Hevesi Szemle 1. (1973)
1973 / 1. szám - FIGYELŐ - Bitskey István: Barkóczy Ferenc és egri nyomdája (próza)
magyar könyvnyomtatás kezdeteiről jogos büszkeséggel emlékezhetünk meg, hiszen Gutenberg korszakalkotó találmánya igen hamar — alig néhány évtizeddel létrejötte után — Magyarországra is eljutott. Fél évezreddel ezelőtt, 1473-ban, Gutenberg hazáján kívül még mindössze Itáliában és Franciaországban működik nyomda, nincs még a viszonylag fejlett társadalmi és gazdasági erőkkel rendelkező Angliában sem. S ebben az évben, 1473. január 5-i dátummal jelenik meg az első Magyarországon nyomtatott könyv, a Budai Krónika. nem lehetett könyvnyomtató tevékenységet folytatni, mert az iszlám vallási parancsa tiltotta a könyvek ilyen úton történő sokszorosítását, fgy XVI—XVII. századbeli nyomdáink csak Erdélyben, a Felvidéken, s a nyugati országhatár mentén verhettek gyökeret. Csak a török kiűzésével vált lehetővé a nyomdaalapítás Magyarország középső tájain. Eger számára is csak az oszmán hódítók végleges veresége, 1687-ben a városból való távozása hozta meg a kulturális fejlődés lehetőségét. A városnak XVI11. századbeli újjáépítése során vetődhetett tel mintegy 80-100 tanulóval. 1695-től Egernek jezsuita gimnáziuma, 1700- tól papnevelő intézete, 1740-től pedig úgynevezett „jogi iskolája” is van. Ezek az oktatási intézmények mind erősebben jelezték a nyomda iránti igényt, s ez végre 1755-ben megvalósult. Barkóczy Ferenc, az akkori püspökfőispán ebben az évben hívja meg Royer Ferenc Antalt Pozsonyból, aki az első egri nyomdát berendezi, majd 1758-ban Bauer Károly Józsefet, aki egész 1766-ig dolgozik a nyomda faktoraként. IMIII lllllllllllllllllllllllllllllll IIIIIIHI Mill 111111111111 llllll III II Ilii lllllll IMII tlllll llllltlIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIlUHIIIIIIIIIIIMIIHIIIIIIIHinill Ilii Itlllllllll IMIIM lllllllllllllllllllllllllimilll IIII Ilii Ilii llllllllllllllll 1111111111111111.1 A magyar könyvnyomtatás 500 éves évfordulóján Barkóczy Ferenc és egri nyomdája I - BITSKEY ISTVÁN - | = 5 E s E s Tiiiiiiiiiiiiiii ii 11 ■ mii i ti ii 111111111 in ii 111111 ii 111 un i mi i ii ii ii ii i ii ii inni i in ii 11 ii ii i ii in mi mii mi un in i ii 1111111 ii 1111M mi mi ii ii ii 11111 ni 11 in 111 ii ninu imi ui n un11 • 111 n 11111111111 n n 111nu111mnmuiu iT Hess Andrásnak, az első magyar nyomdásznak élete mindmáig nagyrészt ismeretlen; tény, hogy Kaiai László prépostnak, Mátyás király al- kancellárjának meghívására Rómából érkezett Budára, s itt az egykori ötvös utcában (a mai Hess András tér mellett) telepedett le. Első, itt kiadott könyve a hun és magyar nép történelme latin nyelven, s ez mintha szimbólum is lenne: jele annak a történelmi érdeklődésnek, múltunk és hagyományaink megbecsülésének, mely az Árpád-kori történetíróktól kezdve művelődéstörténetünk valamennyi szakaszán különböző formákban végigvonul. Hess András nem sokáig dolgozott Budán, a kezdés érdeme azonban vitathatatlanul az övé; 1473-tól — ha itt-ott megszakításokkal is, ha sok nehézséggel küzdve is — él és működik a magyar könyvnyomdászat. A nyomtatás széles körű elterjedéséhez hatalmas lendületet adott a reformáció. A két nagy református „typographia” - a kolozsvári és a debreceni — a XVI. századi magyar könyvtermésnek mintegy 50 százalékát adja, s ezzel ellenfelét, a katolicizmust is nyomdaalapításra, minél több magyar nyelvű munka kiadására sarkallja. Jól látták XVI-XVII. századi politikusaink a nyomdák jelentőségét, egyre inkább