Hevesi Szemle 1. (1973)
1973 / 1. szám - FIGYELŐ - Varga András: Az iparszerű cukorrépa-termesztés (próza)
«HIIIIIIIIUIIIIIIIIillllllllllHIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIillllllllllUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMinilHIIIIIIIIIIIIIIIIIIillllillllllllllllllllllllllilllllllllllinilllllllillUUIIIIIMIIIIliillllllirillllllllllllllllilltlllUllllllirilllllllUaililliHlUIUIIIIIHIIIUMlUlli VARGA ANDRAS: : I Az iparszerű cukorrépa-termesztés TiiiiiiiiiiinHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimHiiiinriHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiMiiiiiuiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniHtiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiitiiiitiiiiiMiiHiiiniiT Napi hír: 1972. december 5-én átadták rendeltetésének a selypi cu- korrépavetőmag-feldolgozó és drazsézó üzemet. Fejlődő, korszerűsödő gazdasági életünkről szóló híradások között szerényen húzódik meg ez a hír, pedig ami mögötte van, annál jelentősebb. Nem csupán arról tudósít, hogy Heves megye egy újabb üzemmel gyarapodott; hogy a Mátravidéki Cukorgyárak, illetve a Magyar Cukoripar kezdeményezőkészségének egy újabb momentuma realizálódott; hogy a Mátra alján újabb ipari munkahelyek létesültek. Ennél többről tudósít. Arról, hogy az új üzem létesítésével megteremtettük az iparszerű cukorrépa-termelés egyik alapvető feltételét. Ez pedig jelentőségében túlterjed Heves megye határain. Ez már országos, nemzetgazdasági kérdés. A cukorrépa termelését korábban mezőgazdasági termelésszerkezeti kérdés gyanánt tartották számon, mert a cukorrépa csak intenzív gazdálkodási viszonyok között, mélyen szántott, bőven trágyázott, jó talajokon és gondos növényápolás mellett adott megfelelően jövedelmező termést, s a répa után következő növények nagyobb és jobb minőségű termésében is a cukorrépa termelésére fordított befektetések kamatait kapta vissza a gazda. Ugyanakkor a cukorgyártól visszakapott répaszelet a jószágallomány kitűnő téli takarmánya volt. Mindez azonban sok kézi munkaerőt igényelt. A cukorrépa egyelése és szedése emellett a legnehezebb, leggyöt- rőbb mezei munkák közé tartozott. Hazánk gazdaságának iparosodásával a kézi munkaerő létszáma a mezőgazdaságban egyrészt folyamatosan csökkent, másrészt a még meglevő munkások sem vállalkoztak már szívesen a répa „derékszaggató" egyelésére és felfázást, reumát is okozó őszi szedési munkáira. Emellett a cukorrépa alacsony termelői ára miatt a cukorrépa-termelés nem biztosított megfelelő tiszta jövedelmet, ezért a mezőgazdasági üzemek fokozatosan csökkentették cukorrépatermő területüket. Több gazdaság meg is szüntette a cukorrépa termelését azzal az indoklással, hogy amíg a termelési folyamat gépesítése meg nem oldódik, nem képes beilleszteni termelési szerkezetébe. A cukorrépatermő területek folyamatos csökkenését egyéb hazai és nemzetközi gazdaságpolitikai tényezők is elősegítették, melyek taglalását a jelen keretek nem teszik lehetővé. Hazánkban a cukorrépatermő terület 1965-től 1971-ig fokozatosan csökkent. A növekvő termésátlagok mennyiségileg eleinte pótolták a területi visszaesést, 1970 óta azonban az ország cukorszükségletét hazai termésből már nem, tudtuk fedezni, s azóta is állandó cukorimportra szorulunk, és fogunk még szorulni néhány évig. Cukorexportálókból cukorimportálókká váltunk. A cukor magas világpiaci árát tekintve, ez nemzetgazdasági nézőpontból igen hátrányos. Ezen túlmenően pedig egy ilyen fontos népélelmezési cikkből nem rendezkedhetünk be tartósan az importra. Egyéb okok mellett már csak azért sem, mert hazánkban komoly tradíciója van a cukorrépa termelésének, talajaink, klímánk kiválóan alkalmas erre, cukorgyáraink kapacitását sem célszerű kihasználatlanul hagyni nyersanyaghiány miatt. Mind