Hevesi Szemle 1. (1973)
1973 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: Kép és szó
ff LY TUDOMÁNYOS MUHI c BAKOS JÓZSEF | Kép és szó I | A képi és a nyelvi jelrendszerek közlő értéke I I Az ember a képi és a szóbeli jelrendszerre eltérő hatásfokkal bízott közlő szerepet. Régebben többször és többet vállaltak magukra a különböző mitologikus, hieroglifikus, ikonografikus és szimbolikus ábrázolások. Ezeket a képi jelzéseket bárki és bárhol „olvashatta” az írásjegyek ismerete nélkül is. A rajzi, a képi elemek jelentését azonban ismerni kellett ahhoz, hogy a kép, az ábrázolás közlő értékét felfoghassa és értelmezni tudja a képeket szemlélő ember. A kéoi jelek kombinációjával megvalósuló szimbólumrendszerbeli összefüggésekben az érzéki és az elvont jelenségekről egyformán nyújtottak információt a sajátosan maguk külön jelentését is hordozó rajzi, képi elemek. Egyetemes kulcs (clavis universalis) volt az ember számára ismeretszerző tevékenységében is a kép, az ábrázolás. A kéoi jelrendszerek figyelmet, érdeklődést felkeltő szerepük mellett teljesíteni tudtak olyan szerepeket is, amelyeket ma már inkább a nyelvi csatornák segítséaével megvalósuló közlési formák vállalnak magukra. Amikor a szöveggel (lemma), a nyelvi jelekkel társított képek is megjelentek a különböző emblémákban, a szó és a kép egymást támogató szerepe is előtérbe került, s ugyanakkor megnőtt a képi, a rajzi elemek intellektuális közlő ereje is. Az optikai síkban megvalósuló jelzésrendszerben a nyelvi jelek segítségével egyre nagyobb szerepet kapott a kép, az ábrázolás még a megismerő tevékenységet támogató különböző értelmi műveletekben is. A kép és a szöveg funkciójában egyre erősödött a kölcsönösség, s a beszédhelyzetnek, a nyelvi valóságnak, a közlő szándéknak megfelelően mind a képi elemek, mind a nyelvi jelek egymásra való vonatkozásukban vagy éppen izgalmas szembenállásukban vállalták a gondolati tartalmak közlését és értelmezését. Ebben a kölcsönhatásban az intellektuális tartalommal egyre telítettebb s az ismeretnyújtó szándékkal is formálódó képi elemek már nemcsak az érzékelhető, a szemlélhető dolgokra, tárgyakra, valóságviszonyokra vonatkozó ismeretek, információk nyújtását vállalták, hanem az elvont fogalmak és viszonyulások „szemléletivé” tételét is. — Figyeljük meg ebből a szempontból első képünket. 1. kép A kép és a szöveg ugyanazt a tartalmat: az igazság, az igazságosság elvont fogalmát jeleníti és értelmezi számunkra. A lemma, a jelmondat a jogi oldalt emeli ki, s e klasszikus meghatározásból vett idézettel fogalmazza meg a lényeges mondanivalót: „Justitia est constans et perpetua voluntas ius suum cuique tribuens" (Corp. Juris Civ. Inst. I. 1.). Az ábrázolás egyes képi, rajzi elemei (az ülő női alak, a kard, a mérleg stb.) szimbolikus funkciójuknak kombinációjával elsősorban a gyakorlat oldaláról nyújtanak információt az igazság, az igazságosság, az igazságszolgáltatás, a jogrend és a joggyakorlat nagyon is emberi vonatkozásáról. (J. B. Boudard: Iconologie, 1759. II. k. 150.). A továbbiakban az igazság, az igazságosság elvont fogalmát és viszonyulásait megjelenítő és értelmező ábrázolásokat, s a hozzájuk társított vagy társítható nyeivi formákat állít-; juk előtérbe. A kép és a szöveg, a képi és a nyelvi jelrendszer közlő értékével kapcsolatos elméleti problémákról szólunk először. Az igazság, az igazságosság fogalmát megjelenítő képi elemek nemzedékekről nemzedékre hagyományozódó típuselemek. Ezek sohasem veszítették el teljesen a régi szimbolikus vagy éppen hieroglifikus jelzésrendszerben nyert eredeti jelentésüket, s ábrázoló erejük, közlő értékük elsősorban a bennük és általuk kifejezett szimbólumokban élt és hatott szinte elemi erővel. Nem véletlen pl. az sem, hogy az igazságot megszemélyesítő női alakokat egy tömör négyszögű kőre ültetik az ábrázolások. A tömör szikladarab, a szilárd négyszögű kő (cubus, basis) már a hieroglifikus ábrázolásokban is jelképezte az állhatatosságot, a hajthatatlanságot, az elvi szilárdságot, a megingathatatlan meggyőződést. Ezt példázza ez egyiptomi Horus istenről készült hieroglifikus rajz is. Az istent jelképező meztelen ifjú (ez az anyagtalanság jelképe volt) egy négyszögű, tömör kőn áll: állhatatosságát, szilárdságát, engesztelhetetlenségét éppen úgy szimbolizálja ez a képi elem, mint azt a tényt, hogy sohasem részrehajló. (Kircher, Oedipus, Roma, 1652. II. 500.) Az igazságot jelképező ábrázolásokban tovább vállalta ez a képi elem eredeti szimbolikus jelentését és közlő értékét. Jól mutatja ezt Comenius képe, ábrázolása is az Orbis Pictus lapjain. Comenius csak utal ennek a képi elemnek szimbolikus jelértékére: a 50
