Hevesi Szemle 1. (1973)

1973 / 2. szám

„Ez jó mulatság, férfimunka volt.” S hogy a költőt idézzük az eltelt negyedév mottójául ezt nem véletlenül tesszük: a művészet, ím eljegyezte magát, nemcsak a szavak, de a kőből faragott formák harmóniájában is, eljegyezte magát az egzakt gazdasággal, a gazdaságpolitikával. Két­ségtelen, hogy az elmúlt negyed esztendő legna­gyobb helyi és országos politikai eseménye a ta­nácsok megválasztása volt, de országos ese­ménnyé nőtt és a megyére irányította a világ fi­gyelmét is az elmúlt negyed esztendő két nagy avató ünnepsége. A szobrász faragta kőalak harmóniája vála­szolni látszik a haboknak Kiskörén, szemben a vízlépcső zsilipjeivel. Kiss István alkotása a mű­vész munkája volt, alkotásával szemben a „hét­köznap” emberének alkotása áll, betonba öntve, fémbe formálva, vonalzókkal, komputerekkel, traktorokkal és dömperekkel, emberi verítékből és emberi könnyekből összecementezve a jelen és a jövő korok számára. Kisköre, Heves megye déli részén, két megyét szolgál, egy országnak válik hasznára, évszázados álmokat valósít meg. A csatornák érrendszerén át víz áramlik éltető­ként a tikkadó tájnak, miként a vér áramlik az emberi testben, a szívtől, amerre csak az erek út­jai visznek. A Gagarin Hőerőmű és külszíni szénfejtés ava­tása is az elmúlt negyed esztendő országfigyel­met idehívó eseménye volt. Pándi Kiss István Ga- garin-szobra, az arc felfelé tekintő, kemény el­szántsága rárímel a hatalmas kémény füstjére: mindkettő a magasba tör. A művész alkotó ihlete, az embernek, akit megmintáztak, hősi halála és az emlékekben megformálódó örök élete az em­beri összefogás alkotta ipari mű, amely a tájhoz kapcsolódó esztétikumával valami sajátosan újat, valamit, már nem is e század végit fejez ki. Művészet és vízi energia; művészet és elektro­mosság, művészet és a matematikai egyenletek­ben is szárnyalni tudó emberi gondolat: „. . .ter- timunka volt” mind a két alkotás, büszke lehet ra korunk nemzedéke és nem kell pironkodnunk az utokor előtt sem. Azt mondtuk, irtuk első szamunk bevezetőjében, hogy a „jó értelemben veit lokál­patriotizmus nem jelenthet provincializmust, a ha­za egy kisebb taja es annak népe életenek, gond­jainak, terveinek tükrözése tisztesen csiílogo mo­zaikkockája lehet az egesz ország mozaik panno- janak.”. Nos, mind a két létesítmény Heves megyei, de mindkettő az egész országot szolgai­ja, mind a két műszaki alkotáson Heves megyeiek dolgoztak, meg az országboi jöttek is, meg az NŰK-ból érkezettek, meg szovjet szakemberek is, és még számos nép fia tervezte, gondozta, kivite­lezte, építette be a két alkotás szerkezeteit és gépeit. Heves megye így is részese országnak, világ­nak. Es a kanyargó Tiszán, az erőmű távvezetékein keresztül, mint testrész az egészhez, úgy kapcso­lódik a mátrai—bükki táj szó szerint is, a minket környező világhoz. Jó mulatság volt? Igen! A fér­fimunka gyönyörű sikereinek feledhetetlen emlé­két példázó „mulatsága” egy megyén belül, de egy egész országot „mulattatóan”.

Next

/
Thumbnails
Contents