Hevesi Szemle 1. (1973)

1973 / 1. szám - FIGYELŐ - Bukovinszky László dr. - Saárossy György dr.: Az iskoláskorú nők szexuális problémái a nőorvos szempontjából (próza)

£111II111111111M111111111IIIU11111111111111111111111111111II111111111111 • 11II1111111111111111111111111111111111111111111II11111111111111111II11111111111111111IIIII1111111111111 li III11111111111 f 11111111111111111111É111111111U111II1111! 1111II11II1111111111111111111 ■ 11111111111111111II t II1

I BUKOVINSZKY LÁSZLÓ DR. és SAÁROSSY GYÖRGY DR.:

Az iskoláskorú nők szexuális problémái a nőorvos szemszögéből

.............................................................................................................................................................Ilin............................................

N

APJAINK NEMZETKÖZI szakirodaimában, szinte egybehangzóan és egyre gyakrabban hangsúlyozzák a szerzők: a fiatal korosztályok igénye fokozódik a szexuális élet iránt. E ténynek sajnálatos, de természetes következménye, hogy évről évre növekszik a házasság előtt teherbe jutott fiatal nők száma.

Nemcsak a szaklapokban, de a napi sajtóban olvashatjuk és az élet gyakorlatában is láthatjuk, hogy a szexuális élet és az azzal kapcsolatban levő, olykor szenzációszámba menő események mennyire aktuálisak.

A társadalmi jelenség elemzésénél vizsgálnunk kell magát a szexuális acceleratiot, de foglalkoznunk kell a fiatalkorú terhesek problematikájával is.

A fiatal korcsoportúak nemi élet iránti igényét a biológiai és psycho- szexuális acceleratio, az általános érzelmi tónusfokozódás, a nemiségre aktivizálóan ható civilizáció, valamint a biológiai és társadalmi érettség időbeni eltolódása miatti ellentmondások motiválják. Tény, hogy a me- narche, mely a századforduló idején még 14—16 éves korban jelentkezett, napjainkban 11—12 éves kor jelenti az átlagot.

A nemiség a fiatalok közötti beszédtémák között nem áll az utolsó helyen: 15—17 éves — szó szerint - lányok, példákkal is illusztrálják mondanivalójukat: hallották, hogy X vagy Y lány (az iskolából vagy a kollégiumból) fiúval „jár együtt” és ez szerintük nemi kapcsolatot is feltételez. Az ilyen feltételezés ebben a korcsoportban a leggyakoribb, s az abban főszerepet játszó társukat szinte felnőttként „tisztelik”, példájukat követendőnek tartják.

Gegesi Kiss és Lieberman felhívják a figyelmet arra, hogy „az általános érzelmi tónusfokozódás miatt súlyos mértékben veszélyeztetők az olyan környezeti ingerek, amelyek a személyiség természetes beérése előtt túlzottan szexuális irányba terelik az érdeklődést. Az ilyen jellegű - esetleg trau- matikus — élményanyag későbbi hatásai az egész személyiség lejlődését negatív irányba hajlíthatják el."

A fokozódó civilizáció a fiatalokat érő, közvetett nemi ingerek számát napról napra emeli. A rádió, a televízió, a filmek, szépirodalmi művek, folyóiratok, magazinok révén, de a felnőttek megváltozott szexuális magatartása következtében is, egyre több ilyen hatás jelentkezik. Nem elhanyagolható ebből a szempontból a ki.il- és belföldi idegenforgalom rohamos növekedése sem.

A biológiai és a társadalmi érettség időbeni eltolódásának hatása is fontos tényező. Míg a biológiai érettség fogalma egyre fiatalabb életkorhoz kötődik, addig a tanulmányi idő fokozatosan növekszik, így mind későbbi időpontban következik be a társadalmi és egzisztenciális „felnőttség”. A kétféle érettség ellentmondása sok, későbbi feszültség és konfliktus okozója lehet.

A felsorolt — nemi ingereket keltő és aktivizáló — tényezők hatására az accelerált ifjúságnál korábban jelentkezik a heteroszexuális igény, s ez sajnos, egyelőre a még hazánkban is elégtelen szexuális nevelés és felvilágosítás miatt nem kívánt fogamzáshoz vezethet.