a cukorrépa-termelésben, mind a cukorgyártásban kiváló szakembergárdánk van, sőt a cukorgyáraknál „cukros dinasztiák" alakultak ki. Ebben a helyzetben a cukorrépa-termelésnek már nem csupán mezőgazdasági jelentősége van, hanem nemzet- gazdasági jelentőségűvé vált. A cukorrépa-termelés korszerűsítésére és jövedelmezővé tételére 1971-ben kormányhatározat született, mely szerint 70 százalékos állami dotációval vásárolhatók a cukorrépatermelés úgynevezett célgépei, a speciális vetőágykészítő, vető- és betakarító gépek, valamint a szelektív gyomirtó vegyszerek, a cukorrépa felvásárlási órát pedig 30 százalékkal felemelték. A kormányhatározat már 1972-ben éreztette hatását és az előző évhez képest 8 százalékkal megnövekedett a termőterület. A terméseredmények is növekedtek, ami pedig a korszerű termelési technika terjedésének javára írható. A cukorrépa-termelés ma már a legjövedelmezőbb termelési ágak közé tartozik. Az ország számos, cukorrépát kedvelő gazdaságában kialakult az úgynevezett zárt technológiai rendszerű cukorrépa-termelési módszer, s ezek a gazdaságok gépesítéssel is berendezkedtek ennek folytatására. Az állami támogatást felhasználva, továbbfejlesztették és fejlesztik termelési rendszerüket és vállalkoznak termelési rendszerű gesztorainak szerepére is. Több ilyen gazdaság körül alakult meg az „iparszerű cukorrépa-termesztési szocialista együttműködés" szervezete, amelyen belül a gesztor gazdaság tanácsadás formájában vállalkozik az általa kidolgozott technológiai rendszer bevezetésére az együttműködő gazdaságban, közreműködik a szükséges gépek beszerzésénél, munkába állításánál, karbantartásánál, a vegyszerek beszerzésénél és alkalmazásánál és a technológiai rendszer egyéb fázisainak meghonosításánál. Ezek a gesztor gazdaságok az alapjai az iparszerű cukorrépa-termelés hazai megvalósításának. Az iparszerű cukorrépa-termelés lényege már a nevében benne van: a termelési folyamat során maximálisan érvényesüljön az ember tervező—szervező tevékenysége és csak az elkerülhetetlen mértékben befolyásolhassák azt a természeti tényezők. Más szavakkal: a termelési folyamat gépesít- hetőségét és gépesítettségét olyan fokra kell emelni, hogy az időjárástól alig függően és a lehető legkevesebb kézi munkával érjük el a biztos, jó termést. E helyen nem lehel célunk a korszerű termelési technológia teljes leírása, csupán főbb fázisainak elveit kívánjuk megvilágítani, de ezen belül a vetőmag és a vetés alapvető jelentőségét kissé részletesebben kifejteni. A cukorrépát a vetésforgóban istállótrágyázott és vegyszeresen gyomirtott őszi kalászos után kell tenni, hogy a talaj gyomosodása minél kisebb legyen. A termelést megelőző év talaj-előkészítő munkáit a természetes gyomirtás és a „minimum tillage", vagyis a lehető legkevesebb ta- lajtiprás jellemezze. Éppen ezért a műtrágyákat, a nitrogén egy részének kivételével a tarlóhántással kell a talajba juttatni, az őszi mélyszántást pedig az eke után kapcsolt eszközzel el kell munkálni. Tavasszal a vetés előtt csupán a vetőágy-előkészítő gép munkájára van szükség. A vetést precíziós vetőgéppel végezzük és szemenként, úgynevezett „helyre vetéssel” olyan távolságra vetjük a magot a sorban, hogy kézi ritkítás nélkül is meglegyen a területegységenkénti optimális növényállomány. Ennek feltétele az olyan vetőmag, amely legalább 90 százalékában egycsirás, legalább 80, de inkább 90 százalék a csirázóképessége és olyan alakúra van megmunkálva, hogy alkalmas legyen a pontos, szemenkénti vetésre. A szelektív gyomirtó szerek talajba juttatásával gyakorlatilag gyommentes répaállományunk lesz és legfeljebb egy nyári gazoló kapálást kell kézzel végeznünk. A répa fejezését, a leveles fej begyűjtését, a répa kiszedését és kocsira rakását jól bevált gépsorokkal végezhetjük. 45
