Hevesi Szemle 1. (1973)
1973 / 1. szám - FIGYELŐ - Balogh Bén8i: A nagy vándor versei (próza) - Reményik Sándor: Vers az élet múlásáról; Szonett VII., I. Szonett, II. Szonett, Szonett (V.) (versek)
HtiimtmmiHiuiiiiiiimimHimmutiMiiiiiiuiiiiitiiiiiiiiiiiiKiiiiiiiiiiiiitiUiiimiiiimiiiUiHiiiiiiiiiiiiiitiiiiiimiiu I BALOGH BENI | A nagy vándor versei TiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiMmiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiniiimiHiiiiiiiiiiiii N agy izgalom fogott el, amikor megtudtam, hogy Re- menyik Zsigmond, a páratlan tehetségű Író, egykori kedves barátom, még verseket is irt. Az özvegy tudatta velem ... (Igaz, egyszeri beszélgetésünkre visszagondolva, már szinte a fülembe csengtek Zsiga bácsi szavai: — Az, hogy milyen formában fejezi ki az ember magát, teljesen mindegy, csak kifejezze. . . Közhely ez öcsém, de így van.) Igen... Es vajon ki illetékesebb ezt mondani, mint éppen ő! Először is szétbontotta, majd újra építette a regény kereteit. Idősíkokat vetített egymás mellé, sokszor egymásra .. . Akkor, amikor ettől még oly sokan viszolyogtak. Új műfajokat teremtett a prózában; korrajz és vallomás, példázat és kaland, arckép és történet. .. hogy csak a legismertebbeket említsük. Nyugtalan „vándor" lelke, nyugtalan mondanivalói nem tűrték a hagyományos kereteket ... Nem véletlen hát, ha egyesek nem értették általában, sőt némelyek még ragyogó, barokkos körmondatait sem, mondván: a Remenyik-próza stílusa „csikorgó". Micsoda tévedés, micsoda félreismerés! A 30 kötetet kitevő életművének alapos „feltérképezésével" még adós az irodalomtörténet. Biztosak vagyunk azonban abban, hogy ez nemsokáig várat magára. A jelek mindenesetre biztatóak. Eger és Heves megye is felfigyelt 10 éve halott nagy fiára. Egy riport és egy rövid életmű-ismertetés azonban nem elég. Műveinek értő elemzése és a megye olvasóival - főként a fiatalokkal - való megismertetése szép és parancsoló kötelesség. Ám még ez sem elég! Sok értékes színművet hagyott hátra Remenyik Zsigmond ... Egy részüket bemutatták - bizony igen keveset - másrészük csupán könyvalakban jelent meg - avagy még úgy sem! Egernek színháza van ... És ez nem kis dolog. REMENYIK ZSIGMOND: Vers az élet múlásáról a 75 éves Kassák Lajosnak ajánlva az Énekes koldus című készülő sorozatból. Elmúlt felettünk az idő, s a feliegek Komoran gyűlnek már a fejünk fölött, mint Intő jelek, a társakul már csak az örök nyugalom kísér, s a gyülevész emlékezet. Volt idő, — tudod, mikor hegyek és tengerek voltak társaink, s a magasban némán keringő sasok, de közben kihűlt a föld, s a vér is megalvadott, u tenger kiszikkadt, s elporladtak a hegyek s a páfránylevelek Egyedül vagyunk, s ez már nem is fáj neked, mert tudod, hogy ez a törvény, s ismered a múló természetet: a sötét holdat, s a vak napok kihűlt tetemét, mind erre inti s engem még két sírdomb az Andesek alatt, ahová nincs már visszaút. - mert a kerék forog, s őrli az élőket . . . őrli a holtakat! . . . Kezdhetnék „Az atyai házzal", amely a dot manói kúria életét mutatja be és folytathatnák a „Kard és kockával", amely szintén Heves szomszédságában történik . .. És még sok-sok mással. Node, én nem is csak ezekről akartam irnil. . . Ám mégis bocsássa meg a kedves olvasó, hogy a barát, a tanítvány és a „földi" jogán még ezeket is elmondtam. Ismertem és szerettem őt, szinte fiúi szeretettel (Nem közhely ez, és nem is alkalmi „pufogtatás".) A versei azonban számomra is meglepetések. Remenyik Zsigmond szonetteket irt! És nem is akármilyeneket. Éppen ő, aki nem szerette a zárt formákat. Vajon nem ellentmondás ez? Nem ... özvegye elbeszélése szerint „játéknak" szánta ezeket. Ő azonban sohasem játszott; különösen nem a szavakkal. Neki minden leírt sora mögé a valóság, a kegyetlen, könyörtelen valóság volt az aranyfedezet. És ha a szonettel, mint formával játszott is, a mondanivalói súlyosak. A Kassák Lajosnak ajánlott versben az élettel való számvetés drámája húzódik végig . . . Fáj a két sírdomb az Andesek bércei alatt; az első, indián feleség és a bimbójában elpusztult kisleány emléke. Az „Énekes koldus" című sorozat - sajnos — nem készült el. Az utókor töredéket olvashat csupán . .. Mégis megilletődötten és gyönyörűséggel olvassuk a nehézveretű sorokat. Prózáját ismerve nem új dolgok felvillanásának vagyunk mi tanúi. E szonettek az életmű szövetének szerves szálai. Az élet értelmének kutatása, az örökös, örvénylő vívódás akkordjai festik alá e komor hangulatú, szép dallamokat. Verseket magyarázni, fölösleges. A sorok önmagukért beszélnek. Mégis még egy érdekességre érdemes felhívni a figyelmet. Az V. Szonett, a Rovarok és halak 1941-ben, New York Cityben keletkezett. E kis gyöngyszem is azt mutatja, hogy Remenyik Zsigmond már régen foglalkozott versírással, hiszen ez a második afrikai útja idején készült. Számomra az utolsó, a 7. szonett a legkedvesebb . . . Sőt, a legmegrázóbb is. Ez is számvetés-jellegű, mint a Kassáknak irt szakaszok is, de ebben a sokat megélt ember fanyar bölcsessége fénylik, aki nyugalomra vágyik, aki nem bánja, amit tett, hiszen ha pesszimista izeket is kever a mondanivalójába, mégis úgy érzi: megvédte magát... Megvédte kopott bőrét, megvédte gyenge csontjait - a „vázat" — ahogy a nagy barát, Féja Géza nevezte. Megvédte a nehéz élettel s a kegyetlen halállal szemben. Mi tudjuk, — és szerencsére egyre többen lesznek - akik velünk együtt vallják: immáron a jövőnek, a halhatatlanságnak. Szonett (V.) Rovarok és halak Állj fel és nyisd ki az ablakot. Meleg a nap, a fal, a szék, amin ülsz, hiába próbálod szárnyad, nem repülsz, talán már meg is haltál, hisz senki nem emleget Por lepi lassan szemed, kezed, hajad, fejed, talán a vizet várod, melyben lassan elmerülsz, s hogy gyökeret eresszen a szék, melyen ülsz, várod a port s a vizet, mely lassan betemet Jó lett volna élni, kár, hogy nem «ehet, de bérelt szobádban még lélegzeni sem tudsz eleget, mert körülzárnak tetők és falak, s ha már porban és víztől körülvéve élsz, nevelj rovarokat a porban s a vízben halakat . . 31
