Hevesi Szemle 1. (1973)
1973 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Nagy Árpád: "... Megtartjuk a tigrist és az oroszlánt is..."
iiiiititimi IIIIIMMMIIMIIIimilll NAGY ÁRPÁD: „...megtartjuk a tigrist és az oroszlánt is...” A jezsuita rend 1773. évi feloszlatásának emlékére Az európai felvilágosult abszolutizmus egyik legmarkánsabb képviselője, II. Frigyes porosz király, mikor tudomást szerzett a nagyhatalmú rend Spanyolországból való k 'Vetéséről, a francia felvilágosodás nagy előharcosának, d’Alembert-nak írta ezeket a több mint ironikus sorokat: „Én békén hagyom ezt a rendet mindaddig, mig meg nem próbál beavatkozni a világi hatalom ügyeibe, vagy engem és enyéimet nem akar megölni. Végtére is állatviadalokhoz a cirkuszban oroszlánt és tigrist is megtartunk, miért ne lehetne a jezsuitákat is megtűrni?" Vajon mi indította a porosz királyt, korábban a rend harcos ellenfelét, a kitűzött cél, a jezsuiták feloszlatásáról szóló pápai intézkedés meg- je'enésének előestjén arra, hoqy hanyag nagylelkűséggel nyilatkozzék? A rend, az európai nagyhatalmak diplomá- c ójának irigyelt, majd rettegett, vélt irányadója, valóban e'vesVette volna jelentőségét? Kétszáz évvel ezelőtt, 1773. augusztus 17-én Rómában, majd sorra — Porosz- és Oroszország kivételével — valamennyi európai államban kihirdették XIV. Kelemen pópa „Urunk és Megváltónk” kezdetű brévéjét, amely immár a legfőbb egyházi hatalom súlyával és tekintélyével feloszlatta az 1534-ben alapított jezsuita rendet. A bréve a feloszlatást sommásan azzal indokolta, hogy a rend, bár hivatását igyekezett nagy ügybuzgalommal teljesíteni „isten szolgálatában", idejétmúlt eszközeivel és szervezetével életképtelen. Tagjai lépjenek más szerzetesrendek sorába, vagy a világi papság keretében működhetnek. Vagyonukat az állam kezelésére bízzák, illetve más egyházi rendek vagy intézmények kezelésébe adják. Az európai felvilágosodás történetében oly fontosnak ítélt bréve kiadatásának okait, a jezsuita rend 1534—1773 közötti történetének legfontosabb állomásait — kétszáz évvel a pápai bréve kihirdetése után — érdemes áttekinteni. A KEZDETEK A spanyol lovag, Loyola-i Ignác, a későbbi szent, 1534. augusztus 15-én Párizsban, a Montmartre-on, hat társával szövetségre lépett. Az akkoriban Európában elburjánzó titkos egyesülések között először fel sem tűnt a kis csoport, amelynek tagjai — ugyancsak spanyol nemes, de elszegényedett családok katonafiai — „Isten szolgálatára és dicsőségére" szegénységet, szüzességet és szentföldi missziós munkát fogadtak. Ha az utóbbira — a fenyegető török veszélyben — alkalmuk nem volna, a pápa rendelkezésére állnak. így történt: 1538-ban a pápa udvarába kerülnek. III. Pál pápa a társaság — nem ok nélkül, mint látni fogjuk, nevezték magukat a többi szerzetes rendek (ordo-k) megje'ölésével szemben társaságnak, társulásnak (socie- tas, Jézus társasága: Societas Jesu) — működésére, elsősorban missziósmunkájuk végzésére, új rendházak alapítására 1540-ben adott engedélyt, világtörténelmi jelentőségű „A harcoló Egyház hadserege" kezdetű bullájával. A bulla akkor jelent meg — ne feledjük, Buda elestének előestéjén! — amikor a török veszély nemcsak Magyarországot fenyegette, hanem Itáliát is. A rendtagok száma villámgyorsan nőtt: a rendalapító halála évében (1556) mintegy ezren voltak. Ekkorra már a szentföldi misszió reménye eltűnt: helyébe egyre nagyobb