Hevesi Szemle 1. (1973)

1973 / 1. szám - NÉPEK VILÁGA - Hekli József: K. Pausztovszkij emlékezete (próza)

Konsztantyin Pausztovszkij a lírai hangulatok, vallomá­sok, szubjektív élmények írója. Szubjektív és Urai az ese­mények, a jellemek, még a természeti képek ábrázolásá­ban is. Nagyszerű természetleírásaiban érzékletesen állítja az olvasó elé az orosz táj megkapó szépségét, izgalmas színeit. „A kopár, szikes sztyeppen az imitt-amott csomókban meredező, megfeketült fű között vékonyka sávokban fehér­lett a hó. Csak a horpadásokban, barázdákban maradt meg. A szemhatár sík volt, mint a kifeszített zsinór, s agyag­színű ködbe veszett. A köd fölött alacsony felhők szálltak s havas esőpásztákat szórtak. Sem ember, sem madár, sem kunyhó romja, sem kút, de még egy sírkőnek gondolható árva kődarab sem látszott sehol a feketésbarna földön. Azt mondják, az ember háládatlan teremtménv, s ez többnyire igaz. De akkor, a szörnyű vihar után, őszinte hálaérzés töltötte be szívemet, hálás voltam az öbölnek, a szegényes földnek, mert életünket mentette meg. Bibliai fogalmak szerint ez a föld átkozott volt mindöröktől fogva az idők végezetéig. Mégis, kiszikkadt, terméketlen testével eltakart bennünket az elemek dühöngése elől." (Nagy vá­rakozások kora c. könyvből részlet.) Sokat tanultak Pausztovszkijtól a fiatal írónemzedók ígéretes képviselői is, és gazdag művészete tovább sugár­zik a szárnyukat bontogató ifjú tehetségekre. Sokan mes­terükként tisztelik, mint Jurij Kazakov, és Jurij Nagibin is. Egyik méltatója foglalta össze az író sajátos, senki mással össze nem téveszthető művészi hitvallását: ,,Pausz­tovszkij számára minden kis falevél, minden apró. emberi gesztus, az égbolt színeváltozása, a favágók fűrészének éneklése egy-egy hirtelen felbukkanó verssor vagy kibont ló hajfonat, az élet minden apró, hétköznapi ténye rejtett szépség hordozójává, kiapadhatatlan költészet forrásává válik. Észreveszi és szemünk elé tárja a bennünket körül­vevő világ számunkra sokszor észrevétlen szépségeit!" 25

Next

/
Thumbnails
Contents