„A szexuális orgazmus katarzisszerű extázis, amely után boldogságérzet marad" - ez azonban —, a nem kívánt fogamzás észlelésekor nyomasztó, néha az egész életvitelben törést okozó konfliktussá alakul. Ezt a konfliktust mélyíti és kiterjeszti a társadalmi környezet ítéletétől való félelem. E félelemnek alapja nem a nemi élet ténye miatti bánkódás hanem, hogy az nyilvánosságra kerül — éppen a nem kívánt következmény miatt.

A nőorvos egyre gyakrabban találkozik 14-18 éves, terhességmegszakítást kérő fiatal nőkkel, s ez a probléma világméretű. Az osztrák Lőachner közli: a közvélemény lassan hozzászokik ahhoz, hogy iskolás korú lányok teherbe jutnak, s ezért vált szükségessé, hogy Ausztriában úgynevezett Mutterheimet, Angliában pedig terhes iskoláslányok részére külön tagozatot működtessenek. Az Egyesült Államokból Keeve 12—16 éves lányok szüléseinek társadalmi, nevelésügyi és orvosi jellegzetességeit vizsgálja. 1966-ban New York közoktatási vezetője 300 000 dollár megszavazását kérte, a tárgyévben teherbe jutott 1867 középiskolás diáklány továbbtanulásának biztosítására. Csehszlovákiában, Jugoszláviában és a Szovjetunióban külön munkacsoportok vizsgálják a fiatalkorúak szexuális problémáit. Kolba- novszkij és Kosztjaskin véleménye szerint a felnövő nemzedék fejlődése ez ideig teljesen ösztönösen ment végbe.

A hazai irodalomban Székely Lajos a serdülő nemzedék egészségügyi nevelésének problémáival foglalkozva mutat rá a szexualitás társadalmi jellegére, hangsúlyozva, hogy a szexualitás nem magánügy, s az aktivitás fokozottan a társadalom problémájává válik, mihelyt a fiatalkorú nő nem kívánt fogamzásáról van szó. Vadas, Barsy és Sárkány közli, hogy 1957 óta a művi vetélések gyakorisága elsősorban a fiatalkorú hajadonok körében növekszik. Aszódi és munkatársai, valamint saját vizsgálataink a fiatal korosztályok szexuális igénye körötti komplex problémákkal, a nem kívánt fogamzásokkal foglalkoznak. Osztályunkon is megfigyeltük, Hogy 1957 óta a művi vetélések gyakorisága ebben a korcsoportban egyre növekszik. Nyolc év alatt 188, 14—18 éves korcsoportú nő esett át művi vetélésen és 165 hasonló korcsoportú nő szült, mind valamennyien a házasság előtt estek teherbe.

Vizsgálataink során mi is megállapítottuk, hogy a korábbi menarche és a szexuális aktivitás közötti kapcsolat valósnak ítélhető. Külön figyelmet érdemel az a tény, hogy a fiatalkorúak szüleinek foglalkozását tekintve, a paraszt-mezőgazdasági munkás csoportban több az olyan nő, aki már szült. A munkásszülők esetében a művi vetélések és szülések abszolút száma közel áll, de mindkét csoportban kiemelkedően magas a cigány szülők leányanyáinak szülésmutatója. Az értelmiségi csoportnál a művi abortuszok száma többszöröse a szülési mutatónak.

Sós professzor a jövedelemre és az egy családtagra jutó átlagkeresetre kidolgozott öt csoportja szerint osztályozva anyagunkat, kiderül, hogy a legalacsonyabb három kategóriába sorolható szülők leányai (335—365 forint jövedelem egy főre) inkább szülnek, s a két magasabb jövedelmi csoportú szülők (822—1178 forint jövedelem fejenként) leányai pedig művileg vetélnek.

Következésképpen, ahol az újszülött felnevelésének anyagi feltételei nincsenek optimálisan biztosítva, ott elvben vállalják ezt a terhelést, míg a megfelelő gazdasági körülmények között élő szülők esetén a terhességtől való szabadulás vágya a jellemző, s ha a művi abortusszal már elkéstek, szinte követelésszerűen előadott kívánságuk: „vegyék az újszülöttet állami gondozásba",

37