlen tehát az sem, hogy Kircher ezt a művét több magyar politikusnak, tudósnak, egyházférfiúnak is megküldte. Zrínyi Miklós könyvtárkataiógusá- ban olvasható bejegyzés is azt bizonyítja, hogy Zrínyi könyvtárába is eljutott Kirchernek ez a műve (Vö. Klaniczay: Zrínyi Miklós, II. kiadás, Bp., 1964., 607.). A könyv bevezető fejezete utáni lapokon több nyelven megírt, dicsőítő verseket (elogiumo- kat) olvashatunk. Számunkra természetesen a magyar nyelvű vers a legértékesebb, elsősorban azért, mert ez a vers stílusával, ritmusképletével, mértéktartó retorikus lendületével kiemelkedik a korabeli ízléstelen pátoszt és hízelgést tükröző, s III. Fer- dinándot dicsérő versezetek közül. Szerzőjét nem ismerjük; a vers alatt nem találunk rá utalást sem. Nem lehetett gyakorlatlan verselő; ezt bizonyítja az a tény is, hogy a korabeli Liszti (Listius) László (1628—1663.), ugyancsak III. Ferdinand dicsőítésére írt versezete sem nyelvi formálásában, sem stilisztikai eszköztárában, sem etikai tisztaságában nem veheti fel a versenyt a Kircher könyvében olvasható magyar nyelvű elogiummal. Mivel a magyar verstörténet, illetőleg irodalomtörténet szempontjából is forrásértékű ez a dokumentum, közöljük egész terjedelmében az elo- giumot: Régi Aegyptusnak, s'ím az Oedipusnak Hogy kövét nézegettem; Régi Királyimnak s'el-dől! Oszlopimnak Szép hírét emlegettem; De reád tekintvén, szivem-rád függesztvén, Reménlve fobászkottam! Es már nem sírással, de nagy éhaitással, Ottan így okoskoítom: Romlott-Aegyptusnak, s'íólmácsOedipusnak írásit lm itt látom. Régi szépségemnek, és dicsőségemnek Romlásét nem siratom, Mert FERDINÄMDOMBAN, választ Királyomban, Mint királyi kő-szálon, Régi Királyimnak, s’édes Fiaimnak Szép nevét fel-találom. Istvántól, Lászlótól, Mátyás Királyomtól Valakik most félnének Magyar-Koronádban, Magyar Országodban Hogy ha most ők élnének; Nagy FERDINÁNDOMTÓL, mint új ISTVÁNOMTÓL, Kívánom, hogy féliyenek S’az én Szent Királyim, vitéz Kapitányim FERDINANDBAN éllyenek. En vagyok Atyádnak, s' Császárhomlokodnak Szabad koronázása! Kérlek koronámnak, maroknyi hazámnak TE légy Oltalmazója: Szomszéd-ellenségem hamis békességem Hogy azt ne vesztegesse; Hanem Oszlopimmal, Úri-Fiaimmal Felséged építhesse. Hallyon ellenséged, és éüyen Felséged Szabad Magyar Országban: Hogy ISTVÁN Királynak, és koronájának Társa légy MenyOrszágban. Eddig e köveknek, mint élő könyveknek, Romlott kő—kép—írási. Kő-, s'könyv-olvasásban, és könnyhullatásban úszó pennám-sirási! (1650) 8. kép Ennek az értékes könyvnek a sorsa nemcsak a könyvtörténeti kutatók számára jelent izgalmas kutatási témát: a filológusok, a történészek, a nyelvészek egyaránt haszonnal forgathatják. A könyvben közölt elogiu- mok, dicsérő versezetek pl. szinte a világ minden nyelvén (görög, héber, latin, olasz, francia, angol, cseh, spanyol, szír, Hindus, arab, perzsa, kínai stb.) íródtak, s így izgalmas kutatási témát kínálnak a kontrasztív jellegű elemzést végző nyelvészek, filológusok számára is. Az egyes nemzeti nyelveken megírt versek után az elogium lényegét, tartalmát latinul is megfogalmazzák, s ez a latin interpretáció valójában átkölti, és tömören megfogalmazza a dicsérő versezetek mondanivalóját. A magyar nyelvű vers után is olvasható tömör, latin nyelvű összefoglalás. Cikkünk megírásával két célt kívántunk szolgálni: meg akartuk mutatni, milyen izgalmas életutat járhat meg egy-egy könyv is. Valóban valóságháttere van ennek a latin szólásnak: Habent sua fata líbelii. Tudománytörténeti szempontból is komoly feladatot vállaltunk a könyvek ismertetésével, hiszen olyan adatokra is felhívtuk a figyelmet, amelyek a magyar kutatók számára eddig ismeretlenek voltak. Mivé! nyomdatechnikai okok miatt a pontos, a betűhív közléstől el kellett tekintenünk, fakszimilében közöljük a vers egy részletét (Vö. 3. kép).