felismerték, hogy a könyvnyomtatás az állam életében kulturális színvonalat, fejlődési lehetőséget, hatalmat biztosít. Jól példázzák ezt Bethlen Gábor szavai: „az tipographiák nemcsak ékességre, hanem kiváltképpen szükségére szolgálnak akármely respublicának.” A magyar nyomdászat fejlődését is rendkívüli mértékben hátravetette az ország három részre szakadása. A törökök által elfoglalt területen helyi nyomda berendezésének gondolata. A magyar nyomdászat félévezredes évfordulóján méltán tehetjük vizsgálódásunk tárgyává az első egri kiadású könyveket. A XVIII. század első fele Eger történetében az újjáépülés, a városiasabb külső kialakulásának korszaka: a 91 éves török uralom, majd a kuruc szabadságharc mozgalmas napjai után akkor indul meg a város társadalmi és gazdasági berendezkedésének újjászervezése, s ezzel párhuzamosan külső képének megváltozása. Bél Mátyás, aki a század harmadik évtizedében jár itt, így ír erről: „A városfalakhoz hasonlóan a városbeli házak is mindenütt az öregség, törődöttség benyomását keltik .. . Még most is nem egy ház külsején meglátszik a török korszak szennye, a kopottság és másfajta rongálódás emléke. A jobb állapotban levő házak már a jelenlegi boldogabb idők jeleit viselik magukon.” Közismert, hogy ebben az időben jelentős egyházi építkezések folynak a belvárosban, de nőtt a város kiterjedése is a különböző külvárosok, Hochstadt-ok, „hóstyák" megépülésével. Ennek megfelelően nőtt a város lakosainak a száma, mely a század közepére elérte a tízezer főt. A lakosság túlnyomórészt szőlő és bortermeléssel foglalkozott, amit minden kétséget kizáróan bizonyít egy 1750-es összeírási adat: ekkor ugyanis 1148 szőlősgazdát tartanak nyilván. A város művelődési viszonyaira, oktatási helyzetére ugyancsak a század eleje óta tartó lassú, de egyenletes fejlődés jellemző. Már a XVII. század vége óta működik a városi népiskola, átlagban Az 1755-ben alapított egri nyomda lényegében megszakítás nélkül napjainkig működik. Az első — mindössze négy levélből álló — kis nyomtatványt az alapítás utáni évtizedekben magyar és latin nyelvű könyvek hosszú sora követi, mintegy jelezvén azt az utat, amelyen a város szellemi fejlődése halad. Az első évtizedekben kibocsátott könyvek fölötti szemlénket, mely korántsem a teljesség igényével készült, a művek egyik jelentős csoportjával: a történelmi munkákkal kezdjük. Mind műveinek számát, mind írói szándékának jelentőségét tekintve Ambrosovszky Mihály (1702-92) a korabeli Eger legkiemelkedőbb historikusa, hisz 1756—60 között nem kevesebb, mint négy könyvét adta ki a városi nyomda. Ezek közül legjelentősebb az Imago orbis (Eger, 1759) című latin nyelvű világtörténelme, melyet rendkívül széles körű adatgyűjtés jellemez. Az emberiség történetében hét nagy korszakot különböztet meg időszámításunkig, majd innentől kezdve századok szerint haladva sorolja fel az uralkodókat, pápákat, újonnan alapított városokat, egyetemeket, írókat, tudósokat, hadvezéreket, nevezetes, illetve tragikus eseményeket. Ismeri többek között Kepler, Galilei és Descartes nevét, de megemlékezik Newtonról is. Az emlékezetes dolgok (rés memorabiles) rovatban a Rákóczi-szabadságharcról, a tragikus események között pedig két egri árvízről (1741., illetve 1757. években) is említést tesz. Forrásul Szentiványi Márton enciklopédikus művét használta, de ezt újabb adatokkal kiegészítette, helyi események felvételével bővítette, s így műve a város történetére vonatkozólag is értékes adatokkal szolgálhat. Az egri 39