súllyal az iskolaalapítás lépett, a középkori oktatási rendszert messze felülmúló szinten és szigorú nevelési szabályok között. A rend noviciusai elé súlyos követelményeket, kitartásra nevelő gyakorlatokat és próbákat állított. Az ezeknek eleget tevő, igen képzett rendtagok munkásságára a XVI. század utolsó negyedében már valóban Európát át meg átszövő rendi szervezet épült fel, élén a Rómában tevékenykedő generálissal, Ignatius utódával. Az egyes országok, illetve néhol több ország rendházait tartományokra (provinciákra) osztották, élükön tartományfőnökökkel (provinciálisok). Ezek közvetlenül irányították a rendházak elöljáróit. A rend erős központi szervezete, amely a feltétlen, feljebbvalókkal szembeni engedelmességre, „krisztusi" alázatosságra épült minden addigi szerzetesrendet felülmúló be'ső egységet teremtett. Ez adott lehetőséget a rendi szabályok maradéktalan betartására és a célkitűzések elérésére (híres-hirhedt elv: a cél szentesíti az eszközt!); de az egységes, újkori európai oktatási rendszer megteremtésére való törekvésre is jó alapot nyújtott. Európa — a katolikus Európa — vezető egyetemei és iskolái, nálunk a hosz- szú ideig egyedüli nagyszombati egyetem a rend kezében voltak. „A HARCOLÓ EGYHÁZ ÉLCSAPATA" Az 1540-es pápai bulla híres kezdőszavai a XVII. század első harmadában jellemezték igazán a rendet. Ekkor mór a nagyhatalmak irányítói, uralkodói mellett mindenütt ott állanak a jezsuita tanácsadók, remek tájékozottságukkal, csalhatatlannak látszó diplomáciai érzékükkel és kapcsolataikkal. A spanyol és portugál hódítások nyomán gombamód szaporodnak rendházaik a Távol-Keleten, Burmától Japánig, Latin- és Közép-Amerikában, Mexikótól úgyszólván a Tűzföldig. Misszióik fenntartására sorra alakulnak a kereskedőtelepeik; a világi kereskedelem áttörését — nem mindig véráldozat nélkül, mártíromságot is vállalva — támogatják. Misszióik azonban úgy állhatnak csak a világi hatalom árnyékában és védelme alatt, hogy az angol és hoMand kereskedelemmel szemben szükségszerűen a világi hatalmi törekvések előőrseivé válnak. Nemegyszer a m.ssziósok esnek áldozatul a katonák kegyetlenkedéséért és a kereskedők álnokságáért bosszút álló bennszülötteknek. Európában sajátos és nemegyszer gyászos színt ölt a jezsuita misszió: a spanyol seregek nyomdokaiban, Álba herceg rettegett árnyékában a leigázott protestáns Németalföldön térítik Orániai Vilmos herceg híveit; Csehország protestáns főurai úgy gyűlölik meg őket, mint a Habsburg- hatalom álnok diplomatáit; a magyarországi reformátusok, felségárulási perekbe hajszolt főurak és gályarabságra ítélt sokszor- 'negyven prédikátorok’ őket okolják nemcsak saját bajaikban, hanem az ország kiszolgáltatásáért, a császári hatalom minden túlkapásáért. Lassan apokaliptikussá nő a rend az európai közvélemény szemében; a tájékozatlan szemlélő úgy látja, hogy az inkvizítorokra emlékeztető, sötét eleganciájú jezsuiták titkos machinációi szerint alakul Európa története és élete, az uralkodók bábokká merevednek. Megindul azonban egy nem kevésbé titkos harc a rend ellen, elsősorban Franciaországban. A Napkirály udvarának mind szabadabb szellemű vezéralakjai, elsősorban nagyhatalmú miniszterei, élükön Colbert-el, minden pénzügyek urával, udvari intrikák és kegyencnők befolyása révén sorra tóvolítják el a jezsuita tanácsosokat. Újabb bo55 SmiMiniMlimilMlllltlIIIHIHMMlfHimiMHHIMIIHIIIZ
