Hevesi Szemle 1. (1973)
1973 / 2. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Hekli József: Dráma és dramaturgia (tanulmány)
művésznő atmoszférát teremtő játéka tudott olyan pillanatokat varázsolni a színpadra, mikor a nézők nagyon közel érezték Csehov különlegesen zseniális szellemét. Az előadás sikerét nagy mértékben fokozták Wegenast Róbert kitűnő színpadképei és Hruby Mária találó jelmezei. Csehov nagy reneszánszát éli most a világ színpadjain. Szeretnénk remélni, hogy a világhírű drámaíró műveinek korszerű bemutatóiból az egri Gárdonyi Géza Színház is — művészi erejéhez és adottságaihoz mérten — kiveszi részét. Bizonyára jönnek az újabb, fiatal, tehetséges rendezők, születnek új előadások, amelyek mindig mást olvasnak ki a kitűnő Csehov klasszikus történeteiből. IV. Egy világváros, Moszkva és egy kisváros, Eger színházi élete természetszerűleg nagyban eltér egymástól. Mindezek ellenére a kultúrvágy, a művészi igény jelentős mértékben azonos lehet. Egyformán szerethetik a klasszikus és modern színműveket, s egyaránt törekedhetnek arra, hogy a drámairodalom patinás óriásait — köztük Csehovot is - korszerű művészi eszközökkel, újszerű, átrendezett megfogalmazásban állítsák színpadra. Az is természetes, hogy ezekben a nagyszabású művészi vállalkozásokban a sokkal nagyobb tapasztalattal és gazdagabb színészi és rendezői arzenállal rendelkező moszkvai színházak jóval előbbre járnak. A korszerű Csehov-játszás igénye egyaránt felmerült a moszkvai és az egri színházakban, és több közös vonás és törekvés is megfigyelhető bennük. Voltak hagyományos, megszokottabb és rendhagyó, sőt kihívó rendezések is. Néhány előadáson a színész bravúr, a teátrális jegyek mögött elsikkadt a csehovi gondolat. A jelentősebb bemutatókon az író kezenyoma mellett mindig ott találjuk a kor, az idő lenyomatát is, melynek a rendező tehetségének és művészi alázatának mértékében igyekszik érvényt szerezni. A rendezők többsége arra is ráérzett, hogy Csehovot ki kell szakítani a hagyományos „szamováros” színházi világból, de egyúttal vállalni kell az újraértelmezés, az újrafogalmazás kockázatait is. A sajátos csehovi világ vibráló, sejtelmes gondolataihoz meg kell találni a korszerűbb, de a jellegzetes miliőt nem sértő, a mai nézőhöz jobban adekvát kifejezési formát. A többféle rendezői értelmezés és ábrázolásmód minden bizonnyal hozzásegíti a nézőt, hogy Csehov klasszikus drámáinak modern és mai érvényességét könnyebben észrevegye. A sok ígéretes színpadi kísérletből nem mindig sikeredett rangos művészi előadás, de ez a művészetben természetes is. A művészetben a merész vállalkozás sokszor értékesebb lehet, mint a tökéletes „produkció” színvonalas ismételgetése. Jegyzetek 1. Török Endre: Orosz irodalom a XIX, században. Budapest, 1970. Gondolat. 2. Török Endre: Orosz irodalom a XIX. században. Budapest, 1970. Gondolat. 3. Nagy L. Sándor: Rozovtól Shakespeare-ig. Nagyvilág, 1970/11. 4 E. rionflKOBa: EpeTMMe:KM-reHna/ibHafl n^eca Teaip. 1966. N°. 8. 5. Nagy L. Sándor: Csehov szovjet színpadokon. Nagyvilág, 1968/8. 6. Gyurkó Géza: Sirály. Népújság, 1965., nov. 14. 7. Gyurkó Géza: Cseresznyéskert. Népújság, 1973., április 12. 24
